DVTK – Egy csodálatos hétvége története

DVTK – Egy csodálatos hétvége története

2023. ápr. 25.

Az időzítés és a csillagok szerencsés együttállása is kellett hozzá, de elvitathatatlan, hogy mindez kevés lenne valódi szakmai háttér nélkül: a mögöttünk hagyott hétvégén három szakosztályának sikerét is ünnepelhette a DVTK lelkes és nagyszámú közönsége. Amint azt a legtöbben bizonyára tudják, a férfi labdarúgók Kozármislenyben arattak 3–2-es győzelmet és ezzel biztosították feljutásukat az NB I-be, de a női kosárlabdázók is kitettek magukért azzal, hogy a Szekszárd elleni harmadik meccsen bronzérmet nyertek, ugyanakkor a női röplabdások is szép eredményt értek el, miután aranyérmesként biztosították a helyüket a jövő évi Extraliga küzdelmeiben.

A legtöbb sportegyesület általában örül, ha egy, esetleg két szakosztályt viszonylag sikeresen tud működtetni. Az érdeklődés középpontjában – noha ez nem mindig áll egyenes arányosságban a sikerességgel – általában a labdarúgók vannak, de vannak olyan klubok, ahol más sportágak képviselői is magas színvonalon teljesítenek. Persze az is előfordul, hogy egy városban egy klub csak egy sportágat kíván üzemeltetni, így a szakosztályok szétszórtan üzemelnek. Miskolcon a DVTK egy regionális multisportklubként működik, ahol lassan nehezebb olyan sportágat találni, amelyet ne űzhetne valaki professzionálisan, mint olyat, amelyet igen. A leggyakrabban a focicsapat kapcsán emlegetett szurkolók egy része erősen kötődik a klub más sportágaiban versenyző csapataihoz, jó példa erre a két héttel ezelőtti eset, amikor a DVTKBékéscsaba NB II-es futballbajnoki lefújása után több százan sereglettek át a közeli Arénába, hogy már a helyszínen láthassák a DVTKGyőr női bajnoki kosárelődöntő feldobását.


Efféle családiasságot talán csak a tradicionális nagy fővárosi egyesületek tudnak felmutatni, a vidéki sportéletben manapság meglehetősen unikálisnak hatnak a Miskolcon történtek.



Szombat


A női kosárlabdázók az egyik fél második győzelméig tartó párharc harmadik, így mindent eldöntő mérkőzésén a Szekszárd ellen léptek parkettre odahaza a DVTK Arénában. A tét a bronzérem volt, miután a csata első felvonásán a miskolciak, a másodikon a tolnaiak nyertek. Bár az összecsapást a vendégek kezdték jobban, 0–8, majd 2–10 is állt az eredményjelzőn, az idő előrehaladtával kiegyenesedett és ráerőltette akaratát ellenfelére a Diósgyőr, amely végül 70–61-re győzött, és lett bronzérmes az egyeduralkodó, sorozatban nyolcadszor aranyérmes Sopron Baskets, illetve az elődöntőben nála jobbnak bizonyuló Serco UNI Győr mögött. A szezonjára egyébként egyik csapat sem panaszkodhat, hiszen az idény során az Euroliga főtáblájának résztvevői voltak, ahol arattak néhány emlékezetes győzelmet. A Diósgyőr ráadásul újonc volt a legrangosabb európai sorozatban és hazai pályán olyan nagy csapatokat tudott legyőzni, mint a francia Landes, az olasz Schio vagy a címvédő hazai rivális, a Sopron.


Az idény során egyre nagyobb figyelem övezte a női kosarasok szereplését, nem ritkán kétezernél is több nézőt megmozgatva a hazai meccseken, és ez ebben a sportágban (is) igencsak megsüvegelendő.


Nem véletlen talán, hogy a bronzérem megszerzése után a városban már most is közimádatnak örvendő Völgyi Péter a következőket mondta.


Azt gondolom, sikerült az elmúlt másfél évben egy olyan miliőt, olyan atmoszférát teremteni, ami egyedülálló az országban. Mindent meg fogunk tenni az eredményeinkkel és a hozzáállásunkkal, hogy megtartsuk és növeljük ezt a szurkolótábort, ez a következő évnek a nagy feladata.”


