Brian Daboll csodát tesz a Giantsnél

Brian Daboll neve az elmúlt két-három évben rendre ott volt a legfelkapottabb vezetőedző-jelöltek között, 2021 telén például már mindenki biztosra vette, hogy megkaparintja valamelyik NFL-csapat kispadját, végül azonban mégis visszatért Buffalóba. Az idei holtszezonban viszont már nem halogatta tovább a dolgot, és igent mondott a New York Giantsnek. Bár a keret nem volt túlzottan acélos, de a Buffalóban megismert Joe Schoen jelenléte meggyőzte Dabollt. A két szakember egészen pofásan igazolt és draftolt a csapatba, és egyértelműnek tűnt, hogy hosszú távon ígéretes projekt épül a Giantsnél, de arra senki nem számított, hogy már a 2022-es szezonban ennyire eredményesek lesznek.

Minden téren elit edzői stáb

A Giants jelenlegi sikereinek tehát nem a játékoskeret a fő letéteményese, de az is világos, hogy Daboll önmagában nyilvánvalóan nem lenne képes ilyen változtatásokat véghez vinni. Szerencsére azonban a rendkívül intelligens vezetőedzők közé tartozik, akik nem akarnak mikromenedzselni és minden apró részletbe beleavatkozni, helyette inkább kiváló szakemberekkel veszik körül magukat, akikre jó szívvel bízhatnak rá egész csapategységeket. A Giants esetében ez a védelmi oldalon Wink Martindale, míg a támadóknál Mike Kafka.

Előbbi egy ismert edzőnek számított már a Ravensnél is, ahol évről évre jobbnál jobb védelmeket épített fel, és egyelőre New Yorkban is fantasztikus munkát végez. Akár rendelkezésére állnak az egység legjobb játékosai, akár a padról kell pótolni őket, a Giants védelme elképesztően magas szinten képes játszani, és mindezt rendkívül egyenletesen hozza. Az ötödik fordulóban hiába hiányzott Leonard Williams, Azeez Ojulari és Adoree’ Jackson, a csapat védőteljesítményén ez nem látszott meg. Martindale másik nagy erénye, hogy ha valami nem működik, akkor hajlandó, és ami talán még ennél is fontosabb, tud változtatni az eredeti elképzelésein. A Packers elleni meccsen például az első félidőben behívott játékok mindössze 45%-ában töltötte fel a boxot, aminek köszönhetően a Green Bay hatékonyan tudott futni ellenük. Erre reagálva a második játékrészben már csak egy mélységi safetyvel állt fel, ezzel kihúzva Matt LaFleur támadójátékának legfőbb méregfogát és lenullázva a Packerst a második félidőben. A játékhívások minősége is Martindale munkásságát dicséri: ő hívja a legtöbb blitzet az NFL-ben; mindezt ráadásul úgy teszik meg, hogy mást mutatnak a snap előtt, mint amit a snap után csinálnak, ezáltal gyakran anélkül tudnak nyomást gyakorolni az irányítóra, hogy egy-egy elleni párharcot kellene nyerniük a támadófal tagjaival szemben.

Talán még a védelem tündöklésénél is feltűnőbb az, ami a támadóoldalon zajlik, ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak Mike Kafka támadókoordinátornak. Kafka is azon csapnivaló irányítók táborát erősíti, akik később egészen zseniális támadószakemberekké váltak. Persze volt kitől tanulnia, 2017-től kezdve Andy Reidtől leshette el a fortélyokat, a Chiefs vezetőedzőjének hatása pedig a játékhívásokon is látszik, különösen az ellenfél 20 yardos vonalán belül. Az előző szezonban a Giants támadójátéka a redzone-ban csontutolsó volt, 2022-re viszont egészen a 13. helyig jöttek előre, amiben semmi meglepő nincs, ha megnézzük, milyen kreatív játékokat hívnak a pálya ezen területén. A tight endre hívott double reverse-től elkezdve a wildcat futáson át a shovel passzig mindent megtalálunk a repertoárban.

A Packers ellen ráadásul úgy sikerült győzelmet aratni, hogy Daniel Jones a bokasérülése miatt a zsebbe szorult, így képtelen volt használni az egyik legnagyobb fegyverét, hogy megindul lábon. Ha ez nem lenne elég, még a célpontjaik listája is félelmetesen foghíjas volt, Jones első számú elkapója Darius Slayton volt, míg mögötte David Sills és Richie James volt a depth charton.

Kultúrát épít és játékost fejleszt

A Washington Commanders vezetőedzője, Ron Rivera nemrég arról beszélt, hogy az egészséges kultúra felépítése nem megy egyik napról a másikra, évek kellenek hozzá, hogy a megfelelő mentalitás kialakuljon egy csapatnál. Ehhez képest Dabollnak nem kellett hozzá egy teljes év sem, hogy kultúrát teremtsen egy évek óta sínylődő franchise-nál. Amikor kinevezték a Giants élére, azzal kezdte a sajtótájékoztatóját, hogy minden szerződéssel rendelkező játékost használni fog. Remekül hangzik, csakhogy ezt majdnem minden újdonsült edző elsüti, majd később kiderül, hogy ez nem teljesen igaz. Daboll ezen a téren is az üdítő kivételek közé tartozik, amit mi sem bizonyít jobban, mint a már korábban említett Sills esete, aki 2019 óta van a csapat keretében, de megfelelő szerepet még nem sikerült neki találni. A Giants új stábja viszont felismerte, hogy mennyire jól blokkol futáshoz, és ugyan nem lett kulcsjátékos belőle, de a támadósor nagyon hasznos fogaskerekévé tudott válni, amikor pedig szükség volt rá, mint vasárnap a Packers ellen, akkor elő tudott lépni.

De nem ő az egyetlen hasonló játékos a keretben, a védelemben is gond nélkül tudják pótolni a kieső kezdőket. Hogy ez minek köszönhető? Annak a kultúrának, amit Daboll február óta kialakított a franchise-nál. Minden játékosnak úgy kell készülnie, mintha kezdő lenne a következő meccsen és az edzők is így viszonyulnak hozzájuk. Ezt alátámasztandó, Daboll az előző hét során az egyik edzésen a hét a hét elleni gyakorlat során a gyakorlócsapat bizonyos tagjait a kezdőkkel küldte pályára. Ennek a mentalitásnak az eredménye az, hogy Darius Slayton zokszó nélkül tűrte, hogy kiesett a pikszisből és maximum epizódszereplőként számítanak rá, majd, amikor a sérüléseknek köszönhetően a pályára került, azonnal villantott. Ahogy az is ennek a felfogásnak tudható be, hogy a 2022-ben a liga legjobban fizetett elkapója, Kenny Golladay padozik, mert nem teljesít, de hasonló helyzetbe került a 2021-es drafton első körben kiválasztott Kadarius Toney is. Nincsenek tehát kivételek és nem számít az előélet, mindössze egyetlen szempontot vesznek figyelembe: ki hogyan tudja segíteni a csapatot.

Egy jó edző a meccstervek elkészítése és a kultúraépítés mellett a játékosok fejlesztésében is jeleskedik, Daboll és stábja pedig ennek a kritériumnak is megfelel. Gondoljunk csak Saquon Barkley esetére, aki óriási csinnadrattával érkezett meg a ligába, ahol viszont kiderült, hogy gyakran nem lát elég jól a pályán és még rendkívül türelmetlen is, ezért túl hamar indul el a pálya széle felé a futásai során. Az aktuális szezonra ez a helyzet megváltozott, Barkley karrierje legjobb formájában játszik, az NFL Next Gen statisztikái szerint pedig az ötödik leghatékonyabb futó, azaz nem indul el indokolatlanul az oldalvonal felé. Szintén kiváló példa Daniel Jones irányító, aki az elmúlt években futószalagon szállította az eladott labdákat, ehhez képest idén mindössze három turnover van a neve mellett: két interception és egy fumble.

Hol vannak a korlátok?

Nagyon szép a Giants szezonkezdete, de túlzott elvárásokat nem szabad támasztani feléjük, mert a játékoskeret még nem teszi lehetővé, hogy hosszú távon is képesek legyenek fenntartani ezt a játékot. Az egyik legfontosabb korlátjuk ráadásul az irányító poszton figyelhető meg. Jones azért tud ilyen számokat hozni, mert a Daboll, Kafka páros segíti a játékhívással. A Giants hívja a második legtöbb play action passzt az NFL-ben, ezeket pedig a negyedik legmagasabb hatékonysággal hajtják végre. Ez azért is működik, mert a Giants futójátéka kétségkívül ligaelit, amiben folyamatosan benne van a nagy játék lehetősége, ha pedig mellé tudnának rakni egy átlag feletti passzjátékot, a legtöbb védelem számára megoldhatatlan feladat lenne a megállításuk. A hosszú távú célnak tehát egyértelműen a QB-kérdés megoldásának kell lennie, lehetőleg a draftról. Könnyebb ezt mondani, mint csinálni, abban viszont reménykedhetnek a Giants-szurkolók, hogy kevés stáb ért jobban a megfelelő irányító kiválasztásához és annak fejlesztéséhez, mint a New York-iaké. Joe Schoen a Bills vezetőségében dolgozott annak a Josh Allennek a kiválasztásakor, aki Daboll kezei alatt vált elit irányítóvá, míg Kafka Patrick Mahomes irányítóedzője, majd később passzjáték-koordinátora volt. Ezeknél jobb ajánlólevelekkel nem sok szakember rohangál az NFL-ben, így tehát joggal bizakodhatnak a hosszú távú sikerekben New York kékebb felén.

Kiemelt kép: Christopher Hanewinckel/USA TODAY Sports