Dánia felemelkedése – és a legendás magyar fordítás öt perc alatt négy gólról

Dánia felemelkedése – és a legendás magyar fordítás öt perc alatt négy gólról

2023. febr. 15.

Dánia aranykorának előestéjén Skaliczki László csapata hihetetlen hajrával – és többek között a szélsőivel (!) – még megállította a megállíthatatlant. A XXI. században a dán férfiak így is a csúcsra jutottak a játékban, amelyet a XIX. században ők találtak ki, és amelyben a XX. század végére a dán nők után kullogtak.



Bár a cseh és a német tanítók mellett egy XIX. századi dán iskolamestert, tekinthetünk a kézilabdázás atyjának – Holger Nielsen 1898-ban végleg megunta, hogy lábak és ablakok törnek az udvari focizás miatt –, a XX. század férfivonalon nem igazán lett sikertörténet a dánok számára.


Az északi nemzetről bennünk élő mai kép alapján különösen furcsa, hogy kifejezetten szerencsétlen csapat benyomását keltette évtizedeken át a válogatottja, amely ugyan nem volt gyenge, de az éremszerzés kapujában szinte mindig elbukott.


A világbajnokságok az 1967-es ezüstérem mellett öt negyedik helyezést hoztak, az olimpiák során egyetlen alkalommal került négy közé a gárda – a szocialista blokk által bojkottált Los Angeles-i játékokon –, de abból sem lett dobogó. 1984 után pedig következett a mélyrepülés, 24 éven át nem sikerült az olimpiai kvóta, Dánia közben leszakadt az élmezőnytől, így Magyarországtól is.


A felemelkedés évei egybe esnek a dán női válogatott aranykorszakának utolsó éveivel, a XXI. század első két Európa-bajnokságán nyert két bronz egyértelműen jelezte, új topcsapattal kell számolunk. Olyan korszakos klasszisokat ismerhettünk meg, mint a kapus Kasper Hvidt és a balszélső Lars Chistiansen.




Hvidt 14, Christiansen 20 éven át szerepelt a nemzeti együttesben, a legfényesebb évek pedig az utolsók lettek.


Miután a 2005-ös vb csoportkörének végén Görögország és a házigazda Tunézia egy döntetlennel kiejtette a csoportkörben Dániát, az egyébként tuniszi születésű Ulrik Wilbeket nevezték ki szövetségi kapitánynak.


Wilbek a női vonal első aranykovácsaként lett világhírű a kilencvenes években, olimpiai, vb- és Eb-arany fűződik a nevéhez, az ezredfordulótól viszont mind mélyebben beleásta magát a férfi szakágba. Klubszinten nem alkotott maradandót, de bebizonyosodott, hogy egy válogatott irányítása nemtől függetlenül neki való.


Első nagy tornájának első meccsén, a 2006-os kontinensbajnokságon Magyarországgal került szembe, és elsősorban Hvidt 42 százalékos védési hatékonyságának köszönhetően 29-25-ös győzelmet aratott tanítványaival. A meccs végén pedig őszintének tűnő baráti mozdulattal ölelte meg kapitánykollégáját, Skaliczki Lászlót.


Wilbek premierje Dániának végül egy újabb Eb-bronzot hozott, a következő nagy torna magyar–dán nyitánya viszont hazánk kézilabda-történetének került az aranylapjaira. A 2007-es olimpiai kvalifikációs világbajnokságon a lebonyolításból adódóan szinte már az első meccs élet-halál harcnak számított a magyar csapatnak – a csoportból csak ketten jutottak tovább, és Norvégia is ellenfél volt –, Dánia pedig ekkor már a döntőre is esélyesnek számított (végül bronzérmet nyert).


Az utolsó öt percet 16 év után is megkönnyezzük. A második félidőben az elsőben remekelő magyar fal – hogy Skaliczkit idézzük – „összeomlott”, így 28-24-es dán vezetésről indult a véghajrá, amely Méhes Gábor kommentálásával, Puljezevics Nenad védéseivel, Díaz Ivo összeragasztott mezével és Iváncsik Gergő és Tamás testvéri együttműködésével vált felejthetetlenné. Ekkor még az is megtörténhetett, hogy Magyarország a szélsőivel lerohanhatta Dániát, és az addig hibátlan, tízből tíz gólt szerző Christiansennek elment az önbizalma.




A folytatásban megnézzük, hogyan került Dánia Wilbekkel Európa élére, majd hogyan jutott Wilbek nélkül a világ tetejére.


Kiemelt fotó: thelocal.dk

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.