Bukayo Saka gólja az Everton ellen az előnyök rendszerében – Példamutató

Az Arsenal nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban, többek között Mikel Arteta gondolatrendszere, játékelképzelése, és futballfilozófiája által. Ez a fejlődés megfigyelhető volt több szinten is: nincsenek komoly balhék a játékosok között, a sikereket és a csalódásokat is helyén tudják kezelni, az új igazolások beépülése nem tartott túl hosszú ideig, és persze taktikai értelemben is topkategóriás a csapat jelenlegi játéka.

A Twitter világában szokás, hogy a sikeres csapatok sikeres megoldásait darabokra szedik és megmagyarázzák az elemzők, hogy miért volt briliáns a legutóbbi meccsen használt felállási forma, taktikai megoldáscsomag vagy éppen a csapat összeállítása.

Ebben az elemzésben fordított sorrendet követtem: már régóta szerettem volna találni egy jelenetsort, amely alkalmas bemutatni azt a négy előnytípust, amelyet én a labdarúgásban felfedezni vélek.

A négy előnytípus

A két legfontosabb tényező, amit egy futballistának figyelembe kell vennie döntése meghozatalakor, az a tér és az idő szuperszenzitív kapcsolata. Magyarul: hova és milyen orientációval, illetve mikor és milyen sebességgel helyezkedjen ahhoz, hogy önmaga és a csapata számára előnyös szituációt teremtsen. Ahhoz, hogy a játékosok érteni és érezni tudják ezen tényezők hatását a saját játékukra, olyan szituációkat kell átélniük az edzések, illetve a mérkőzések során, amikor ezeknek az aspektusoknak az optimalizálásával képesek sikereket elérni, azaz legyőzni ellenfelüket.

Persze, sokszor előfordul, hogy nem sikerül a tér-idő kapcsolatot tökéletesen megtalálni, és ezeknek a kudarcoknak a megoldásához globális koncepciók szükségesek. Globális koncepció alatt értem azokat a nem specifikus alapelveket, amelyeket egy futballista képes követni pozíciójától, a pálya egy meghatározott territóriumától, illetve a saját képességeitől függetlenül. Ilyen például az az egyszerű koncepció, hogy sikeres labdatartáshoz a csapat szerkezetében kell lenni szélességnek és hosszúságnak, azért, hogy a labda járatása közben több helye és ideje legyen a labdát fogadó, majd továbbító játékosnak.

Ugyanilyen koncepció a különböző előnyök értelmezése, amely a pálya bármely pontján, illetve bármely taktikai csoportosulástól (védők, középpályások, támadók) vagy funkcionális berendezkedéstől (labdakihozatal, ellenfél térfelén való játék, befejezés) függetlenül alkalmazható és értelmezhető.

Ahogy említettem, ezt a négy különböző típusú előnyt szokta megkülönböztetni az a futballiskola, amelyet én követek és tanulmányozok. Ezek az előnyök azt a folyamatot próbálják leírni, amely a csapat előnyszerző képességéről szól. Vagyis arról, hogy miként lehet átjátszani az ellenfelet, vagy éppen semlegesíteni az ellenfél által kialakított előnyöket.

Fontos érteni, hogy ezek az előnyök egymással szoros kapcsolatban állnak, köztük a határvonalak elmosódnak. Ezért, bár cikkemben látszólag külön-külön teszek róluk említést, kérem a közöttük örökké jelen lévő összefonódások tiszteletben tartását.

Az alábbiakban Saka góljának jeleneteit használom fel a különböző előnytípusok bemutatására. Az előnyöket a jelentben megfigyelhető előfordulási sorrendben jellemzem.

Minőségbeli előny

A jelenet egy Arsenal-bedobással kezdődik, amely során Martin Ödegaardhoz kerül a labda. Rögtön az első labdaérintése után felfedezhető, hogy Ödegaard labdavezetése, kiútkeresése, megtévesztő mozgásai gyorsabbá és hatékonyabbá teszik őt az ellenfeleinél. A norvégnál egy-egy ilyen jelenet mindennapos, a világ legkreatívabb és legtechnikásabb játékosai közé tartozik. Ahogy a képen is látszik, hárman sem tudják leszerelni, ami jelzi, hogy Ödegaard egyértelmű minőségbeli előnyben van a létszámhátrány ellenére.

