Ami az Ocean’s Elevent, Pierre Richard-t és a Ben-Hurt összeköti – fergeteges sportjelenetek

 Julia Roberts vonzereje Las Vegasban

Az ezredforduló előtt is tudta mindenki: Las Vegas nemcsak a kaszinók, hanem a legnagyobb bokszmeccsek városa is. 2001, az Ocean’s Eleven születése óta pedig azt is fújja a világ, soha annyi készpénz nincs a kaszinókban, mint a profi boksz csúcseseményei idején. Aktuálisan Lennox Lewis és Vladimir Klicsko csap össze a városban, ahol nincs éjszaka és nappal, Danny Ocean pedig 150 millió dollárra hívja fel a bankrablók válogatott tizenegyének figyelmét.

Mindenki előtt világos, nincs jobb alkalom arra, hogy a „Robbantós” sötétségbe borítsa a szenvedélybetegek fővárosát, hiszen kell egy kis áramszünet, hogy Dannyék alászálljanak a pénz birodalmába:

A forgatás után a valóságban is elsötétedett a világ Lennox Lewis számára, Hasim Rahman ugyanis kiütötte Dél-Afrikában, megfosztva a világbajnoki címeitől a brit szuperhőst. A The Guardian cikke szerint éppen az Ocean’s Elevenben játszott cameoszerepért (rövid karakterszerep) fizetett nagy árat Lewis: a kommentátorok ugyanis állítják, két fontos nap esett ki a felkészüléséből, amikor az óceán túloldalán Julia Roberts és George Clooney társaságában filmezett. Hasim Rahman nem vesztegette közben az időt.

 „Őrült gondolat volt a filmszerepet elvállalni közvetlenül a mérkőzés előtt. És vajon azt hiszi, Julia Roberts még mindig meg akarja ismerni őt, mint egykori bajnokot?”

– mondta Panos Eliades, Lewis korábbi promótere. Ráadásul a bunyós a Danny Ocean által meglebegtetett 150 millió dollár felének megfelelő összeget is elbukott a valóságban, hiszen a vereséggel nem jött össze akkor a Mike Tyson elleni küzdelem. Pedig Lewist nagyon érdekelte Tyson, a New York Post cikke szerint először Vladimir Klicsko kihívását is visszautasította ezért egy valódi küzdelemre. Nem sokkal később igent mondott a forgatás alatt, de ebből nem lett semmi.

Tyson viszont 2002 júniusában, vagyis éppen húsz éve a padlóra küldte, miután visszavágott Hasim Rahmannak. Így még éppen az Ocean’s Eleven 2001 decemberi bemutatója előtt újra ő lett a nehézsúly egyesített világbajnoka.

További különlegessége a filmbeli bokszjelenetnek, hogy a nézők között az Ocean’s Eleven eredeti, 1960-as verziójából felbukkan két színész, a remake alkotói így tisztelegtek a nagy elődök előtt. Mint az IGN Hungary írja, Henry Silva és Angie Dickinson közül előbbi a rablóbanda tagja volt, míg utóbbi a Frank Sinatra által megformált Danny Ocean feleségét, Beatrice-t alakította.

Pierre Richard, a legnagyobb néző

Menjünk most néhány súlycsoporttal lejjebb, és több mint két évtizedet vissza az időben. Pierre Richard rendezőként és főszereplőként is összehozta a tökéletest az 1978-as Félénk vagyok, de hódítani akarok című filmmel, amelyben minden jelenet remekmű. A sport pedig visszatérő elem, elsősorban a különböző méretű golyók formájában. Először is nézzük a sportpillanatok közül a második legjobbat, Renaud úr tarolását. A helyszín a bowlingterem, és ahogyan Ferrari úr mondja: „Figyelem!”.

Szintén dobogós a lovaspóló-jelenet, amelyből csak a ló és a labda hiányzik…

Pierre és Aldo felejthetetlen párosa révén a golfból és a homokvitorlázásból is kapunk ízelítőt, az első helyezés azonban egyértelműen a hivatalosan is a golyósportok közé tartozó pétanque-ot illeti.

Pierre és mentora sikerének megértéséhez ugyan nem kell szabályismeret, de nem baj, ha tudjuk, milyen sportágba kapcsolódnak bele. A Magyar Pétanque Szövetség honlapja szerint francia eredetű és könnyen elsajátítható játék, amely játszható egyéniben és párosban, sőt háromfős csapatban is. A játék célja, hogy a golyóinkat közelebb juttassuk az „öcsinek” nevezett kisebb méretű célgolyóhoz, mint az ellenfél, mégpedig egy közelítő dobással vagy az ellenfél golyójának kilövésével. Mindig az a csapat dob, amelynek a golyója rosszabb pozícióban van, egy menet végén pedig értelemszerűen az a csapat kap pontot, amelynek a golyói közelebb találhatóak az öcsihez.

