Az adómentes olasz exklávé és az AP Campionese története
Most induló, A kívülállók című sorozatunkban olyan kevésbé ismert futballklubokat mutatunk be, melyek nem saját országuk bajnokságban szerepelnek. A különböző okok és hátterek megismerése egy új világba vezet, célunk, hogy jó néhány különlegességet bemutassunk a nemzetközi labdarúgásból. Első állomáshelyünk Campione d’Italia, a Svájc által körülvett olasz exklávé.
Bármennyire is furcsa lehet elsőre, de egyáltalán nem ritka, hogy egy adott országban található város vagy település futballklubja egy másik ország bajnoki rendszerében szerepel. Ennek több oka is lehet, a professzionális labdarúgó-bajnokság hiányától kezdve az egyszeri „átigazolásig”. Ha belegondolunk, a francia élvonalban ott van az AS Monaco, az angol The Championshipben a Cardiff City és Swansea City, a svájci másodosztályban játszik a nemzetközi porondon is vitézkedő liechtensteini Vaduz FC, de az MLS-ben szereplő három kanadai klub, a Toronto FC, a Vancouver Whitecaps FC és a CF Montréal, vagy épp az ausztrál ligában szereplő Wellington Phoenix is remek példa.
Azonban a futballvilágban akadnak olyan esetek is, amikor ennek egy különlegesebb formája valósul meg, ezt pedig az enklávé és exklávé esete. Ezen két kifejezés a politikai földrajzban használatos, alapvetően geometriai természetű fogalom. Az exklávé valamely terület (ország, közigazgatási egység, etnikai közösség által lakott terület) térben elszakított, különálló területdarabja. Az enklávé viszont olyan terület, melyet teljes egészében egy másik állam vesz körbe. A legjobb európai példa Olaszország, melynek területén található két enklávé – San Marino és a Vatikán –, de exklávéja is van, méghozzá Svájcban Campione d’Italia néven.
Campione és környéke mindig is olasz volt. Először a rómaiak uralma alatt állt, majd 777-ben Toto von Campione longobárd uralkodó végrendeletében a területet a milánói Sant’Ambrogio-kolostornak adományozta. 1797-ben Bonaparte Napóleon minden egyházi vagyont megszüntetett, és Campionét az újonnan létrehozott Ciszalpin Köztársasághoz csatolta, Ticinót pedig konföderációs kantonná nyilvánította. A helyiek többször is megpróbálkoztak a kisváros Svájchoz csatolásával, de nem jártak sikerrel. 1861-ben Lombardia, és vele együtt Campione az Olasz Királyság része lett. A d’Italia névkiegészítést 1933-ban, Benito Mussolini idejében tették hozzá, ezzel is kihangsúlyozva a terület hovatartozását. Ez döntötte el Campione meglehetősen egyedi sorsát és határait, amelyek azóta is változatlanok és megkérdőjelezhetetlenek.
Nem mintha a 2300 lakosnak változásra vagy kihívásra lenne szüksége, helyzetüknek köszönhetően egyedülálló előnyökben részesülnek, mondhatni mindkét ország legjobb tulajdonságait szavazták meg maguknak. A postai rendszer svájci, és bár valamivel drágább, mint az olasz megfelelője, a sztereotípiák igazak, mert a helyiek elmondása szerint hatékonyabb és megbízhatóbb is. A rendőrség olasz, a tűzoltóság és az orvosi ellátás viszont szintén helvét. A svájci frank a hivatalos fizetőeszköz, de az eurót széles körben elfogadják. Mivel Ticino Svájc olasz nyelvű kantonja, a nyelvi határok elmosódott vonalakká válnak, ezenkívül Campione d’Italia lakói adómentességet élveznek, köszönhetően Európa legnagyobb kaszinójának.
A város meseszép látképe, középen a monumentálisnak tűnő Casino di Campione épületével (Forrás: BBC Travel)A Casino di Campionét eredetileg az első világháború idején, 1917-ben nyitották meg, azzal a hátsó szándékkal, hogy „semleges területen” katonai titkokat szereznek külföldi diplomatáktól. Korai James Bond-filmeket idéz, ahogy a kaszinó külföldi diplomaták, kormánytisztviselők és katonai vezetők találkozási pontja lett. Ha a falak beszélni tudnának, biztosan lenne egy-két történelmileg provokatív történet, amit el kellett volna mesélniük, ám lebontásuk után már ebben sem bízhatunk.
Az új, olasz tulajdonban lévő szuperkaszinó 2007-ben nyílt meg. A Mario Bossa svájci építész által tervezett, a helyi képeslapok főszereplőjének számító art-deco épület kilenc emeleten 55 000 négyzetméter alapterülettel büszkélkedhet. A domináns jelenlét ellenére Campione d’Italia lakossága továbbra is boldogan gondol a bűnös élvezetek otthonára, és örömmel fogadja a turistaként érkező játékoskedvűeket, főleg azért, mert a kaszinó bevétele mentesíti őket az adófizetéstől. Campione d’Italia Európa legkisebb adóparadicsoma.
A 400 kilométerrel délnyugatra fekvő másik európai adóparadicsomtól, Monacótól eltérően a helyi futballcsapat kifejezetten visszafogott, alacsony költségvetéssel működik. A pályán elért eredmények alapján jelenleg a gárda a svájci futballpiramis kilencedik, egyben legalacsonyabb szintjén szerepel, nevezetesen a Ticinese Labdarúgó-szövetség ötödik osztályában. Hogy érzékeltessük helyüket a svájci labdarúgásban, a 67 azonos szinten lévő bajnokság közel 700, hasonló színvonalú klubnak biztosít versenylehetőséget.
Az AP Campionese a 2006–2007-es szezonban érte el a csúcsot, amikor majdnem összehozta a második egymást követő feljutást, ám végül a rájátszás fináléját elbukta. Kontextusba helyezve, ha meg is nyerte volna azt a mérkőzést, további hét feljutásra lett volna szüksége a Swiss Superliga eléréséhez. A csapat azóta visszacsúszott a legalsó szintre, és tökéletesen lefesti a helyi viszonyokat, hogy a keret jelentős része a kaszinó alkalmazásában áll. A játékosok inkább csak kikapcsolódásként tekintenek a labdarúgásra, mintsem megélhetési formára.
Kiemelt kép: AP Campionese Facebook
Szerző