Minőségbeli előny Ödegaard módra

Számbeli hátrányban az Arsenal, előnyben az Everton

Ezt az előnyt a legkönnyebb felismerni, akár annak is, aki életében nem rúgott még labdába. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha egy bizonyos területen többen vagyunk, mint ellenfeleink, akkor számbeli előnyben érezhetjük magunkat.

Itt azért vannak határesetek, hiszen a futballban nem lehet a pálya belső területeit egymástól elválasztani, nem úgy, mint kosárlabdában, ahol ha a labdát birtokló csapat visszavinné a labdát a saját térfelére, miután már egyszer átvitte az ellenfél térfelére, akkor szabálytalanságot követne el, amely labdavesztéssel járna.

A számbeli előnyök értelmezése logikus: mivel többen vagyunk, mindig van szabad ember, akit meg tudunk játszani, így előrehaladásunk feltétele az üres ember megtalálása. Ebben a kontextusban vizsgálva Ödegaard kitett labdája az Arsenal jobb oldalára azzal a céllal történt, hogy a legegyszerűbben felfedezhető előnyt, a számbelit megtalálják. Ebben a szituációban az Arsenal játékosai két dolgot vettek észre: egyrészt azt, hogy a számbeli előny nem létezik számukra, sőt, számbeli hátrányban vannak, míg az ellenfél értelemszerűen számbeli előnyben.

Számbeli hátrányban az Arsenal, előnyben az Everton

Pozíciós előny

Miután a labda a szélre került, az Everton sikeresen egyenlítette ki majd győzte le az Arsenalt a „számháborúban”, ugyanakkor ezen mozgások miatt a pálya belső részében alakult ki üres terület. Ide érkezett a bal szélről bemozogva Gabriel Martinelli, aki az ellenfeleitől majdnem tökéletesen egyenlő távolságban, kifogástalan helyzetben, a védőktől távol kapta meg a labdát. Másképpen fogalmazva: pozíciós előnyben kérte a labdát.

Egy apró hibát azért ki lehet emelni: orientációja miatt nem tudott az átvétel után előrefelé játszani. Itt érdemes megjegyeznem, lehet, hogy azért nem előrefelé akarta átvenni a labdát, mert az volt az érzése, hogy labdavesztéshez vezetne, ha a kapu felé fordul. Ne felejtsük el: a futball tapasztalati és nem analitikus sportág elsősorban, így utólag visszanézve látszólagosan fordulhatott volna Martinelli, az ő érzete és ösztöne az elsőszámú referencia és nem az elemzőé.

Martinelli és a geometriai közép

Ingyen globális koncepció

Mielőtt folytatnám a másik kettő előny kitárgyalását, megtoldanám írásomat még egy globális koncepcióval, amely az előnyökkel kapcsolatos (hiszen minden mindennel összefügg), de mégis kicsit más.

Amikor ugyanis Martinelli megkapta a labdát, egyik kedvenc globális koncepciómat használta fel az ellenfél mozgatására. Sokszor és sokat hallom edzőktől és elemzőktől azt az elképzelést, hogy ha egy bizonyos területen kispasszokkal odacsalogatjuk arra a területre az ellenfelet, akkor azon területtől távol szabad területek fognak kialakulni, hiszen az ellenfelek odavonzásának ez a logikus következménye.

Ugyanakkor arról már keveset hallok, hogy ugyanez a művelet végrehajtható labdavezetéssel is. Ha egy játékos (leginkább lassú tempóban) egy bizonyos terület felé vezeti a labdát, azzal képes odavonzani az ellenfél játékosait, amely ugyanolyan hatással bír majd, mint az előbb említett kispasszos ötlet.

Ajánlom ezt a koncepciót megfontolásra, hiszen a mai futballban eltűnőben vannak a jól cselező játékosok, viszont ha van egy ilyen a csapatunkban, akkor annak a játékosnak a használata nemcsak az egy az egy elleni szituációkban lehet előnyös.

Ez egy globális koncepció

Már számbeli előnyben van az Arsenal

Saka góljának vizsgálatában talán ez a legérdekesebb aspektus. Hiszen, ahogy fentebb említettem, a lassú labdavezetés a pálya jobb oldala felé elméletileg oda kellett volna, hogy vonzza az Everton-játékosokat, amely megnyithatta volna a területet a pálya túloldalán az Arsenal számára. De nem ez történt: a vendégek hirtelen számbeli hátrányban találták magukat a saját védelmük bal oldalán, amely végül az Arsenal játékosok beindulásainak és komplex helyezkedési struktúráinak következtében megannyi szinkronban előforduló előny kialakulásához vezetett.

