Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Átigazolások
VB 2022
VB 2022
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra
auto_alt
Labdarúgás
2023. 01. 21.

Az ágyús, a kalapácsos, meg a kék, avagy Trossard, Ings és Madueke Londonban

Author avatar

Dübörög az átigazolási piac, s ami a támadójátékosokat illeti, Angliában jó néhány érdekes transzfer történt már. A legutóbbiak kétségtelenül azok: Leandro Trossard és az Arsenal, Danny Ings és a West Ham United, Noni Madueke és a Chelsea frigye egyaránt izgalmasnak tűnik.



Leandro Trossard

Kierőszakolta eladását, vagy valóban lehetetlen helyzetbe hozták Brightonban a 28 éves belga válogatott támadót? Ha Trossard ügynökét kérdezzük, az utóbbi történt, ha a Brighton & Hove Albion híveit, alighanem megesküdnek, hogy az előbbi.


Elég ritka mindenesetre, hogy egy klub, amelyik története legkiválóbb PL-szezonját produkálhatja, idény közben elengedi egyik legjobbját. Akkor is, ha a jövőre lejáró szerződése tükrében az érte kapott 27 millió font nem olyan rossz pénz. Persze ha azt vesszük, milyen bámulatosan kezdte a szezont a belga (első 13 bajnoki fellépésén hét gól, három gólpassz, príma futball), hogy válogatott játékos, aki a Premier League bizonyítottan remek szélsője/hamis kilencese, akkor nem olyan magas ez az összeg, de mi is történt az Amexben, hogy ilyen hirtelen elváltak Trossard és az Albion útjai?


Nos, a belga az egyik edzésen összeszólalkozott egy csapattársával, ami után Roberto De Zerbi az egész csapat előtt megfeddte. Trossard ezt zokon vette, De Zerbi pedig előbb a kispadra ültette, majd a Liverpool ellen a meccskeretből is száműzte a játékost, miután szerinte engedély nélkül lépett le egy edzésről. Trossard pechjére (vagy szerencséjére, ha onnan nézzük, mennyire igyekezett klubot váltani) a Brighton története egyik legnagyszerűbb játékával tanította móresre a Liverpoolt.


„Szeretnék tisztán fogalmazni Leandróval kapcsolatban – kezdett bele monológjába a brightoni diadalt követően De Zerbi. – Először is, sajnálom, hogy ez most a helyzet, de nem hiszem, hogy én lennék a hibás. Brightonban mindenki tudja, mi történt, tiszta a lelkiismeretem. Ettől függetlenül Leandro előtt is nyitva áll az ajtó, mert amúgy jó gyerek, és fontos játékosunk. Meg kell azonban értenie, az én módszereim szerint kell dolgoznia, elfogadnia az elveimet, mert én vagyok az edző, én határozom meg az öltözőn belüli szabályokat. Mindig őszinte vagyok, és ha közölnivalóm akad, azt családon belül el is mondom. Az öltöző a mi családunk. De ez nem egy rossz helyzet, amibe kerültünk, sőt, nagyszerű helyzet, ha hajlandó belőle tanulni, fejlődünk, mindannyian együtt, és elérhetjük az álmainkat. Az ügynöke mondandóját nem akarom kommentálni, mert őt nem ismerem.”


Márpedig az ügynök, Josy Comhair egészen más aspektusból tálalta a történteket. „A világbajnokság után Leandro és egy másik játékos között akadt egy kisebb nézeteltérés, azóta az edzője nem beszél vele – nyilatkozta Comhair még a Liverpool elleni bajnoki előtt. – A Middlesbrough elleni FA-kupa-meccs előtt pedig kétszer is jelezte Leandro, fáj a vádlija, erről konzultált is az orvosi csapattal, ezért fejezte be a tréninget. Erre az edzője az egész csapat előtt megszégyenítette, közölve vele, nem kíváncsi rá többé. Az az edző, aki négy héten át egy szót nem szólt hozzá, és aki többször jelezte, Leandro eladása lenne a legjobb megoldás. Ezért aztán fontos lenne, ha a Brighton jóindulatáról tanúskodva együttműködne velünk Leandro értékesítésében.”


Felér egy ultimátummal, és bár Brightonban nem szeretik, ha a klubot sarokba próbálják szorítani – az egykori profi pókerjátékos és roppant eszes tulajdonos Tony Bloomot amúgy sem lehet –, a fő a békesség elvét szem előtt tartva belement futballistája eladásába. A csatárt kereső Arsenal meg lecsapott rá.


