Az erősítés kipipálva, már csak takarítania kell Paraticinek a Tottenhamnél

Amikor tavaly nyáron Daniel Levy fukarkodása először akadályt gördített Antonio Conte szerződtetése elé, akkor azt gondolhattuk, hogy a nem sokkal korábban sportigazgatónak kinevezett Fabio Paratici csak báb lesz, akinek majd el kell vinni a balhét a tulajdonos rossz döntései után. Az olasz szakember ugyan kardoskodott honfitársáért, de ekkor még bele kellett törődnie abba, hogy az angol üzletember maga akar irányítani, függetlenül attól, hogy ez csak rossz irányba vitte eddig is a klubot. Végül a Tottenham Hotspur elég érdekesnek nevezhető döntéssel kinevezte Nuno Espírito Santót a kispadra. A portugál szakemberről sok szépet el lehet mondani, de azt nem igazán, hogy bármilyen szempontból is illett volna a londoni klubhoz. Néhány fordulót követően a napnál is világosabbá vált, hogy ez a projekt halálra van ítélve, és októberben már egyre több helyről jöttek a hírek, hogy Paratici mégiscsak ki tudja brusztolni, hogy Conte vegye át a kispadot.

A korábbi PL-győztes edzőnek nem volt ismeretlen terep az angol főváros, és ahogy anno a Chelsea-nél, úgy a Spursnél is rövid időn belül érződött, hogy más szintet képvisel, mint portugál elődje. A téli átigazolási időszakban kétkedve fogadták a legtöbben, hogy Paratici és Conte – kissé nosztalgikus hangulatban – torinói ismerőseikre repültek rá, akiktől a Juventusnál inkább szabadulni akart. Rodrigo Bentancur Londonban sem váltotta meg a világot, de remek kiegészítő ember lett belőle a középpályán, míg Dejan Kulusevski maga volt a főnyeremény, a tél talán legjobb Premier League-szerzeményeként jellemezhetnénk a svédet.

A sort a veterán Ivan Perisic nyitotta, aki Conte egyik személyes kedvence, a bal oldali szárnyvédő szerepkörét pedig láttuk már az elmúlt években, hogy igencsak magas szinten tudja megoldani. Ugyan az angol élvonalban még nem szerepelt, de a 33 éves horvát játékos sokat látott, tapasztalt, hiszen van már német és olasz bajnoki címe is, ráadásul nyert Bajnokok Ligáját és játszott világbajnoki döntőt is, így joggal bízhatnak abban, hogy jó megoldást jelent.

Ismert terep a Premier League a bajnokság egyik fenegyereke számára is, hiszen az Everton anyagi nehézségeit Richarlison értékesítésével próbálta valamelyest javítani. A brazil Copa América-győztes és olimpiai bajnok pontosan megfelel a Tottenham azon elvárásának, hogy a támadószekció minden posztján bevethető, és bár nem az a kifejezett gólgyáros, de talán nem is ezt várja majd tőle senki sem.

Nem sokban tér el a karakterisztikát illetően a középpályára megszerzett Yves Bissouma, ugyanis a mali játékosnak már a törvénnyel is akadt némi gondja a hírek szerint, viszont a pályán egy jó értelemben vett szörnyeteg. A remekbe szabott teljesítményéhez képest az ára igencsak kedvező volt, személyében a Spurs megkapta azt a védekező középpályást, akire szüksége volt, mert így mélyült a poszt egy minőségi játékossal, aki a legjobbnak tartott tizenegyben is ott kell legyen.

A barcelonai időszaka alapján nem biztos, hogy sokan pozitívan látják Clément Lenglet kölcsönvételét, de Conte több esetben is bizonyította már, hogy más „szemete” neki kincs tud lenni. Nehéz megítélni, hogy mit is várhatunk Lenglet-tól, mert évek óta stagnál a karrierje, az előző idényben a meccsei több mint felén csak a padról szállt be, viszont a Tottenham védelmében ő is jelenthet erősítést és egy háromvédős szerkezetben a hibáit is könnyebben tudják javítani a társak, már csak a létszám alapján is.

A sort a napokban biztossá váló, de még hivatalosan be nem jelentett igazolás, Djed Spence folytatja. A 21 éves jobbhátvéd ugyan a Middlesbrough-tól érkezik, de a Premier League-be frissen feljutó Nottingham Forestben szerepelt az előző szezonban, méghozzá Steve Cooper irányítása alatt kiválóan. Neki kellene az Emerson Royal és Matt Doherty alkotta páros egyikét, vagy inkább mindkettőjüket maga mögé szorítani a rangsorban, amire jó esélye lehet az eddig látottak alapján.

Mindenképp érdemes megemlíteni még a télen leigazolt, de a tavaszra előző együttesénél kölcsönben maradt tinédzsert, ugyanis Pape Matar Sarr nagy reményekkel érkezik. A francia élvonalban kiváló mutatókkal bírt egy kiscsapatban, ami arra predesztinálja a szenegáli válogatott játékost, hogy a jövőben komoly szerepet kaphat Londonban is.

A friss szerzemények még inkább Conte elképzeléseinek megvalósítását segíthetik elő (Forrás: 90 min)

Az érme másik felét az eladások, vagy legalább a kölcsönadások jelentik, mert bizony jelenleg nagyon nagy ez a játékosállomány, Conte pedig jó néhány labdarúgóval nem tervez együtt dolgozni. Ez talán nehezebb feladat is lesz, mert egyik másik játékosnak a jelenlegi fizetése – ami köszönőviszonyban sincs a teljesítményével – elriasztja még az érdeklődőket is.

Az kissé talán meglepetés volt, hogy sikerült pozitív mutatóval értékesíteni Steven Bergwijnt, aki az AFC Ajax játékosa lett, s érte több mint 30 milliót kaptak. Cameron Carter-Vickers már az előző szezont is a Celtic FC-ben töltötte és most a skót bajnok végleg megszerezte hétmillió euró fejében. A lehetséges távozók névsora rendkívül hosszú, az eddig nem jól teljesítő szárnyvédőkkel kezdődik, akik közül Emerson Royal és Sergio Reguilón lehet az, akik más csapatban kezdik meg az új idényt, mert értük Spanyolországból van érdeklődés. A védelem tengelyében Joe Rodon vagy épp Japhet Tanganga lehet az áldozat, akinek már nem marad hely a keretben. A középpályán Harry Winks egyre hátrébb szorul a rangsorban, ami elősegítheti, hogy máshol próbáljon szerencsét, de a kölcsönből visszatérő Tanguy Ndombélé és Giovani Lo Celso sem szerepelnek a jövő csapatában. A támadósorban pedig Bryan Gil kerülhet ismét kölcsönbe, bár talán az, hogy öten maradnak három posztra az az angliai meccsdömping alapján kicsit bátor húzás lenne, de nem meglepő egy Conte-csapatnál.

Ha ezen játékosokat, vagy legalább a többségüket sikerülne elpasszolni, akkor egy olyan nyarat zárna a Tottenham, amilyennel nagyon kevés csapat kelhet versenyre, mert lehet, hogy nem a legnagyobb neveket szerződteti Paratici, de a körülményekhez képest kiváló munkát végez, márpedig pont ez az, amit senki nem várt tőle, ő pedig egyelőre megmutatja, hogy talán nem is ő volt a hibafaktor Torinóban.

Kiemelt kép: Getty Images