Dan Burn betáncolta magát a Newcastle-szurkolók szívébe
Nem sok labdarúgó tudhat magának olyan életutat, mint a 198 centiméter magas angol hátvéd. Gyerekkorában kedvenc csapata, a Newcastle United elutasította, majd alacsonyabb osztályú együttesekhez került, közben elvesztette az egyik ujját, és egy szupermarketben dolgozott. A reményt, hogy híres futballista lesz, viszont sohasem adta fel. Kitartása meghozta gyümölcsét: 27 éves korától rendszeresen játszik a Premier League-ben, tavaly pedig leszerződtette a Newcastle – érzelmes volt a visszatérése a St. James’ Parkba. A szurkolók hamar megkedvelték, ami nemcsak a pályán mutatott teljesítményének köszönhető.
Daniel Johnson Burn 1992. május 9-én született egy Blyth nevű, Newcastle melletti kisvárosban. Az egész családja rajongott – több generációra visszamenőleg – a környék kedvenc csapatáért, a Newcastle Unitedért. Nem meglepő tehát, hogy Burn gyerekkori példaképe Alan Shearer, az északkelet-angliai klub egyik ikonja volt, akinek a nyomdokaiba szeretett volna lépni: arról álmodozott, hogy híres futballista lesz. Hogy célját elérje, a klub gyermekcsapatában focizott – egészen 11 éves koráig, amikor eltanácsolták onnan.
„Akkoriban szörnyű voltam, szóval jogosan küldtek el, viszont nagyon fájt, hiszen bármelyik gyereket szíven ütötte volna. Ráadásul karácsonykor történt, szóval az egész évemet elrontotta” – emlékezett vissza.
A szupermarket polcai között is a foci járt a fejében
Ezek után helyi csapatokban játszott: a New Hartley-ban, a Blyth Townban és a Blyth Spartansban. Szomorú volt amiatt, hogy amíg a barátait neves klubok környékezték meg, ő nem tudott szintet lépni, viszont az álmát, hogy ismert labdarúgó legyen, továbbra sem adta fel.
Egy szerencsétlen baleset pedig tovább nehezítette az életét: 13 éves korában a gyűrűje beakadt a kerítésbe, amelyre fel akart mászni, a szerencsétlen mozdulat miatt pedig leszakadt az egyik ujja.
Egyébként úgy vélte, a futball nem ad biztos jövőképet számára, ezért a tanulmányaira is nagy hangsúlyt fektetett, mellette pedig egy szupermarketben dolgozott, hogy fedezni tudja a költségeit.
„El sem tudom mondani, mennyire rossz volt ott. Borzasztóan utáltam. De megerősített ez az időszak, és szükséges volt ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most vagyok” – nyilatkozta 2014-ben.
Amikor az alacsonyabb osztályú Darlingtonban játszott, jó teljesítménye több élvonalbeli együttes figyelmét is felkeltette, amelyek közül végül a Fulhamet választotta – 20 éves volt ekkor. A londoniak először a tartalékcsapathoz, majd egy kölcsönszerződéssel a Yeovil Townhoz küldték Burnt, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy a klub története során először feljutott a The Championshipbe. A hátvéd pályafutásának következő csapata a szintén másodosztályú Birmingham City volt, ahova szintén kölcsönjátékosként került.
A harmad- és a másodosztály után PL-játékos lett
Amikor viszont Burn átmenetileg visszakerült a Fulhamhez, kilenc Premier League-találkozón lépett pályára. Szerződésének lejártakor, 2016-ban pedig a második ligás Wigan Athletichez szerződött. Az első szezonja új csapatánál parádésra sikeredett, az év játékosának is megválasztották a klubnál. Öröme mégsem lehetett felhőtlen, mert a Wigan kiesett a harmadosztályba. A következő szezonban viszont újra egy Premier League-induló, a Brighton & Hove Albion szerződtette – igaz, egyből kölcsön is adta előző csapatának, a Wigannek, amely akkor már újra a másodosztályban szerepelt. Viszont Burn néhány hónap után visszakerült a Brightonhoz, és a csapat stabil kezdőjátékosa lett.
