Az életmentő, aki Kanada szívét is megdobbantaná
Nyolcrészes sorozatunk a világbajnokság minden egyes csoportjából olyan játékosokat mutat be, akik nincsenek reflektorfényben, de könnyen válhatnak a csoportkör meghatározó karakterévé. A hatodik részben az F csoportban szereplő Kanada középpályása, Stephen Eustáquio kerül bemutatásra.
Az F csoportban játékerőt tekintve Belgium, Horvátország és Marokkó mögött áll Kanada, amelynél a jelenlegi világranglista alapján csak öt gyengébb válogatott van ott a világbajnokságon. A mindössze a második részvételre készülő kanadaiak veteránok és legjobb korszakuk előtt álló játékosok alkotta kerettel érkeztek Katarba. A rutinos labdarúgók életük egyetlen nagy esélyét kapták meg, míg a fiatalabbak már a részben hazai rendezésű következő világbajnokságra (2026-ban az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada lesz a rendező) gyűjthetik a tapasztalatot.
John Herdman szövetségi kapitány kinevezését követően elképesztő mértékű kutatómunka indult világszerte, a szövetség igyekezett felkeresni mindenkit, akinek a családfájában kanadai szálat gyanítottak. A világbajnoki selejtezők során mindössze három olyan játékos lépett pályára, aki ne lenne kettős állampolgár, s kilencen vannak olyanok, akik nem is Kanadában születtek. A vb-keretben 15 kontinensen kívüli légiós – tehát aki nem az MLS-ben játszik – kapott helyet, hárman is az európai topligákban szerepelnek, illetve akadnak páran, akik már európai kupaszereplők, mint például az FC Portóban futballozó főszereplőnk is.
Stephen Antunes Eustáquio 1996. december 21-én az ontariói Leamingtonban látta meg a napvilágot portugál szülők gyermekeként. Négyévesen kezdett el focizni a Leamington United kölyökcsapatában, de 2003-ban családja visszaköltözött Portugáliába, így egy ideig nem ez volt a fő irányvonal az életében. Amikor a helyzet rendeződött és biztosnak tűnt minden a família életében, akkor Stephen a Nazarenos FC akadémiáján folytatta. 15 évesen a Uniao Leiriában lépett be a szövetségi szintre, majd nem sokkal később, de már az SCU Torreense színeiben a felnőttek közt is debütált, a harmadosztályban. Innen a másodosztályú Leixoes SC, majd fél évvel később az élvonalbeli GD Chaves következett.
2019 januárjában a Liga MX-ben szereplő Cruz Azulhoz csatlakozott. Rögtön az első mérkőzésén keresztszalag-szakadást szenvedett, s közel egyéves kihagyás várt rá, többet nem is lépett pályára a mexikói csapatban. A következő téi átigazolási időszakban a közép-amerikai kaland után előbb kölcsönbe, majd végleg az FC Pacos de Ferreira játékosa lett. A portugáliai visszatérés fellendítette a karrierjét, mert remekül sikerült időszakot élt meg, aminek eredményeként idén januárban megszerezte a játékjogát az FC Porto, amelynek színeiben azóta bajnok, kupagyőztes lett, sőt egy Szuperkupát is magáénak mondhat.
„Amikor elesett, azonnal láttam, hogy valami nem stimmel. Ösztönből fakadt, de megfordítottam, kinyitottam a száját, megfogtam és kihúztam a nyelvét, mielőtt az orvosok megérkeztek. Éreztem a leheletét az ujjaimon. Szerencsére csak az ijedtség volt nagy, komolyabb baj nem történt.”
Élete egyik meghatározó pillanata volt a GD Chaves–Estoril Praia összecsapás során, a csapattárs Matheus Pereira eszméletvesztése, amikor Eustáquio lélekjelenlétének és a gyors közbeavatkozásának is köszönhetően a brazil játékos élete nem került komolyabb veszélybe. Néhány nappal később már együtt folytathatták a közös munkát az edzőpályán.
Akkortájt kapta meg a portugál U21-es csapatba a meghívóját, ám felnőtt szinten mégis Kanada mellett tette le a voksát. A nagy áttörést 2021 hozta meg számára, amikor a világbajnoki kvalifikáció első körében, majd az Arany-kupán is számítottak rá. Azután már nem volt kérdéses a helye, sőt a selejtezősorozat zárószakaszában, mikor a legnevesebb riválisok ellen kellett kivívni a katari részvételt, akkor igazi vezérként szerepelt Herdman csapatában, s alappillére volt a középpályának.
„Sohasem volt nyomás rajtam, hogy döntsek. John Herdman nagyon türelmes volt, és amikor úgy éreztem, hogy itt az idő, Kanadát választottam. Azon a napon, amikor a nemzetközi státuszomat megváltoztattam, súlyosan megsérültem. Nehéz volt a visszatérés, eleinte a játék sem ment és sokra értékelem, hogy soha nem gyakoroltak rám nyomást, sőt a szövetségi kapitány többször is felhívott az állapotom felől érdeklődve. Úgy bánt velem mintha a rokona lennék, és ez sokat jelentett számomra.”
Eustáquio a klasszikus deep-lying playmaker, aki a hatos poszton komoly segítséget tud nyújtani a védelemnek, de közben a hosszú labdákkal és a mélységi passzaival a támadásépítések terén is fontos szerepe van. Védekező szempontból, a rengeteg labdaszerzés, a megannyi lefülelt átadás, magas hatékonyságú párharcmutató és a posztján igencsak komoly mennyiségű szerelés írható fel a neve mellé, míg támadásban a szervezőkészsége. Mindezek mellé a munkabírása és a terhelhetősége is aranyat ér, mert ezek egyvelege teszik ők egy kiváló középpályássá, aki egyre több színtéren mutathatja meg tudását.
Márpedig Kanadának nagy szüksége lesz tőle is élete legjobb formájára, mert egy nagyon erős csoportba kerültek, amiben nem sok esélyt jósolnak nekik. Kellően futballromantikus lenne a kanadaiak jó szereplése, így titkon többen is várják tőlük a meglepetést, s ha őszinték akarunk lenni, akkor ez a csapat pont valami olyanra van összerakva, hogy ne az történjen, amit várunk tőlük, hanem valami sokkal jobb annál.
Kiemelt fotó: Stephen Eustáquio Instagram