Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Kézilabda

Tartalomjegyzék

  • A magyar Ted Lasso 
  • Ismerős alapfelállás
  • „A magyar focista nem fut, és ezen a hagyományon nem én fogok változtatni”
  • Minden jó, ha a vége jó?
auto_alt
Labdarúgás
2023. 03. 24.

Az egész ország Csemberre figyel – Gólkirályság (sorozatajánló)

Author avatarAuthor avatar

Az RTL első idei saját gyártású sorozata Gólkirályság címmel került képernyőre január elején, március közepére pedig le is futott a tízrészes első évad. Bár az utolsó epizód végén nem derül ki, hogy utat talál-e a kapuba a sorsdöntő lövés, a sorozat maga sikeres kísérletnek tekinthető. Még akkor is, ha bizonyos elemei visszájára sültek el.


Nagy izgalommal vártam a Gólkirályság első epizódját, hiszen mindig fontos számomra, ha az általam leginkább kedvelt két terület, a sport és filmgyártás valamilyen módon találkozik. Ráadásul az alapötlet is ígéretesnek tűnt: egy tévedésnek köszönhetően a nagynevű edző helyett egy női testnevelő tanár ül le az NB I-be vágyó Csember kispadjára, a bonyodalmak pedig egyre csak sokasodnak.


A magyar Ted Lasso 

Mindebben egyértelműen érezhető az Apple TV+ hipernépszerű sorozatának, a Ted Lassónak a hatása, ugyanakkor a készítők remekül éreztek rá arra, hogy a Jason Sudeikis főszereplésével készült szériában fontos szerephez jutó kulturális különbségek helyett érdemes rámutatni a magyar sportvilág himsovinizmusára. Ráadásul a tévedéseken alapuló vígjátéknak – akár női–férfi relációban, például Egy szoknya, egy nadrág – nagy hagyománya van a magyar filmgyártásban. 

Összegezvén tehát minden adottnak tűnt a sikerhez, főleg, hogy a szériát Kapitány Iván és csapata hozta tető alá, akik a 2000-es évek legkultikusabb magyar vígjátékáért (Üvegtigris) és legsikeresebb sorozatáért (A mi kis falunk) is felelősek. 


Ismerős alapfelállás

A sorozat tehát egy véletlenből indul ki: a Csember FC edzője, Buri bá (Dolmány Attila) egy erőteljesebb ünneplés során összetöri magát, így új edző után kell nézni, hiszen egymás után jönnek a fontosabbnál fontosabb meccsek. A polgármesterből (Hevér Gábor), a klubvezetőből (Sarkadi Kiss János) és a szponzorból (Schmied Zoltán) álló csapat végül úgy dönt, hogy a nyilvánosságtól elzártan élő, de egykoron neves trénert, Szabó Tónit (Rudolf Péter) bízzák meg a feladattal. Csakhogy végül Szabó Antóniának (Lovas Rozi) írnak Facebookon, aki egy frissen állás nélkül maradt testnevelő tanár.


A félreértésre csak később derül fény, így a szintén Tóni becenévre hallgató nő elvállalja a munkát – elfogadtatni azonban egy ideig nem tudja magát. 


Van tehát egy remek alaphelyzet, ami a jól ismert panelekből építkezik, de izgalmas új irányokat is kijelöl. Ehhez hasonló elven működik a csapat felépítése, a karakterek bemutatása is. Adott az egykori sztár, aki bármikor előhúz egy sztorit a Villarrealról vagy az Aston Villáról (Mohácsi Norbert), megismerjük a fiatal gólvágót, aki viszont talán túl sokat képzel magáról (Márfi Márk), ott van a csapat balkáni légiósa (Kisari Zalán), vagy épp a túlsúlyos kapus (Brasch Bence) – megszokott, erős kontúrokkal dolgozó vígjátékkarakterek ezek, idővel azonban mindenki megkapja a maga hosszabb-rövidebb történetszálát, ami által kiléphet a neki rendelt sztereotípiából. 


Az említett alapszituáció ráadásul narratív szempontból is tökéletes. Van egy kijelölt végpontja (a szezon utolsó meccse, amikor kiderül, hogy sikerült-e a feljutás), a köztes mérkőzések pedig lehetőséget biztosítanak egy-egy karakter bemutatására, vagy épp valamely fordulat előkészítésére. Ironikus módon egyébként a sorozat legjobb epizódjai (a hetedik és a kilencedik) éppen azok, amelyek nem szorosan kapcsolódnak a főszálhoz, hanem akár időkezelés, akár helyszín tekintetében frissítenek a recepten. 


