Budafokon a korábbi siker beárnyékolja a valóságot

A budafokiak 11 évet követően 2017-ben tértek vissza a másodosztályba. A feljutó és a magasabb szinten is megkapaszkodó együttes alapembere Csizmadia Csaba volt, aki a szezon végén visszavonult. Nem maradt azonban sokáig munka nélkül, hiszen a BMTE vezetői 2018 októberében kinevezték a kiesés elől menekülő csapat vezetőedzőjének.

Irányításával először kivívták a bennmaradást az NB II-ben, majd sokakat meglepve a következő idényben feljutottak az élvonalba.

A 2019–2020-as bajnokság érdekessége, hogy a koronavírus-járvány miatt csak 27 fordulót játszottak le. Sokan ezért – és a megerősített Vasas remek szereplése miatt – kétségbe vonták azt, hogy a Budafok a 38. fordulót követően is feljutott volna az első osztályba. Azt azonban látni kell, hogy a BMTE az egész idényben kiegyensúlyozottan szerepelt, nem tűnt úgy, mintha fáradna, ráadásul a bajnokság lezárásakor közelebb volt a listavezető MTK-hoz (öt pontra), mint az üldöző Vasashoz.

Az NB I-be jutást nem focival, csak pezsgővel ünnepelhették Budafokon (Fotó: Tumbász Hédi)

A mindenki által szeretett kiscsapat

A Budafokot a szezon előtt mindenki biztos kiesőnek gondolta. A klubnak nem volt számottevő élvonalbeli múltja – egy idény még 1945–1946-ban –, a vezetőedző tapasztalatlan volt, a játékosok pedig vagy újoncok, vagy már korábban könnyűnek találtatott labdarúgók voltak. Mégis az ősz folyamán kellemes meglepetést okoztak.

A keret főleg magyar játékosokból állt, emellett pedig jó érzékkel fiatal, bizonyítani vágyó futballistákat igazoltak. A légiósokkal tarkított klubok között üde színfoltot jelentett a Budafok. A kapuba megszerezték az utánpótlás-válogatott Bese Balázst az MTK-tól, kölcsönvették Huszti Andrást és Skribek Alent a Puskás Akadémiától, Zsóri Dánielt a MOL Fehérvártól, télen pedig Csonka Andrással (FTC) és Zeke Márióval (MOL Fehérvár) erősítettek. De nemcsak ez volt az, ami felkeltette a szurkolók érdeklődését irántuk.

Csizmadia együttese nem állt be védekezni a nagyobb játékerejű riválisaival szemben sem, hanem kezdeményező játékot mutatott, ami főleg az ősz első felében eredményekkel is párosult.

Az elhamarkodott döntés

Az ősz második felében és a tavasszal azonban már nem ment ilyen jól a csapat szekere. Bár 2021-et jól indította – három győzelem, két döntetlen, két vereség –, a Kisvárda elleni hazai győzelmet (február 27.) követő nyolc találkozóból hetet elveszített. Sorsdöntőnek bizonyult ebben a sorozatban az utolsó Paks elleni zakó. A budafokiak nem játszottak rosszul, több veszélyes helyzetet is kialakítottak a vendégek kapuja előtt, mégis 2-4 után mintha beletörődtek volna a vereségbe. Mivel a tolnaiak nem álltak le, így súlyos, 2-9-es verést mértek a piros-feketékre, ennek hatására pedig Csizmadia lemondott.

„Belementünk sajnos egy olyan vereségbe, ami azt kell mondanom, hogy számomra megalázó. Nem is emlékszem arra, hogy lett volna ilyen vereség az életemben. Nem osztálykülönbség, hanem annál is több volt a két csapat között. Többet nem is akarok erről a mérkőzésről beszélni, mert az én számból értékelhetetlen”  – nyilatkozta Csizmadia a mérkőzést követően.

Csizmadia Csaba a Paks elleni mérkőzésen (Fotó: Török Attila)

A fiatal vezetőedző felindultsága érthető, azonban nem lett volna szabad egy rosszabbul sikerült találkozó miatt ennyire elhamarkodott döntést hoznia. A Premier League-ben 2018 decembere óta dolgozó Ralph Hasenhüttl például már két alkalommal is kapott kilenc gólt csapatával – 2019 októberében hazai pályán a Leicester City, 2021 februárjában Manchesterben pedig a United nyert 9-0-ra a Southampton ellen –, mégis azóta is sikerrel dolgozik a kikötővárosban. Csizmadiának át kellett volna látnia azt, hogy a BMTE csak átszállójegyet vett, hosszú távon nem versenyképes az élvonalbeli együttesekkel. A budafokiak a feljutással megkapták a lehetőséget arra, hogy megmutassák magukat, felhívják a figyelmet a munkájukra, és megerősödve térjenek vissza a másodosztályba.

A lemondással megtört ez a folyamat.

Az utolsó két bajnoki összecsapáson Pacsi Bálint ült a kispadon, de ő sem volt képes benntartani a csapatot. A Budapest Honvéd ellen elbukták a kiesési rangadót (0-1), majd a záró körben a Puskás Akadémia gázolt át (0-5) rajtuk.

