A Gyirmót nem kis meglepetésre jutott fel, miután a Debrecen mögött, de a másik nagy esélyes Vasas előtt zárta a 2020-21-es másodosztályú bajnokság küzdelmeit. A klubvezetők bíztak a rutinos Csertői Aurélban és a feljutást kiharcoló játékosokban, minimális erősítés mellett egyben tartották a keretet. Az ősz nem is volt csalódást keltő, egy súlyos debreceni pofont leszámítva nagyjából minden mérkőzésen pariban volt az együttes, és ez még akkor is igaz, ha az első győzelem nehezen akart megszületni.
Bár a forduláskor sereghajtók voltak, a hárompontos lemaradás a bennmaradó helyekkel szemben egyáltalán nem tűnt ledolgozhatatlannak és nem is volt az. A szünetben öt légiós is érkezett a sárga-kékekhez, de nem is feltétlenül az ő beépítésük, mint inkább a koronavírus okozott problémát. Ha igazak a hírek, a felkészülés értékelhetetlen volt, teljes kerettel szinte sosem tudtak készülni, így fennállt a lehetősége annak, hogy a Gyirmót korán leszakad a vetélytársaktól. Ennek ellenére három parádés győzelemmel indították a szezont, Kispesten edzőváltást is okoztak, majd az ekkor még riválisnak számító Újpestet és a gyakran idealizált Paksot is legyőzték Varga Barnabásék. Az ekkor megszerzett kilenc pont „tényezővé” tette az együttest, de a lendület elfogyott, a győzelmek pedig egyre inkább elkerülték az Alcufer-stadiont, olyannyira, hogy volt egy kilencmeccses nyeretlen szériája is az egyre inkább győzelemre kényszerülő együttesnek.
A Ferencváros és a Puskás Akadémia ellen például ikszelni tudott a gárda, ami bravúr, sőt, talán még a Paks elleni pontszerzés is ide sorolható, pláne 0–3-as hátrányból felállva, de azokon a mérkőzéseken, ahol nagyobb győzelmi esélyeik lettek volna, képtelenek voltak ezt realizálni. A kiesés oka az átlagosnál kicsit gyengébb játékoskeret mellett mindenképpen a hazai szereplésben keresendő: egy újonccsapat életében az otthon rendezett mérkőzések örökös esélyt jelentenek a jó szereplésre, ám a Gyirmót tizenhét pályaválasztóként játszott meccsén összesen kétszer hagyta el győztesen a pályát, így hiába több nagyszerű idegenbeli siker (MTK, Újpest, Paks), borítékolható volt, hogy a csapat 2016-17 után ismét csak átszállójegyet vált az NB I-re.
A Gyirmót mellett szól mindenképp, hogy akkor sem omlottak össze, amikor már biztossá vált a kiesésük, sportemberi kvalitásaikat dicséri, hogy már meghúzták a vonalat a fejük felett, amikor győzelmet arattak Zalaegerszegen és nagy küzdelemre késztették a Ferencváros csapatát is. Összességében is elmondható, hogy egy kicsi, de tisztességesen harcoló csapatot ismertünk meg a sárga-kékekben, amely sokáig jól kompenzálta a nyilvánvalónak tűnő minőségbeli hátrányát. Talán nem szereztek sok rajongót a mögöttünk hagyott idényben, de az is biztos, hogy az ellendrukkereik száma sem nőtt jelentősen.
Az idény legjobbja
Varga Barnabás nevét alighanem Kisvárdától Zalaegerszegig mindenütt megtanulták az élvonalbeli szurkolók. A korábbi Illés Akadémia-nevelésű támadó 27 évesen túl van karrierje első NB I-es idényén és 13 góllal rengeteget tett azért, hogy csapata versenyben maradjon az utolsó fordulókig, ráadásul ez eggyel több annál is, amit az előző évadban, a feljutáskor szorgoskodott össze. Játékáról sokat elmond, hogy a hiánya mennyire feltűnő volt: amikor sérülés vagy eltiltás miatt nem állt csapata rendelkezésére, nagyságrendekkel kevésbé volt benne a Gyirmótban a gólszerzés esélye. Örökös helyettese a tapasztalt Simon András mindössze négy gólig jutott, de ennyi még a jobbhátvéd Szegi Vincének is összejött. Varga ezzel a teljesítményével valószínűleg a klubvezetők érdeklődését is felkeltette, több olyan csapat is van a jövő évi NB I-es mezőnyben, amelynek segítségére lehet, kíváncsian várjuk, hogyan alakul a karrierje.