Legalább ilyen fontos, hogy kortól és nemtől függetlenül bárki játszhatja, valóban remeknek tűnő szabadidős tevékenység és közösségi élmény lehet. Szóval, ha megéljük, hogy beleöregszünk, ne hagyjuk ki! A Bikás Parkban például a szombatonként esedékes „MDF-piac” közelében beindult a pétanque-élet, hétköznaponként is megfigyelhető ez a játék.

És akkor lássuk végre Pierre Richard maga rendezte sportpszichológiai oktatójelenetét, amelyből kiderül, színészként akkor is óriásit alkot, amikor semmit sem csinál:

A Ben-Hur és a jelenetek jelenete

További két évtizedet visszarepülve a filmkészítés, két évezredet pedig a téma szempontjából, eljutunk az álomalkotáshoz, a Ben-Hurhoz. William Wyler rendező bámulatosan bánik a fényekkel és az árnyékokkal, Jézus alakját olyan finomsággal mutatja be, mint soha senki. Ben-Hur pedig a kocsiverseny előtt elmondja a filmtörténet egyik legemberibb imáját (a linken található teljes filmen 2:23:05-től): 

„Ó Mindenható bocsásd meg, hogy bosszúvágy hajt, de végig kell járnom ezt az utat. A kezedben az életem, tégy vele, amit akarsz.”

Ezek után a versenyzők bemutatkozásához, a lovaskocsik felvonulásához képest a profisport legnagyobb mai eseményeinek felvezetése is amatőr próbálkozásnak tűnik, talán egy-egy olimpiai megnyitót leszámítva.

És aztán maga a verseny, amelyen immár hat évtizede ámul az emberiség. A jelenet előkészítésén egy évig dolgoztak. Összesen 18 szekeret és 78 lovat látunk, a kor legjobb hollywoodi kaszkadőreivel. A forgatás alatt 320 kilométert tettek meg a fogatok, rendkívüli nehézséget jelentett ugyanis, hogy a lovak túl gyorsnak bizonyultak a kamerákat előttük mozgató autókhoz képest. Végül a felvett és a felhasznált képsorok aránya 263:1-re sikeredett.

Hétezer statisztának is köszönhetjük a félelmetes hangulatot, egy-egy forgatási napon viszont csak 1500-at alkalmaztak. Volt olyan nap – mégpedig június 6. –, amelyen háromezer munkára jelentkező olaszt kellett elutasítani, mire ők kövekkel dobálták meg a díszleteket, megtámadták a kaput, hogy végül a rendőrségnek kelljen oszlatnia a tömeget.

Ben-Hur, a filmben befolyásos római polgárrá váló előkelő zsidó férfi arab lovait andalúz lovak játsszák, a legtöbb ló viszont lipicai. Glenn Randall hollywoodi szakember két évvel a premier előtt kezdte kiképezni őket a római szekerek húzására.

Kiemelkedő rendezői-operatőri bravúrnak tartják, hogy amikor az egyik kocsihajtó a homokba zuhan, majd a mögötte vágtató versenyszekér eltiporja, olyan színvonalú a vágás, hogy láthatatlan az élő szereplő bábura váltása. A kaszkadőr így a pletykával szemben életben maradt, a fogatverseny közben viszont tönkrement az akkoriban még nagy kincsnek számító 65 mm-es kamerák egyike: Messala ugyanis az egyik kanyarban túl közel hajtott hozzá.

A kocsiverseny a rendezői stábból többek között a magyar származású Andrew Martont és a spagettiwestern atyját, Sergio Leonét dicséri. Öt teljes hetet szántak a filmezésére, amely három hónapra húzódott el.

A látványában, erejében, mondanivalójában ma is felülmúlhatatlan Ben-Hur tarolt annak idején az Oscar-gálán: 11 díjat kapott, ami óriási rekord. Ezt 38 évvel később a Titanic és 44 évvel később A Gyűrűk Ura-trilógia zárófilmje tudta csak beállítani. Nem utolsó sorban a kocsijelenetnek köszönhetően William Wyler lett a legjobb rendező, Robert Surtees a legjobb operatőr, Charlton Heston a legjobb férfi főszereplő, míg a lovak tulajdonosát, Ilderim sejket alakító Hugh Griffith a legjobb férfi mellékszereplő. A Ben-Hur a legjobb díszletért, a legjobb jelmezért, a legjobb vizuális effektekért, a legjobb vágásért és a legjobb hangrögzítésért járó Oscart is besöpörte. Rózsa Miklós szerzeménye pedig a legjobb filmzene. És azóta is talán a legszebb: