Dánia felemelkedése – és a legendás magyar fordítás öt perc alatt négy gólról

Bár a cseh és a német tanítók mellett egy XIX. századi dán iskolamestert, tekinthetünk a kézilabdázás atyjának – Holger Nielsen 1898-ban végleg megunta, hogy lábak és ablakok törnek az udvari focizás miatt –, a XX. század férfivonalon nem igazán lett sikertörténet a dánok számára.

A világbajnokságok az 1967-es ezüstérem mellett öt negyedik helyezést hoztak, az olimpiák során egyetlen alkalommal került négy közé a gárda – a szocialista blokk által bojkottált Los Angeles-i játékokon –, de abból sem lett dobogó. 1984 után pedig következett a mélyrepülés, 24 éven át nem sikerült az olimpiai kvóta, Dánia közben leszakadt az élmezőnytől, így Magyarországtól is.

A felemelkedés évei egybe esnek a dán női válogatott aranykorszakának utolsó éveivel, a XXI. század első két Európa-bajnokságán nyert két bronz egyértelműen jelezte, új topcsapattal kell számolunk. Olyan korszakos klasszisokat ismerhettünk meg, mint a kapus Kasper Hvidt és a balszélső Lars Chistiansen.

Miután a 2005-ös vb csoportkörének végén Görögország és a házigazda Tunézia egy döntetlennel kiejtette a csoportkörben Dániát, az egyébként tuniszi születésű Ulrik Wilbeket nevezték ki szövetségi kapitánynak.

Wilbek a női vonal első aranykovácsaként lett világhírű a kilencvenes években, olimpiai, vb- és Eb-arany fűződik a nevéhez, az ezredfordulótól viszont mind mélyebben beleásta magát a férfi szakágba. Klubszinten nem alkotott maradandót, de bebizonyosodott, hogy egy válogatott irányítása nemtől függetlenül neki való.

Első nagy tornájának első meccsén, a 2006-os kontinensbajnokságon Magyarországgal került szembe, és elsősorban Hvidt 42 százalékos védési hatékonyságának köszönhetően 29-25-ös győzelmet aratott tanítványaival. A meccs végén pedig őszintének tűnő baráti mozdulattal ölelte meg kapitánykollégáját, Skaliczki Lászlót.

Wilbek premierje Dániának végül egy újabb Eb-bronzot hozott, a következő nagy torna magyar–dán nyitánya viszont hazánk kézilabda-történetének került az aranylapjaira. A 2007-es olimpiai kvalifikációs világbajnokságon a lebonyolításból adódóan szinte már az első meccs élet-halál harcnak számított a magyar csapatnak – a csoportból csak ketten jutottak tovább, és Norvégia is ellenfél volt –, Dánia pedig ekkor már a döntőre is esélyesnek számított (végül bronzérmet nyert).

Az utolsó öt percet 16 év után is megkönnyezzük. A második félidőben az elsőben remekelő magyar fal – hogy Skaliczkit idézzük – „összeomlott”, így 28-24-es dán vezetésről indult a véghajrá, amely Méhes Gábor kommentálásával, Puljezevics Nenad védéseivel, Díaz Ivo összeragasztott mezével és Iváncsik Gergő és Tamás testvéri együttműködésével vált felejthetetlenné. Ekkor még az is megtörténhetett, hogy Magyarország a szélsőivel lerohanhatta Dániát, és az addig hibátlan, tízből tíz gólt szerző Christiansennek elment az önbizalma.

A folytatásban megnézzük, hogyan került Dánia Wilbekkel Európa élére, majd hogyan jutott Wilbek nélkül a világ tetejére.

Kiemelt fotó: thelocal.dk