Az Aston Villa különleges bajnoki címe

A bordó és kék oroszlánok klubja, az Aston Villa 1874-ben alakult meg Birminghamben. A klub négy alapító tagja a környékbeli krikettcsapathoz tartozott, és eredetileg pusztán azzal a céllal hozták a létre a labdarúgóklubot, hogy legyen számukra mozgáslehetőség a téli hónapokban. A várost az Egyesült Királyságban előszeretettel hívták „második városnak” (Second City) a London utáni fontos szerepe, befolyása révén. Birmingham három jelentősebb futballklubja közül a Villát néhány évvel korábban alapították, mint két ellenlábasát.

Ráadásul szemben a hét első osztályú bajnoki címükkel, a West Bromwich Albion a legmagasabb osztályban csupán egy címet hódított el és háromszor nyerte meg a másodosztályt, míg a Birmingham City csupán a második vonalból jegyez négy elsőséget.

Az Aston Villa első nagy sikere az FA-kupa 1887-es elhódítása volt, melyet további hat elsőség követett a világ leghosszabb múltra visszatekintő kupasorozatában. Az eddigi utolsó trófeát 1957-ben nyerték a sorozatban. Az angol bajnoki címeket tekintve ugyancsak hétnél járnak, miután az 1893-1894-es első sikert követően igazi sikerkorszakot indítottak az 1895-1896-os, az 1896-1897-es (ebben az évben a kupa megnyerésével dupláztak), az 1898-1899-es és az 1899-1900-es idény végső győzelmével. Ezeken kívül még egy évtizeddel később az 1909-1910-es évadban lettek aranyérmesek a legutolsó, 1980-1981-es elsőséget megelőzően.

AZ 1980-1981-ES BAJNOKCSAPAT

Az Aston Villa eddigi utolsó bajnokcsapatának alapjait kétségkívül Ron Saunders rakta le, aki 1974-től 1982-ig volt a csapat menedzsere. Az egykori középcsatár a Villánál eltöltött éveket követően mindkét városi riválist irányította, a történelem egyetlen olyan szakembere lett, aki mindhárom birminghami klubot vezette az első osztályban. 2019 decemberében 87 esztendősen hajtotta örök nyugalomra fejét.

A Villa bajnoki címe leginkább abból a szempontból számított különlegesnek, hogy a 42 fordulós bajnokság alatt Saunders mindössze 14 játékost foglalkoztatott. Közülük heten az idénybeli összes bajnoki mérkőzésen pályára léptek. A nélkülözhetetlen alapemberek a MU-nevelésű kapus Jimmy Rimmer, a skót hátvéd Ken McNaught, honfitársa, Des Bremner, valamint a sokoldalú Kenny Swain, a saját nevelésű Gordon Cowans, a csapat színeiben több mint 300 tétmeccset játszó Dennis Mortimer, illetve a bajnoki cím évében tízgólos Tony Morley voltak.

A csapat legjobb góllövőjének Peter Withe bizonyult 20 találatával, míg Gary Shaw 18 gólig jutott, miközben ugyancsak mindketten állandó szereplői voltak a csapatnak 36, ill. 40 pályára lépéssel.

Továbbá egy másik skót védő, Allan Evans 39 bajnokin jutott lehetőséghez, míg Gary Williams és Colin Gibson jobbára egymást váltva 29, ill. 19 mérkőzésen került bevetésre. A teljesség igénye érdekében említsük meg, hogy az utolsó két bevetett kiegészítő ember a támadó David Geddis (nyolc meccs), valamint az ír hátvéd Eamonn Deacy (öt meccs) volt.

Akkoriban már érvényben volt a meccsenkénti három cserelehetőség, és az Aston Villa keretének létszáma is lehetővé tette volna, hogy több játékost foglalkoztasson, ám Saunders mester bízott az alapcsapatában és/vagy kevésbé ítélte kompetensnek a kiegészítő embereit. Például a bajnokságban mögöttük a második helyen végző Ipswich Town csapata 21 labdarúgót foglalkoztatott az idényben, ami a mai állapotokat figyelve még mindig kevés, de mégsem annyira drasztikusan alacsony érték, mint a Villa 14 játékosa.

