Az első magyar dél-amerikai légióstól még az argentinok is tanultak
A két világháború közti időszakban szerződött először magyar labdarúgó Dél-Amerikába. Korein József itthon nem ért el jelentősebb pályafutást, azonban Argentínában kapus létére az edzések szervezéséből is kivette a részét, kipróbálta magát Uruguayban is, később pedig több egyéb szerepkörben is feltűnt az óceán túloldalán.
A Futballtörténet Blog hosszabb írást közölt Korein József életpályájáról, melyben kiderül, hogy a későbbi remek kapus 1918-ban az Óbudai TE-hez még atlétaként csatlakozott, nem sokkal később pedig már a III. Kerületi TVE labdarúgócsapatánál találta magát. Emellett a magyarfutball.hu adatbankja szerint Fonád István, Szvoboda Lajos és Lengi Károly társaságában egyike volt a Budai Sport Club alapítását kezdeményező fiataloknak.
Az egyes források szerint gépésztechnikusként végzett Koreint az 1920-as évek elején több társával együtt a budai csapat határon túli bemutató mérkőzései után elcsábították, így játszott Ungváron és Kassán is. 1924-ben már a prágai Deutscher Fussball Club (DFC) vezetőinek érdeklődését keltette fel, akik profiszerződést adtak neki. Az első számú kapussá előlépett Korein prágai szerepvállalása azonban viharos véget ért a „németeknél”, ugyanis az utolsó mérkőzésén miután a csapatkapitány leteremtette őt egy kapott gól után, levonult a pályáról, majd felbontották a szerződését.
A prágai csapatnál vetett rá szemet az uruguayi Nacional, amely magához is csábította Montevideóba, azonban Korein kiérkezve már a nagy rivális Penarolhoz kötelezte el magát 1925-ben. A hálóőr ezzel az első magyar labdarúgó volt, aki a dél-amerikai kontinensre szerződött. (A tágabban értelmezett Latin-Amerikában egy évvel korábban a Vasas játékosai, Katzer Károly Mihály és Weisz Károly voltak az első fecskék, ők a kubai Fortuna Havannához igazoltak.) Korein uruguayi szerepvállalása nem sikerült túl jól, novemberben mutatkozott be mérkőzésen, és nem volt rá panasz, de decemberben egy edzésen lábtörést szenvedett, így szerződést bontottak vele. Nem sokáig maradt csapat nélkül, a szomszédos Argentínában, a kint élő magyarok által Buenos Airesben alapított Hungaro FC-hez csatlakozott kapusként és edzőként.
Az 1920-as években számos magyar edző vándorolt ki Dél-Amerikába, mivel az Egyesült Államok szigorúbb szabályokat vezetett be, sokan pedig az óceán túlpartjára vágytak a jobb élet reményében. A kontinensen akkoriban még amatőrként űzött sportág helyi képviselői felnéztek a messziről jött külföldi szakemberekre, tisztelték, nagy becsben tartották a magyarokat, akik már profiként foglalkoztak a labdarúgással.
Koreinnel is ez történt, ugyanis nem sokkal az országban való feltűnését követően az amatőrbajnokságban sikercsapatnak számító Racing Club kapuját védhette. A neves El Gráfico nevű szaklap a magyar játékos kapcsán megemlítette, hogy az edzések levezénylésében is segített, ugyanis olyan helyről érkezett, ahol egy nagyobb csapat minden héten legalább három edzést tartott. Az európai gyakorlattal szemben Argentínában hetente legfeljebb egy rövid tréninget iktattak be két mérkőzés közt, melyen nem is vett részt egy-egy csapat összes tagja, és a játékosok egyáltalán nem figyeltek oda olyan mértékben a rendszeres mozgásra.
A helyi forrásokban José Korein néven emlegetett játékos hamar elnyerte a klubvezetés bizalmát és elsőszámú kapus lett csapatában. Mindeközben Korein feleségül vette a klubelnök, Pedro Molinari lányát, Carolina Juliát, családi kapcsolatai révén az aktív játékot befejezve banki munkát is vállalt, valamint a Racing Club adminisztrációs feladatait végezte.
„A Racing–Independiente mérkőzés ismét igazolta, hogy Korein kivételes tudása oly fokon áll, amelynél már nincs lehetősége a fejlődésnek. Hogy a mérkőzés második félidejében a Racing kilenc emberrel játszva az eredményt nemcsak megtartani tudta, hanem még győzni is volt ereje, ez elsősorban a mezőny hősének, az oroszlánszívű, bátor magyar fiúnak a dicsősége. Küzd a labdáért a földön és a levegőben, nem ismer félelmet, sasszemű, biztos és gyors. Ha a távoli puszták fiai között sok ilyen játékos van, úgy az elkövetkezendő olimpiász futballdöntőjében nagy szerepet fog játszani Magyarország”
– írta ekkoriban az argentin Critica nevű lap egy ősi rivális elleni rangadó után.
Nagyjából egy év kihagyás után, 1929-ben visszatért a futballpályára: egy ideig a Racingban, majd a Sportivo Palermóban szerepelt, ezt követően pedig végleg felhagyott az aktív játékkal. Később az újonnan megalakított argentin bírói testület vezetője volt és a helyi Platense edzőjeként tevékenykedett, majd 1939-ben és 1940-ben 20 argentin első osztályú mérkőzésen bíráskodott. Bolíviában szintén edzőként vállalt szerepet, ahol ugyancsak sokat adtak az Európából érkezett szakemberek szavára. Az utolsó feljegyzések szerint az 1940-es években Spanyolországban tűnt fel egy munkalehetőség reményében, azonban végül nem kapta meg a Real Valladolid kispadját.
Korein 1935-ben adta ki az Edzés a futballisták részére című könyvét. További életéről azonban már kevés információi lelhető fel. Amellett, hogy ő maga el tudott helyezkedni egy új, addig a magyarok számára is ismeretlen környezetben, Dél-Amerikába szerződése előkészítette a terepet, hogy további honfitársait is foglalkoztassák és sikereket érjenek el különböző helyi klubcsapatok, vagy akár válogatottak élén.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: El Gráfico
Szerző