A magyar focista nem fut, és ezen a hagyományon nem én fogok változtatni”

A sorozatot véleményem szerint elsősorban annak mentán érdemes megítélni, hogy hogyan viszonyul a futballal kapcsolatos közhelyekhez. És bár helyenként nem igazán tud ezektől szabadulni (például a fentebb idézett mondat, vagy hogy a balkáni és a roma játékos keveredik bundagyanúba), összességében azzal, hogy arcokat, neveket és személyiségeket rendel a karakterekhez, szépen árnyal bizonyos berögződéseket. Sőt, a történet végkifejlete épp arra hívja fel a figyelmet, hogy a csapat sikeréhez a játékosoknak felül kell emelkedniük a korábban említett szerepekörökön.


Mindemellett hatalmas pozitívum, hogy a Gólkirályság nem tesz úgy, mintha a (magyar) futball egy világtól elzárt kis sziget lenne. Tudjátok, hogy mennyi társasági adót csorgatok nektek? Szerencsére egyelőre a NAV sem” – hangzik el például egy rövid párbeszéd az egyik epizódban, de arra is folyamatosan kapunk utalásokat a Rajkai Zoltán által alakított államtitkártól, hogy a településnek sok szempontból jót tenne, ha fel tudnának jutni az élvonalba, hiszen a vezetés örömmel látja, ha egy térségben virágzik a sportélet.


Persze nem kell megijedni, a Gólkirályság nem a magyar sportfinanszírozási rendszer átfogó kritikáját kínálja, de az egyébként végtelenül eszképista magyar vígjátéki hagyományt tekintve már az is óriási eredmény, hogy a sorozat tudomást vesz az őt körülvevő világról.


Kapitány Ivánék szériája tehát még a rizikósabb vállalásai kapcsán is egészen jól egyensúlyozik, a főhősében rejlő potenciált viszont nem aknázza ki maradéktalanul. Meglátásom szerint a Gólkirályság abba a hibába esik, amibe egyébként rengeteg hollywoodi produkció is: úgy akar egy női hős kitartásáról, felemelkedéséről beszélni, hogy valójában megfosztja a figurát minden nőiességtől. 


Persze ezen a ponton én is általánosítok, de a könnyebb érthetőség kedvéért nézzük meg, hogyan ismerjük meg Szabó Tónit? Úgy, hogy egy munkahelyi konfliktus miatt kosárlabdával fejbedobja a kollégáját, majd otthon helyreteszi a léhűtő barátját (Király Dániel). És később is állandó elem, hogy Tóni azért mutatkozik kompetensnek, vagy épp a játékosok számára elfogadhatónak, mert az adott helyzetben férfiasan viselkedik. A Gólkirályság tehát végső soron nem egy nő érvényesülését mutatja be a futball világában, hanem azt, hogy ennek a nőnek férfivá kell válnia ahhoz, hogy a közeg akár minimálisan is elfogadja a jelenlétét. 


Ez pedig azért kár, mert Tóni karakterén keresztül az alkotók izgalmas, fontos és kurrens dilemmákra hívhatták volna fel a figyelmet. Egy rövid jelenetben például a laptopedzők kérdésköre is említésre kerül. Tóni a lelátón ülve egy taktikai könyvet olvas, erre azonban a Mészáros András által alakított másodedzője, illetve a csapat értetlenkedve reagál, hiszen a foci gyakorlati műfaj. Ha mindebből azt kellett volna leszűrnünk, hogy a főhős nyitottabb az innovációra, hajlandó másoktól tanulni, a játék elméleti oldala is érdekli, az abszolút továbbgondolásra érdemes irányokat jelölhetett volna ki a későbbi részek (akár évadok) szempontjából, így viszont ez a poén csak lóg a levegőben.


Minden jó, ha a vége jó?

Mindezek ellenére a sorozat összességében abszolút élvezhető. A színészek végig magabiztosan játszanak (a legkiválóbb a fájdalmasan ismerős polgármester figuráját látható élvezettel alakító Hevér Gábor), a képi világra nem lehet panasz, a poénok pedig sokszínűek. Ha elkészül a következő évad, a Gólkirályság akár emelheti is a tétet, szimpla szórakoztató sorozatból a magyar mezőnyben abszolút unikális ékkő lehet. És mint tudjuk, küzdeni mindig, feladni soha!


Kiemelt kép: RTL Most

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is.

Szerző

Author avatarAuthor avatar
Vigh Martin
A Büntető.com szerzője.
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.