Az SS Lazio esetében egyértelmű, hogy Maurizio Sarri mostanra rendbe tudta tenni a védelmet, ehhez persze kellett egy új, egyelőre remeklő kapus (Ivan Provedel), illetve két nagyon masszív középhátvéd. Alessio Romagnoli és Nicolo Casale duója vasárnap gyakorlatilag élő falként működött, főleg az a Romagnoli remekelt, aki egyébként az AS Roma nevelése, de gyerekkora óta Lazio-szurkoló. Látszódott a teljesítényén az óriási bizonyítási vágy: az AC Milan korábbi csapatkapitánya négy labdaszerzést, két megelőző szerelést, nyolc tisztázást és egy blokkolt lövést tett be a közösbe.
Tavaly egyértelműen a védekezés volt a Lazio legnagyobb problémája, 58 gólt kapott a bajnokságban 38 mérkőzésen, ami messze a legtöbb volt az élmezőnyben. Ehhez persze kellett az, hogy sem José Manuel „Pepe” Reinától, sem Thomas Strakoshától nem érkezett érdemi kapusteljesítmény (a spanyol 58, az albán 67 százalékos hatékonysággal védett, ehhez képest Provedel most 81 felett áll egyelőre), ráadásul Francesco Acerbi is rendkívül bizonytalanul mozgott a négyvédős rendszerben, a szurkolókkal is megromlott a viszonya, miközben Luiz Felipe fejben már rég Sevilla zöld-fehér felében járt.
Azonban az is látszik, hogyha egy-két alapember kiesik a Lazio középpályájáról és támadósorából, akkor maga a játék már kevésbé olajozott, és kevésbé látványos, mint korábban. Ciro Immobile és főleg Szergej Milinkovics-Szavics hiányában a csapat támadásépítései kevésbé voltak hatékonyak, megkockáztatom, hogyha nincs Roger Ibanez óriási hibája, akkor ez a meccs könnyen lehet, hogy gól nélkül ér véget. Ibanez azonban hibázott (érdemes megdicsérni Pedrót a labdaszerzésért), Felipe Anderson pedig könyörtelenül ki is használta a lehetőséget. Ezek után Sarri csapata semmi mást nem csinált, csak ráült az eredményre, mondhatni José Mourinho kedvenc taktikáját alkalmazta, leparkolta a buszt, és várta, hogy jöjjön a Roma. A Roma viszont nem jött.
Továbbra is azt gondolom, hogy a Roma keretében sokkal több van, mint amennyit Mourinho kihoz belőle: a csapat Napoli elleni vereséget kaput eltaláló próbálkozás nélkül szenvedte el, a derbin pedig tulajdonképpen Nicolo Zaniolo megpattanó lövésén kívül egyetlen érdemi lehetősége sem volt. A Roma 90 perc alatt egyetlen támadást sem tudott felépíteni, a második félidőben pedig tulajdonképpen annyiból állt a játéka – feltéve, ha ezt lehet annak nevezni –, hogy ívelgettek hol Tammy Abraham, hol a csereként beállt Andrea Belotti irányába.
Négy-öt támadószellemű játékos volt a pályán, ennek ellenére sem próbálkoztak meg semmilyen kreatív támadásépítéssel: 90 perc alatt egyetlen egy sikeres cselt sem csináltak meg a Roma játékosai. Nyilván Paulo Dybala nagyon hiányzott a hazaiaknál, azonban a vendégeknél sem volt ott a négyszeres gólkirály Immobile, illetve a szezon eddigi legjobb teljesítményt nyújtó Milinkovics-Szavics. A Derby della Capitale ritkán hoz látványos játékot, a mostani sem volt kivétel.
A Roma esetében továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy José Mourinho a megfelelő ember a kispadra, a bajnokságban 13 forduló alatt mindössze 16 gólt szerzett a csapat, ebből hetet pontrúgás után, könnyen ki lehet számolni, hogy mérkőzésenként kevesebb, mint egy akciógólra képes, úgy, hogy a keretben hemzsegnek a kifejezetten gólerős és kreatív játékosok. Szokás mondani, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyvet: 2021 tavaszán a hírek szerint Sarri neve is felmerült az AS Románál, nehéz nem elképzelni azt, hogy vele a Pellegrini, Zaniolo, Dybala, Abraham, Belotti fémjelezte csapat némileg jobban teljesítene, de minimum látványosabb lenne a játéka. Ne feledjük, a Lazio, a Napoli, az Atalanta elleni mérkőzéseket is elveszítette a Giallorossi, egyiken sem szerzett gólt, miközben egyedül az Inter ellen tudott nyerni, a Juventus elleni döntetlen mellett. Ez kifejezetten rossz mérleg, így hiába hozza a kötelező mérkőzéseit gyakorlatilag kivétel nélkül, ha a rangadókon nem jönnek a pluszpontok. Ezenfelül, leszámítva az Atalanta elleni mérkőzést, a többin kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtott Mourinho csapata, rangadóból pedig lesz bőven a katari világbajnokság után is.
A Lazio esetében pedig elég egyértelmű, hogy télen muszáj lesz mélyíteni a támadószekciót, hiszen Immobilének gyakorlatilag nincs cseréje, Felipe Anderson kényszerből játszik a középcsatár posztján, és ez még akkor sem ideális, ha most győztes gólt szerzett, illetve az Atalanta ellen szintén betalált. Ha a Bajnokok Ligája-indulást jelentő helyek egyikére pályázik a Lazio, akkor ahhoz a mostaninál némileg mélyebb keretre lenne szükség, hiszen szép dolog az Atalanta és a Roma elleni győzelem, de sokat nem ér, ha közben a Salernitana ellen sima vereséget szenved a csapat, vélhetően a már most erőteljesen jelentkező fáradtság miatt.
Ha télen sikerülne legalább egy cserecsatárt igazolni, aki némileg tudja tehermentesíteni Immobilét (ne feledjük, hamarosan 33 éves lesz a négyszeres gólkirály), aki így majd nem sérül bele abba, hogy csapágyasra van hajtva, úgy akár 2020 után ismét összejöhet a hőn áhított Bajnokok Ligája-indulás a Laziónak, ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy télen legalább egy, de inkább két emberrel mélyüljön a keret.
A védekezés láthatóan működik Sarri csapatánál, ha pedig mindenki egészséges, akkor a támadójátékkal sincs gond: a bajnokságban a legtöbb akciógólt a Lazio lőtte, és a Juventussal holtversenyben a legkevesebbet kapta. Ez mindenképpen jó kiindulási alap lehet, kérdés, hogy kivételesen sikerül-e télen tovább erősíteni a keretet. Az általában nem szokott menni Róma kék-fehér felén, most viszont egyértelműen a BL-indulás múlhat rajta. A világ szeme Igli Tarén.
Kiemelt kép: Tiziana Fabi/AFP via Getty Images