A csúcspont
Még az ősszel, a nyolcadik fordulóban a győzelem édes ízének megtapasztalása nélkül utaztak Újpestre, ahol a szintén nem sziporkázó, ám kétségtelenül sokkal patinásabb lila-fehér együttes várt rájuk. A magyar futball egyetemes történetében sosem volt olyan korszak, amelyben a Gyirmót esélyese lett volna egy IV. kerületi kirándulásnak, és ez ezúttal sem volt így, mégis iskolajátékkal, háromgólos előnyt építettek fel a szünetre. A vége 3–1 lett, és a mérkőzés nem csak ennek az évadnak, de a klub életének is az egyik, ha nem a legnagyobb sikerét hozta – teljesen megérdemelten egyébként.
A mélypont
Az újpesti siker azért is volt különösen nagy jelentőségű, mert két körrel korábban Debrecenben úgy maradt alul a Csertői-legénység, hogy sokan már le is írták a Gyirmót élvonalbeli esélyeit. A két újonc összecsapásán a szünetig döntetlenre álltak a felek, de az első kapott gólra annyira rosszul reagáltak a vendégek, hogy belefutottak egy 5–0-s zakóba. Ez volt az egyetlen mérkőzésük, amelyen nem tűntek NB I-es csapatnak.
Mi vár a Gyirmót FC-re?
A másodosztály jövőbeni erejét egyelőre nehéz felmérni, majd az átigazolási időszak elteltével okosabbak leszünk, ám az most nyilvánvalónak tűnik, hogy a sárga-kékek ott lesznek abban a négy-öt csapatot tartalmazó bolyban, amelynek reális célja lehet a feljutás. Az NB II támogatási rendszere alapján nem érdemes külföldi játékosokat foglalkoztatni, így a légiósoktól meg kell válnia az együttesnek, de közülük amúgy is csak a koszovói Florent Hasani és a horvát Frane Ikic távozása jelenthet problémát. Nagy kérdés, hogy a kölcsönjátékosok sorsa miként alakul, Radics Márton a Puskás Akadémia, Zeke Márió pedig a MOL Fehérvár FC játékosa hivatalosan. A szakmai stáb marad, így Csertői Aurél személye és munkája a garancia arra, hogy a Gyirmót ezután is masszív együttes lesz, ugyanakkor – a távozók függvényében – 3-4 játékos érkezésére lehet számítani. Az biztos, hogy ez a csapat több poszton van rendben, mint amennyin erősítésre szorul.
Előzőleg nem sokan fogadtak volna arra sem, hogy az MTK lesz az NB I másik kiesője, de még a hányatott őszi szezon után is sokan úgy voltak vele, hogy ez a csapat, ez a keret jobb legalább két másik riválisnál. Főleg, hogy télen nagy volumenű játékosmozgás vette kezdetét a klubházban, érkeztek olyan húzóembernek szánt nevek, mint Futács Márkó, Sztefan Szpirovszki, Szlobodan Rajkovics vagy éppen Stieber Zoltán. A kispadon az a Márton Gábor ült ekkor, aki ennél rosszabb helyzetből már benntartotta a Zalaegerszeget nemrég, és aki a bátor támadójátékáról ismert edzőként. A Mezőkövesd elleni tavaszi idénynyitón elért 1–1 után az MTK lehetett csalódottabb, több helyzetet is kidolgoztak, azt lehetett mondani, hogy két pontot Borsodban felejtettek, majd a Zalaegerszeg ellen úgy kaptak ki odahaza, hogy a kövesdi teljesítményüket is jócskán felülmúlták. A gól hiányzott a játékukból, de az nagyon, ráadásul az ősszel a csapatot szinte egymagában a hátán vivő Bojan Miovszki helyét látványosan nem találta a szakmai stáb, a kezdőcsapatba csak elvétve került be, egyértelműen Futács lett a kezdő center.
A Puskás Akadémia idegenbeli legyőzése után gól nélküli döntetlent játszott az MTK a Ferencvárossal, és ekkor úgy tűnt, végre elindul felfelé az együttes, a következő nyolc mérkőzésen mindössze egy győzelmet tudott aratni a szintén botrányosan teljesítő Honvéd ellen, ráadásul két méretes zakót is rájuk szabtak a paksi, valamint mezőkövesdi iparosok (mindkétszer 0–4). Utóbbi égszakadást, földindulást eredményezett a klubnál, Polyák Balázs sportigazgató utolsó előtti döntésével felmentette Márton Gábort, majd az utolsóval saját magát is – teljesítve ezzel a leghangosabb szurkolók régi vágyát – így a hátralévő négy fordulóban az addig az U19-es csapatot trenírozó Horváth Dávid vezette a csapatot, aki korábban leginkább Monoron ért el edzői sikereket. A matematikán kívül semmi nem volt már, ami a csapat bennmaradása mellett szólt volna, ennek ellenére a 37 éves szakember nagyon szépen összerántotta mentálisan és taktikailag is a meglehetősen szétesettnek tűnő brigádot. Az ekkor már alaposan lejtmenetben lévő Zalaegerszeg vendégeként egy drámai hajrágóllal 3–2-re tudtak nyerni, majd a Puskás Akadémia ellen sem kaptak ki (0–0), hogy aztán két 3–0-s győzelemmel búcsúztassák az idényt a bajnok Ferencváros ellen idegenben és a Debrecen ellen otthon. A forma alapján nem megalapozatlan a gyanú, hogy ha még két-három meccs van a bajnokságból, akkor az MTK eléri a bennmaradást, azonban a történet vége ismert: a Honvéd felcsúti győzelme azt jelentette, hogy a kék-fehérek hat év alatt harmadszor is alászállnak, és a másodosztályból kezdhetik újra az építkezést, ám ezúttal már a klubhoz ezer szállal kötődő, és az elmúlt években nagyfokú szakmai elismerést kivívó Bognár György vezetésével.