Ezért (lenne) fontos, hogy az elemzői és edzői gondolatrendszerben, az ahhoz tartozó módszertanban, hogy egy csapat ne előre kigondolt és begyakorolt figurákban, sablonokban gondolkozzon, hanem globális koncepciókkal, a játékosok egyéni tapasztalataira építve próbálja játékát megszervezni edzéseken, elemzésekben. Hiszen lesz úgy, hogy az előre eltervezetthez képest az ellenfél másként fog viselkedni.

Nem várt viselkedésmód az Evertontól: korábban ugyanebben a szituációban még előnyben voltak a liverpooliak, most viszont hátrányban

Dinamikus előny

A dinamikus előny több előny összegyúrásaként is értelmezhető. Én úgy fordítom le magamnak, hogy a dinamikus előny az a típus, amely a játékosok közötti szoció-affektív, vagyis társas kapcsolatok minőségéből ered.

Arról van szó, hogy ha Németh Krisztián jóban van Koman Vladimirrel (pályán és pályán kívül egyaránt), akkor az általuk kialakított kapcsolati rendszer előnyt képezhet az ellenfél átjátszásának folyamatában. Ennek alapján, bizonyos játékosok még akár lehetnek számbeli hátrányban is, de a dinamikus előnyből származó többlet miatt a játékszituáció megoldásához van elég muníciójuk. Az Arsenal gólja előtti pillanat pontosan ezt az előnyt szemlélteti.

Látható (fehér kiemeléssel), hogy mivel a labda az Everton védelmének bal oldalán van, a vendégek eltolódtak erre az oldalra. Ezáltal a másik szélen Leandro Trossard teljesen szabadon kaphatná a labdát Olekszandr Zincsenkótól. Az, hogy Trossard szabadon van, számbeli előnyként értelmezhető, hiszen egyedül van azon az oldalon. Azért van egyedül, mert az Arsenal labdajáratása rákényszerítette az Everton védelmét, hogy eltolódjon, ezáltal szabadon hagyva a belga játékos.

Ödegaard kiemelése is fontos aspektus. Zölddel jelöltem a norvég klasszis helyezkedését, aki újból pozíciós előnyben kérte a labdát. Mivel az ellenfél is tudja, hogy Ödegaard minőségbeli előnyben van majdnem minden játékossal szemben, ezért az ő helyezkedése komoly figyelmet kap az ellenfelektől. Pontosan ez a dinamika teszi lehetővé a későbbi gólszerző, Saka elérhetőségét, hiszen a liverpooli belső védő annyira tart Ödegaardtól, hogy észre sem veszi a mögötte helyezkedő Sakát.

Mielőtt Saka előnyeire felhívnám a figyelmet, a fentebb már elemzett Martinelli mozgásának eredményét is láthatjuk a lenti képen, ugyanis a brazil beindulása kettős előnyt alakított ki. Egyrészt pozíciós előnyben van a szélső, hiszen a védője mögé, de még éppen nem leshelyzetben tudott helyezkedni, másrészt pedig minőségbeli előnyt is élvez, hiszen gyorsabb játékosnak számít védőjénél, ami egy üres területbe bepasszolt labdánál egyértelműen fontos érték.

Előnyök rendszere

És akkor a gólszerző. Itt is kettős előnyről beszélhetünk, hiszen az angol válogatott játékos egyértelműen pozíciós előnyben van, hiszen védője a kaputól távol, míg saját maga a kapu felé helyezkedik. De ennél is fontosabb az a tény, hogy Zincsenkóval mennyire jól megértik egymást. Saka egy helyben ácsorog, Zincsenko labdát vezet, és tulajdonképpen senki sem számít arra, hogy ez a passz pont Sakához fog eljutni. Zincsenko zsenialitását jelzi, hogy még a tekintetét is elvonta a passzsáv elől, pontosan azért, hogy Saka pozíciós előnyére ne hívja fel a figyelmet. És pontosan ez az a dinamikus előny, amely a játékosok szocio-affektív, vagyis társas kapcsolatából ered: az ukrán játékosnak rá sem kellett néznie Sakára, mert anélkül is pontosan tudták mindketten, hogy azt a labdát Zincsenko Sakának fogja adni, ráadásul a jobblábára, hogy nyitott állásban, a kapu felé tudja átvenni első lépésben a villámgyors szélső.

A befejezés pedig minőségbeli előny, magyarázatra nem szorul.