A bekezdés első fele akár a jelenlegi szezonról is szólhatott volna, de jelezzük: nem a mostanit, hanem az 2015-2016-es idényt idéztük fel, amikor is a Juve az első tíz fordulóban négy vereséget szenvedett el, és három döntetlen mellett mindössze háromszor tudott nyerni, a Torino elleni városi rangadót megelőzően pedig csak a tizenkettedik helyen szerénykedett a tabellán. A derbit aztán – gyatra játék mellett – Juan Cuadrado 93. percben szerzett góljával 2–1-re megnyerte Allegri csapata, és meg sem állt a bajnoki címig. A hátralévő mérkőzéseken mindössze egyetlen döntetlent játszottak, és egyetlen vereséget szenvedtek el (azt is már tét nélküli mérkőzésen), minden további találkozójukat megnyerték, és végül egészen simán, a második helyezett Napolira kilenc pontot verve lettek bajnokok.
Pedig az említett, Torino elleni hazai meccsig borzalmasan nézett ki a csapat, minden szurkoló Allegri távozását követelte, ami nem volt meglepő, hiszen nem csak a Roma és a Napoli, hanem a Sassuolo és az Udinese is legyőzte őket, de a Frosinone és a Chievo elleni döntetlen sem volt az az eredmény, amit szívesen kitettek volna az ablakba.
A rossz kezdés persze érthető volt, nyáron a középpályáról távozott a csapat esze, Andrea Pirlo, az alapemberek közül pedig elment Carlos Tévez, Arturo Vidal és Fernando Llorente is, akiket elsősorban Paulo Dybalával, Sami Khedirával, Mario Mandzukiccsal és Alex Sandróval próbáltak meg pótolni. Alapvetően az érkező és a távozó játékosok minősége között nem volt érdemi különbség, de ettől még természetes, hogy ha négy-öt alapember távozik, akkor idő kell ahhoz, hogy az új szerzeményeket sikerüljön beépíteni. Allegrinek ehhez nagyjából két hónap kellett, a történet pedig sok mindenben kísértetiesen hasonlít a mostani szezonhoz.
2022 nyarán távozott többek közt Giorgio Chiellini, Dybala, Álvaro Morata, Matthijs de Ligt, Denis Zakaria vagy épp Federico Bernardeschi is, akiknek a pótlására érkezett Angel Di María, Paul Pogba, Bremer, Filip Kosztics, Arkadius Milik, Leandro Paredes és Federico Gatti, Allegri pedig hasonló helyzetben találta magát, mint 2015 őszén: a keret gyakorlatilag kicserélődött, mindezt pedig tetézi a durva sérüléshullám (Pogba például még egyetlen percet sem tudott játszani az évadban), és a katari világbajnokság miatt extrém sűrű menetrend.
A helyzet ehhez képest a bajnokságban sokkal jobb, mint 2015-ben volt, akkor ugyanis az első tíz fordulóban mindössze tizenkét egységet tudtak gyűjteni, szemben az idei tizenhattal, amit azóta további tizenkét egységgel toldottak meg, mostanra pedig közel került a dobogóhoz az öreg hölgy. Ahogy 2015-ben, úgy idén is egy városi rivális ellen kiszenvedett győzelem tűnik a fordulópontnak. Hiszen amíg a most futó szezonban az október 15-i, Torino elleni idegenbeli 1–0-s győzelemig egyszer sem tudtak két bajnoki mérkőzésen egymás után nyerni, most már egy ötmérkőzéses győzelmi szériánál járnak a Serie A-ban Allegri tanítványai.
Allegri nemhogy kétszer ugyanazt a kezdőt, de kis túlzással kétszer ugyanazt a formációt sem tudta eddig felküldeni a pályára, gyakorlatilag az döntötte el, hogy három- vagy négyvédős rendszerben, egy vagy két támadóval játsszon a csapat, hogy éppen ki volt hadra fogható. Ennek fényében kifejezetten bravúros teljesítmény, hogy az Inter, az Atalanta és a Roma előtt vannak a tabellán – a Bajnokok Ligája indulást jelentő negyedik helyen.