Az idény legjobbja
Olyan játékosa, aki tartósan, az egész idény alatt jó teljesítményt nyújtott, nem volt a klubnak, leginkább azért, mert kevés volt az egyezés a standard őszi és tavaszi csapat között. Inkább időszakonként voltak jól teljesítő játékosai a klubnak, ősszel például a már említett Miovszki, az utolsó hetekben pedig Futács Márkó, de Milan Mijatovics kapusnak is volt olyan periódusa, amikor bizonyította, hogy miért számít rá a montenegrói válogatott és olykor a 17 éves Vancsa Zalán is fel-felvillantott valamit abból, ami miatt lecsapott rá a City Group.
A csúcspont
A 32. fordulóban a Ferencváros otthonában rendezték az örökrangadót, amelyet hatalmas meglepetésre 3–0-ra nyertek a kék-fehérek. Ilyesmire legutóbb 2002-ben került sor, de az akkori győzelem idején még nem is élt az ezúttal győztes csapatból Kata Mihály, Horváth Artúr, Kovács Mátyás, Miknyóczki Ádám és Vancsa Zalán sem. Az MTK a fiataljaival ismét rátalált a saját útjára, a gond az, hogy meglehetősen későn.
A mélypont
A csapat szimpatizánsai nehezen fogják elfelejteni ezt az idényt, különösen mert rengeteg olyan pofont szenvedtek el, ami egyszerűen nem méltó a klub lenyűgöző történelméhez. Megesett, hogy Kisvárdán öt gólt kapott az együttes, de még annál is megalázóbb volt ezen a tavaszon a Mezőkövesd elleni 0–4, mely során látszott, hogy egy nem különösebben jó együttes is mennyire tükörsimán veri az MTK-t, amelyből nagyjából minden hiányzott, ami élsportra alkalmassá tesz egy csapatot. Sem akarat, sem taktika, sem érzelem nem volt a hazaiak játékában, az a kevés, még őszinte szurkoló pedig jobb híján az egész meccsen Polyák Balázs sportigazgató távozását követelte. Lehangoló mérkőzés volt, ugyanakkor könnyen lehet, hogy fordulópont a klub életében.
Mi vár az MTK-ra?
Mint fentebb említettük, Bognár György visszatérésével mindenképp új időszámítás kezdődik a Hungária körúton. A tapasztalt szakember filozófiáját ismerve nyilván nem fordulhat elő az a kínzó gólaszály, ami az idei bajnokság javarészében végigkísérte az együttest, biztosak lehetünk benne, hogy domináns támadófocit játszik majd az együttes. A játékoskeretben nyilvánvaló változás lesz, hogy a légiósokra nem számíthatnak, de ez a helyzet nem új, meglehetősen jól ismerik már a közelmúltból. A magyar játékosok közül a Nagy Zsombor, Mezei Szabolcs, Futács Márkó gerinc fazont adhat az együttesnek, amely valószínűleg könnyedén nyeri majd az NB II-t, még akkor is, ha a legtöbb rivális ereje pillanatnyilag nem ismert. Az utolsó fordulókban látott fiatalok mindegyike alapemberré válhat az előttünk álló szezonban és ne feledjük, kölcsönadás után olyan játékosok térnek, térhetnek vissza a csapathoz, mint Bíró Bence, Zuigéber Ákos vagy Kosznovszky Márk. Első számú kapusra szüksége lesz a csapatnak, mivel Mijatovics nem tart a csapattal a másodosztályba, de könnyen lehet, hogy ehhez igazolni sem kell, mert Somodi Bence mellett rendelkezésre áll majd az a Bese Balázs, aki az elmúlt két évben Budafokon szerzett megfelelő mennyiségű tapasztalatot. Egy-egy védő és szélső érkezésére számítani lehet, de olyan őrült nagy mozgásra nem kell számítani. A nyomás persze ott lesz a csapaton, nagy kérdés, hogy a fiatalok miként birkóznak majd meg ezzel, elvégre a közvélemény mellett a hagyományok is az élvonalba szólítják majd az együttest.
Melyik nemzet lesz 2022 világbajnoka?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság 2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Kiemelt kép: Gyirmót FC Győr