Vissza a másodosztályba

Egy évet követően tehát, újra a másodosztályban találták magukat, az új vezetőedző pedig az ezen a szinten már sikerrel dolgozó Boér Gábor lett. Az idényt Óbudán nyitották, ahol az NB III Nyugati csoportjának bajnokát magabiztosan verték 4-0-ra. A remek rajtot hullámzó folytatás követte, majd szeptember második felétől már a vereségek sorjáztak. Szeptember 15. és október 17. közötti öt mérkőzésből négy alkalommal veszítettek, ugyanakkor az is tény, hogy az ellenfelek a tabella élén álló Kecskemét és Haladás, az ekkor még jól szereplő Szolnok, valamint az abban az időszakban magára találó PMFC volt, miközben azért legyőzték az addig veretlen Szentlőrincet. A Budafok 12 forduló után 14 ponttal a 15. helyen állt (négy győzelemmel és hat vereséggel), mindössze három pont hátrányban a nyolcadik ETO FC Győr és hatpontnyi különbséggel a negyedik Szeged mögött, míg hét egységgel álltak a már kiesőzónában lévő III. Kerület előtt.

A Budafok ekkor egy alsóházi középcsapat képét mutatta, ez azonban a vezetőknek nem volt elég, így az edzőváltás mellett döntöttek.

Boér Gábor még a Budafok vezetőedzőjeként (Forrás: nb1.hu)

A sikeredző visszatér

A BMTE vezetése úgy érezte, hogy az együttes ennél többet tud, és a helyzet megoldását pedig Csizmadia visszatérésében látták. Oláh Lóránt sportigazgató a klub honlapján a következő nyilatkozatot adta: „A korábban említett kritikus időszak hosszabb, nehezebb lett annál, mint amire számítottunk és jelentős energiákat emésztett fel. Úgy érezzük, most érkezett el a váltás pillanata. Bízunk Csizmadia Csaba új lendületében és abban, hogy a mostani helyzetben ő tudja megtalálni a legjobb megoldást.”

A régi-új vezetőedző kinevezése azonban nem a várt eredményt hozta. Az eredmények nemhogy javultak volna, inkább tovább romlottak. Az azóta lejátszott 11 fordulóban a Budafok nem volt képes győzelmet aratni. Mindössze öt gólt és hat pontot kapart össze, amivel a másodosztály leggyengébb csapata volt az ősz végére összeomló Szolnokkal.

Ha a hétvégén a Dorog ellen győzelmet aratnának, még akkor is öt ponttal maradnának el attól a teljesítménytől, amelyet Boérral azonos mérkőzésszám alapján elértek. Oláh Lóránték az őszi döntésükkel nehéz helyzetbe hozták magukat. Boért ennél jobb eredmények után is menesztették, de vajon a korábbi sikeredzőt, Csizmadiát elküldik-e felvállalva ezzel azt, hogy az októberi döntés hiba volt?

A kaposvári példa

Nem is olyan régen a Kaposvári Rákóczi hasonló helyzetbe került. Waltner Róbert vezetésével a somogyiak az NB III megnyerésével először feljutottak a másodosztályba, majd innen egyből az élvonalba. A klub fejlődése és a keret erőssége azonban nem bírta lekövetni a változásokat. Az első osztályból egyértelműen lefelé lógott ki a csapat, a szereplés pedig rányomta a bélyegét a következő évi NB II-es eredményekre is.

A másodosztályba visszatérve egy hónap után elküldték Waltnert, miután a vezetők bepánikoltak a hét találkozó után még nyeretlen (Öt döntetlen, két vereség) gárda szereplését látva. Érkezett Várhidi Péter, akivel az első négy fordulóban háromszor is győztek, de ez csak fellángolásnak bizonyult. Végül áprilisban az Ajka elleni 1-3-as találkozót követően az egykori szövetségi kapitány is távozott.

A Kaposvár a bajnokságot a 19. helyen zárta, és visszatért oda, ahonnan három idénnyel korábban elindult.

Elszakadva a realitásoktól

Budafokon a legnagyobb probléma az, hogy a sikereket és a feljutást követően elhitték, hogy ez már mindig így lesz. Nem vették figyelembe, hogy a klub még nem tart ott, hogy stabilan megvesse a lábát a másodosztályban, még annak ellenére sem, hogy egyszer második volt.

Túlteljesítették az elvárásokat, ám ahelyett, hogy reálisan értékelték volna a helyzetet, azaz felkészülnek a visszaesésre és annak enyhítésére, inkább további, helyzetükben túlzó elvárásokat támasztottak saját maguk elé.

Ez hiba volt. A BMTE nem rendelkezik azzal a knowhow-val – szemben a Békéscsabával vagy a Nyíregyházával –, ami még a gyengébb időszakokban is kirángatja a csapatot a bajból. Boér irányításával a Budafok csak a vezetői álmokhoz képest teljesített alul, a vele produkált négy győzelem, két döntetlen, hat vereséges idényrajt szinte pontosan megegyezik azzal, amivel a feljutást megelőző idényben Csizmadia zárta a bajnokságot. Akkor az utolsó 12 találkozón négy győzelemmel, egy döntetlennel és hét vereséggel fejezték be a küzdelmeket. A keret azóta nem változott annyit, hogy az NB II-es bennmaradás helyett jelentősen magasabb célokért küzdhessenek.