Ha nem is feltétlenül illik a 28-at már betöltő Trossard abba a profilba, amit a londoniak eddig kerestek – legyen fiatal, sikeréhes, nagyon tehetséges –, van úgy, hogy a mának kell élni. Pláne, amikor egy csapat 20 év után bajnoki címet nyerhet, és pláne akkor, ha nem túl bő a kerete (különösképp Gabriel Jesus kiválásával). A PL-diadal márpedig most a legfontosabb az Emirates-ben, a sikerhez – nemkülönben a jó Európa-liga-szerepléshez – alaposan hozzájárulhat a kiválóan cselező, az egy az egy elleni szituációkat bátran felvállaló, mindkét lábával kiválóan rúgó belga támadó, akinek nem mellesleg Genkben egy ideig Arteta első számú segítője, Albert Stuivenberg volt az edzője. Ő alighanem szóba áll majd vele.




Danny Ings

Bár gondolhatnánk azt, hogy Gianluca Scamacca és Michail Antonio révén nem szenved csatárhiányban a West Ham United – sok egyéb tekintetben annál inkább… –, David Moyes érdemesnek vélte egy kipróbált centerrel megerősíteni támadósorát.


Ami azt illeti, a gólok ráférnének a PL második körét kieső helyen elkezdő WHU-ra, elvégre a 19 bajnokin szerzett 15 találat nevetségesen kevés, pláne, ha Scamacca és Antonio neve mellé odabiggyesztjük Jarrod Bowenét, Said Benrahmáét, Maxwel Cornet-ét, Pablo Fornalsét, Paquetáét.


Márpedig ha ilyen állománnyal meccsenkénti 0,79-es gólátlagot produkál egy csapat, joggal vethető fel az edző felelőssége, akkor is, ha Moyes három évvel ezelőtti visszatérése óta előbb benntartotta, majd a hatodik, illetve a hetedik helyre, valamint El-elődöntőbe vezette tanítványait.


A csütörtökön orvosi vizsgálaton átment, az Everton elleni kiesési harcban már bevethető Ings tehet majd egy s mást azért, hogy a West Ham, és ne a liverpooli egylet lélegezzen fel. A 30 éves játékosért kifizetett 15 millió font nem kevés (az Aston Villa mondjuk a dupláját számolta le érte másfél éve), pláne annak tükrében, hogy a két remek southamptoni szezonja után (22, majd 12 bajnoki gól) Birminghamben egy gólszegényebb idénnyel jelentkezett (hét találat). Idén azonban úgy rámolt be hatot a Premier League-ben, hogy csak nyolcszor kezdett.


Apropó, nyolc. Épp nyolc éve igyekezett David Moyes először csapatába csalni, kevéssel azután, hogy leült a Real Sociedad kispadjára. Fél év volt már csak hátra az akkor 22 éves csatár s szerződéséből a Burnley-nél, de maradt, és a nyáron ingyen elment a Liverpoolba. Moyes Ings iránti lelkesedése mit sem kopott azonban, bő két évvel később, amikor először foglalhatta el a londoniak kispadját, ismételten akcióba lépett, megint csak benne látva a megmentőt. Jürgen Klopp azonban nem engedte el, a West Ham viszont Ings nélkül is megmenekült – Marko Arnautovic, Javier Hernández, Andy Carroll és Antonio góljaival elsősorban.


Mármost az a kérdés, Ings jobb-e, mint Antonio és Scamacca. A jamaicai csatár márciusban 33 éves lesz, van két bajnoki gólja idén, az elmúlt három szezonbeli tíz-tíz találata után ez azért erős visszaesés. Scamaccát boka- és térdsérülés is kínozta idén, beilleszkedése a Premier League-be így aztán nehezebb, mint remélte, de a 928 bajnoki perc alatt termelt három gól nincs arányban az érte kifizetett 30 millió fonttal. Asszisztja nincs, Antoniónak ezzel szemben van három, Ings két gólpasszal jelentkezett az idén.


Ha hármuk hatékonyságát vizsgáljuk, kiderül, Ings a legjobb: kapuralövései 27 százalékban születik gól (26/7), 16 százalékon áll az olasz, 15 százalékon Antonio.