Apropó, Bajnokok Ligája: vajon ha a szokásos a menetrend, és október végéig nem a teljes csoportkör ment volna le, hanem csak annak a fele, akkor a mostani, egyre inkább összeálló, egyre inkább formába lendülő Juventus ugyanígy kiesett volna öt vereséggel és mindössze egy győzelemmel? Nyilván soha nem tudjuk meg, de ha van olyan csapat, amelyiknek nem jött jól ez az elképesztően sűrű menetrend, az a Juventus volt.
Persze a zebrák játéka sok esetben még akadozik, az Inter ellen sem néztek ki jól az első játékrészben, ennek ellenére viszont kezd eredményessé válni a Juventus, ha pedig Allegrinek végre megadatik a lehetőség, hogy ne a keret fele, hanem csak a harmada legyen sérült, akkor borítékolható, hogy össze fogja rántani ezt a Juventust. A keretben ugyanis bőven van potenciál, a Bremer, Danilo, Alex Sandro fémjelezte hátsó alakzat például egészen jól muzsikál (mindhárman tagjai is lettek a brazil válogatott vb-keretének), de a másodosztályból érkező Federico Gattinak is volt már több jó mérkőzése és akkor még nem beszéltünk Leonardo Bonucciról. A középpályán ott van Manuel Locatelli, Adrien Rabiot és Juan Cuadrado, illetve Leandro Paredes és Weston McKennie is a keret tagja (Pogba ugye egyelőre maródi), és a Primavera-csapatból felkerülő Nicolo Fagioli és Fabio Miretti is többször bizonyította már, hogy lehet rá számítani. A góllövéssel sem lehet gond, hiszen Dusan Vlahovics a világ egyik legjobb centere, Arkadiusz Milik pedig szintén hasznos tagja a csapatnak, miközben Di María, Kosztics vagy a sérülésből visszatérő Federico Chiesa lehetnek azok, akik kiszolgálják őket. A zebrák kerete kifejezetten bő, taktikailag is jól variálható, Allegri pedig a negatív kritikák ellenére továbbra is remek edző (nála több mérkőzést egyetlen edző sem nyert az Öreg Hölgy padján), aki annak ellenére is harcban van a BL-indulásért a csapatával, hogy jellemzően hat-nyolc alapembere sérült.
Nagy kérdés, hogy mi lesz a világbajnokság után. Visszatérnek-e a sérültek, netán lesznek újabbak? Az őszi sérüléshullám példátlan volt, ezt azonban az extrém sűrű menetrend is okozhatta, de az is igaz, hogy csapatnál a különböző izomsérülések már vissza-visszatérő problémák, amelynek számos oka lehet, kezdve a nem megfelelő edzésmódszerekkel, a rossz rehabilitációval, de akár más tényezők is szerepet játszhatnak ebben.
A Juventus esetében egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy hasonló menetelésbe kezdenek, mint tették azt a 2015-2016-os szezonban, ehhez azonban teljes, vagy legalábbis közel teljes keretre lesz szükségük. Jelenleg tíz pontra vannak az egyelőre szárnyaló Napolitól, azonban az egymás elleni mérkőzésük még hátravan, azt csak januárban fogják megrendezni, amire vélhetően visszatérhet már Pogba is, addigra formába lendülhet Chiesa, a mostaninál jobban összeállhat a keret, ráadásul télen is lesz lehetőség további erősítéseket eszközölni.
Allegri egyszer már tett csodát, a mostaninál is gyengébb szezon kezdést követően, és ahogy akkor, úgy könnyen lehet, hogy most is egy Torino elleni kiszenvedett győzelem fogja elindítani a szekeret.
Kiemelt fotó: juventus.com