Graham Potter Brightonjában alapembernek számított (Forrás:premierleague.com)Mély érzelmeket megmozgató volt a visszatérés
A 2021–2022-es szezon második felében pedig egy olyan váltás következett be a karrierjében, amellyel hatalmas örömöt okozott a családjának. Ugyanis tavaly január 31-én az első osztály kiesőzónájában szerénykedő Newcastle United bejelentette: 13 millió fontért leigazolta a védőt azok után, hogy két nappal korábban előző klubja, a Brighton visszautasított egy hétmilliós ajánlatot. Burn – aki két és fél éves szerződést írt alá – a bemutatását követő interjúk egyikében hangsúlyozta, hogy régi vágya vált valóra, amikor szignálta a szerződést: „Nagyon örülök, hogy itt lehetek. A Newcastle játékosa vagyok és a St. James’ Parkhoz tartozom. Ez olyasmi, amiről gyerekkorom óta álmodtam. Alig várom, hogy megtapasztaljam, milyen érzés pályára lépni a klub mezében. Gyerekként a keleti lelátón ültem, most pedig a bemutatkozásomra várok, ez őrület!”
A vezetőedző, Eddie Howe pedig már a közös munka kezdetén kiemelte, a csapatmorál fejlesztésében is fontos szerepet szán Burnnek.
„Pontosan tudja, hogy mit jelent ezt a klubot képviselni, így nemcsak a pályán, hanem azon kívül is nagyon fontos lesz a jelenléte. Nagyon szerettünk volna konkurenciát teremteni a védelemben, és Dan megfelel annak a profilnak, amit kerestünk.”
Burn egészen biztosan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt túlzás nélkül állítható, meseszerűen kezdődött pályafutása új szakasza: az első Newcastle-mezben lejátszott mérkőzése után (1-0-ra nyertek az Aston Villa ellen) a Sky Sports a meccs emberének választotta. Gary Neville, a Manchester United korábbi legendás játékosa a következőképp méltatta teljesítményét: „Minden kétséget kizáróan ő volt a legjobb a találkozón. Összeszedetten futballozott, remek védőmunkát végzett, a fejjátéka különösen imponáló volt. Egyébként rég nem láttam már ilyen szervezettnek a Newcastle védelmét.”
Howe csapata a későbbiekben egyre jobb formába lendült, és végül sikerült elmozdulnia a kisesőzónából: a 11. helyet szerezte meg az idény végén. Az új szerzemény pedig alapember lett: a 2021–2022-es szezon második felében 16, a mostani idényben pedig eddig 21 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.
Tánc? Soha többet!
A szurkolók hamar megkedvelték a csupaszív, fáradhatatlan hátvédet, aki egy új oldaláról is megmutatta magát akkor, amikor ligakupa január 10-én lejátszott negyeddöntőjében a Newcastle 2-0-ra legyőzte a Leicester Cityt. Amellett, hogy ő szerezte csapata vezető gólját, a lefújást követően is emlékezeteset alakított: egy meglehetősen érdekes mozdulatsort bemutatva örömtáncolt lejtett az öltözőben, alaposan próbára téve ezzel társai rekeszizmait.
Burn a mérkőzés után elmondta, már aggódik amiatt, amit tett, hiszen amikor legutóbb táncra perdült, két évig nem szerzett gólt. Amikor pedig az egyik interjúja előtt a táncot megörökítő videót lejátszotta a Sky Sports, megkérdezték tőle, megismételné-e a rövid, de emlékezetes produkcióját, a következő választ adta: „biztos, hogy nem”. Közben pedig látszott az arcán: külső szemlélőként nem díjazza a mutatványt. A szurkolóknak viszont nagyon tetszett az öltözőben bemutatott röpke előadás, aminek a közösségi médiában hangot is adtak. „Hahaha! Hajrá, nagy ember” – tweetelte az egyik drukker. „Táncolj az összes Newcastle-gyűlölőnek” – írta egy másik, egy harmadik pedig ezt kommentelte: „Komolyan mondom, mindjárt meghalok a röhögéstől.”
Irány a Bajnokok Ligája
De nemcsak az öltöző hangulatának javításáért, az érzelmes nyilatkozataiért, és a már említett csupaszív játékáért kedvelték meg a szurkolók Burnt, hanem a szerénysége miatt is – például a csapattársak drága gépjárműcsodái mellé ő mindig egy smarttal érkezik az edzésre.
A Newcastle-drukkereknek viszont mostanában nemcsak újdonsült kedvencük kiváló teljesítménye miatt van okuk az örömre: szeretett együttesük jelen sorok írásakor ugyanis a negyedik, vagyis Bajnokok Ligája-szereplést érő helyen áll a Premier League-ben – mindössze két ponttal lemaradva a bronzérmes pozícióban levő Manchester Unitedtől.
Kiemelt kép: Yahoo Sport UK
Szerző