A birminghami gárda három (egygólos) győzelemmel és egy döntetlennel kezdte az idényt, majd az ötödik és a hatodik fordulóban elszenvedett vereségekkel úgy tűnhetett, hogy a jó rajt után visszasüllyed a mezőnybe. Nem így történt, a Villa ugyanis egy több mint két hónapon át tartó veretlen szériát épített fel 12 mérkőzésből kilencet megnyerve, bajnokesélyessé emelkedve. Azt ezt követő hat meccsből ugyan hármat elveszítettek, de az 1980-as Boxing Day-en aratott, Stoke City elleni győzelemtől kezdődően ismét tíz fordulón át nem találtak legyőzőre. Ezalatt ráadásul nyolc meccset megnyertek és megerősítették a vezető helyüket a tabellán. December 20-a után legközelebb csak március végén kaptak ki a Tottenhamtől, majd újabb három győzelmet követően április 14-én hazai környezetben szenvedtek vereséget az Ipswichtől, mellyel a hajrára szoros lett a versenyfutás kettejük közt.

Aztán az utolsó két hazai fellépés megnyerésével bebiztosították a bajnoki címet, már az utolsó fordulós vereség is belefért.

A harmadik helyen az Arsenal, a negyediken a városi vetélytárs West Brom végzett, míg például a Liverpool az ötödik, az azt megelőző két évben, 1979-ben és 1980-ban egyaránt BEK-győztes Nottingham Forest a hetedik, a Manchester United pedig a nyolcadik helyen zárta a bajnokságot.

A BAJNOKI CÍM MEGFEJELÉSE

Az angol bajnokság megnyerésével az Aston Villa jogot nyert arra, hogy története során először megméresse magát a legrangosabb európai nemzetközi kupában, a Bajnokok Ligája elődjének számító Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1981-1982-es kiírásában. A birminghamiek a menetelésük során a második fordulóban csak több idegenben rúgott góljuknak köszönhetően ejtették ki a Dynamo Dresdent, majd a Dinamo Kijevet 2–0-s, az Anderlechtet 1–0-s összesítéssel múlták felül a döntő felé vezető úton.

Hatalmas meglepetésre az eindhoveni fináléban Peter Withe góljával 1–0-ra legyőzték a többek közt Dieter Hoeness, Karl-Heinz Rummenigge vagy Paul Breitner által fémjelzett Bayern Münchent, és felértek Európa trónjára.

A Villa a nemzetközi menetelés közben címvédőként csak az angol bajnokság 11. helyén ért célba, végső győztesként azonban az 1982-1983-as idényben is indulhatott a BEK-ben. Akárcsak a hazai porondon, európai szinten sem sikerült megvédeni a címüket, ugyanis a későbbi döntős Juventus ellen kettős vereséggel búcsúztak a negyeddöntőben.

AZÓTA A MÁSODOSZTÁLYT IS MEGJÁRTÁK

A csapat később az 1986-1987-es idény végeztével kiesett az angol élvonalból, de az első adandó alkalommal kiharcolta a feljutást. A legutóbbi bajnoki cím óta a gárda legjobb bajnoki helyezése egy-egy második hely volt az 1989-1990-es, illetve az első Premier League-idényben (1992-1993). A PL kezdeti éveiben a Villa egyértelműen az élmezőny mögött helyezkedő, stabil középcsapatok közé tartozott. Például 1996 és 2002 között sorozatban hét idényben végeztek az első tízben, köztük a későbbi neves MU-csatár, a trinidadi Dwight Yorke vezérletével negyedik és ötödik helyet is elértek. Néhány mérsékelt, bennmaradásért harcoló szezon után 2007 és 2010 között a John Carew fémjelezte együttes zsinórban háromszor végzett a hatodik helyen. Erre az időszakra datálódnak a Villa Parkban rendezett utolsó nemzetközi kupameccsek is. A 2010-es évek viszont már kevésbé a Villáról szóltak, a tehetősebb klubokkal képtelenek voltak érdemben felvenni a versenyt, az anyagi különbségek egyre inkább megmutatkoztak a PL-ben, reális céljaik pedig a kiesés elkerülésére redukálódtak le. Mindezt többször sikeresen hozták is, viszont a 2015-2016-os évadban minden idők negyedik leggyengébb PL-teljesítményével, mindössze 17 szerzett ponttal végeztek az utolsó helyen.

Az első másodosztályú évben a Championshipben is csak középcsapat voltak, aztán viszont kétszer is bejutottak a feljutásért zajló rájátszásba, és a 2019-es finálét 2–1-re megnyerték a Derby County ellen, így visszatérhettek a legmagasabb osztályba. A visszatérést követő első évben a 17. helyen végeztek, majd a legutolsó bajnoki cím 40. évfordulójának ünneplésével zajló előző kiírásban már újra régi önmagukra emlékeztetve csípték el a 11. helyezést, melyhez most is hasonlóan teljesítenek.

Ugyan jelen állapotában egykori sikerei megismétlésétől elég messze van a klub, de az 1980-1981-es csapat hőskölteménye a mindenkori Aston Villa előtt követendő példaként szolgálhat.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

futballtango.blog.hu/