És mert a 16-oson belül él igazán – 68 PL-góljából 63-at a büntetőterületen belülről szerzett –, talán még inkább a West Ham hasznára lehet, amelyik idén mindössze tíz 16-oson belüli gólt jegyez. Nem véletlenül ragaszkodott hozzá anno Klopp – micsoda pech, Ings a német első Liverpoolban tartott edzésén mindjárt térdszalag-szakadást szenvedett, hét hónappal később visszatért, majd az új szezonban újabb egy évre kidőlt, megint csak a térdével –, mert amúgy remekül érzi a kaput, szenvedéllyel futballozik, jó az összjátékban, a küzdelmet sosem adja fel.


Birminghamben Ollie Watkinsszal mégsem alkotott olyan félelmetes párost, mint amilyenné válhatott volna a duó, a fővárosban ellenben bíznak kivirágzásában. Ne felejtsük: 2021 januárjában Jesse Lingard leigazolását ugyancsak fogadta kétkedés, ehhez képest a Manchester Unitedtól érkezett támadó briliánsan játszott a London Stadionban – a West Ham hívei valami hasonló Moyes-intuíciót remélnek ezúttal is.




Noni Madueke

A nagybevásárlással leállni képtelen Chelsea újabb gyöngyszemet halászott ki a profi labdarúgás tengeréből, ezúttal a PSV Eindhoven angol utánpótlás-válogatott szélsőjét, Noni Maduekét. 33 millió euróért szerződtette, kevéssel azután, hogy kifizetett 100 milliót Mihajlo Mudrikért.


A hollandok ballábas támadója 51 bajnokin szerzett 11 góllal hagyja el a PSV-t, és költözik vissza Londonba, ahol elkezdte a pályafutását, történetesen a Crystal Palace, illetve a Tottenham Hotspur  utánpótlásában.


Az eindhoveniek trénere, Ruud van Nistelrooy nem is akarta elengedni, nem nagyon volt azonban beleszólása. A feltűnő fiatalításba fogó Chelsea – érkezett már Benoit Badiashile, Andrey Santos, David Datro Fofana, kölcsönben meg a valamivel rutinosabb Joao Félix – turbóra váltott, olyankor meg szinte feltartóztathatatlan.


Miképpen Madueke is: rendkívül technikás, dinamikus, rendre jól döntő futballista, aki úgy fest, a pályán kívül is helyesen választ: azzal, hogy a Spurs utánpótlásából Hollandiába igazolt, magának sok-sok játékpercet szerzett, no meg számos örömteli pillanatot. 80 eindhoveni mérkőzését 20 góllal és 14 gólpasszal tette még emlékezetesebbé, bár nem meglepő, hogy ennyire fiatalon ennyire jó: amikor 16 lett, a Spurs és a Manchester United is szerződést kínált neki. Ő a játéklehetőség reményében az Eredivisie-t választotta, minthogy pedig most jókora tapasztalattal igazolhat vissza a Premier League-be, egykori döntését aligha érheti kritika.




Pedig egy kis gyémántdarabnak gondolták a Tottenham akadémiáján, ezért is mutatkozhatott be 15 évesen az U18-as együttesben, a hollandok azonban előre gondolkodtak: épp 15 volt, amikor a PSV őt és az édesapját is elhívta Eindhovenbe, néhány héttel később újra, a Madueke családnak pedig nagyon imponált az az út, amit a klub felvázolt. Hatott rá Jadon Sancho példája is, aki mintegy úttörőként megmutatta, az angol tehetségeknek érdemes a kontinensre szerződniük, ahol folyamatosan játszhatnak, idővel pedig, kész játékosokként visszaigazolhatnak szülőföldjükre.


„Jadon esete felnyitotta a szememet – nyilatkozta akkortájt a Voetbal Internationalban. – 17-18 évesen már a felnőttek közt akartam játszani, de tudtam, erre a Spursben nem lesz esélyem.”


Madueke  elmúlt immár 20. Garantált helye a Chelsea-ben sem lesz. De felbecsülhetetlen tapasztalatokkal vág neki az új kalandnak a Stamford Bridge-en.



-->

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is.

Szerző
Author avatar
Galambos Dániel
Az angol futball megszállottja, a Büntető.com angol fociért és interjúkért felelős szerzője, a Képes Sport korábbi szerkesztője, valamint a Spíler TV szakértője.
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.