A diósgyőriek egyébként a Magyar Kupában is a harmadik helyen zártak, így kétség sem fér hozzá, hogy Magyarországon a legjobb csapatok között illik őket számon tartani, azonban nagyrészt a gazdasági lehetőségeken múlik, hogy a következő idényre milyen csapatot sikerül összerakni, és hogy az képes lesz-e valódi kihívója lenni a Sopronnak.


auto_altHosszú, nehéz szezon végén bronzérmet ünnepelhettek a DVTK női kosárlabdázói (Fotó: dvtk.eu)



Vasárnap délután


Noha a legtöbben ezúttal is a kozármislenyi túrára készülő labdarúgókra voltak kíváncsiak, a megnövekedett érdeklődés egész hétvégén érezhető volt, ugyanis városszerte beszéltek róla, hogy a női röplabdacsapat is a feljutás küszöbére került. Németh Szabolcs tanítványai Békéscsabára voltak hivatalosak a helyi RSE (amely a legmagasabb osztályban szereplő Swietelsky-Békéscsaba második együttese) elleni mérkőzésre, és mivel tudvalevő volt, hogy a legnagyobb rivális TFSE vereséget szenvedett előző este a Vasas II ellen, kinyílt az aranykapu a piros-fehérek előtt.


A Viharsarokban aztán, ha nehezen is, de négy izgalmas szettben, 3:1-re sikerült nyerni, így a klub egy év után visszatért a szakág legmagasabb divíziójának számító Extraliga mezőnyébe.


A miskolciak egyébként mindkét mérkőzésüket elveszítették a TFSE ellen ebben az idényben, ám a fővárosiak kiegyensúlyozatlan teljesítménye miatt mégis lehetőségük nyílt a piros-fehéreknek az utolsó fordulós előzésre és éltek is az eséllyel.


auto_altBékéscsabán nyert és így visszajutott az Extraligába a DVTK női röplabdacsapata (Fotó: dvtk.eu)



Vasárnap kora este


A hétvége megkoronázásaként az NB II-es futballisták szereplésére összpontosult a figyelem. Ők úgy utaztak Baranyába, hogy az eredmények kedvező alakulása, azaz az Ajka kazincbarcikai pontvesztése esetén egy kozármislenyi győzelemmel hivatalossá tehetik a várt feljutásukat. Noha Szergej Kuznyecov csapata több hiányzót nélkülözve utazott a Dunán túlra, végül Medgyes Sinan 90. percben elért góljával 3–2-re nyerni tudott, és így két másodosztályban töltött idény után csatlakozhat ismét az NB I mezőnyéhez. Az együttest már az előző évadban is a feljutó helyek valamelyikének várományosaként emlegette a szakma, ám akkor a Vasas mellett az azóta is szárnyaló Kecskemét jutott a legjobbak közé. A mostani idény borzasztóan kezdődött az együttes számára, az első fordulók után a 16. helyen is állt az együttes, ám augusztusban edzőt váltott a klub, és a csapat megindult felfelé a tabellán. A legnagyobb rivális, az MTK elleni őszi 3–0-s győzelem kulcsmérkőzés volt, de biztosan szép emlék a szurkolók számára a Gyirmót FC és a Szeged idegenbeli legyőzése is.


2023-ra már listavezetőként fordultak Könyves Norberték, és bár kevésbé sziporkázó játékkal, mint az ősz folyamán, sok esetben az utolsó percekben kiharcolt győzelmekkel lépegettek az élvonal felé. Öt mérkőzéssel a befejezés előtt a feljutás biztos, azonban a bajnoki cím még nem, így maradt még elérendő cél az együttes előtt, a játékosoknak pedig bizonyítaniuk kell, hogy tudnak segíteni az NB I-ben is. A tavalyi riválisok közül ösztönző lehet a Kecskemét példája és elrettentő a Vasasé, előbbi klub az ezüstéremért harcol az élvonalban, utóbbi dicstelenül a tabella végén kullog a mezőny után.


A klub fogadtatása mindenesetre a riválisok részéről is pozitív, országszerte több helyről, más csapatok szurkolói is üdvözölték a DVTK-t ismét a legjobbak között, amely így az 56. idényét kezdheti meg a legmagasabb honi osztályban, ezzel pedig harmadik helyen áll a Győri ETO (69 idény az élvonalban) és a Szombathelyi Haladás (62) mögött a vidéki egyesületeket tekintve.



Miskolc a sportváros


Noha nem a leggazdagabb és a legelkényeztetettebb vidéke az országnak az észak-keleti régió, Miskolc mégis különleges helyet tölt be a magyar sportéletben.


Jelen állás szerint ugyanis öt sportágban hat csapata is élvonalbeli szereplésre készül majd az ősszel, hiszen az itt említett férfi labdarúgók, női kosarasok és női röplabdázók mellett szintén évek óta a legmagasabb osztályban szerepelnek a DVTK férfi jégkorongozói és a női labdarúgók is.


A kakukktojás a vízilabda OB I-ben szereplő PannErgy-MVLC-Miskolc férficsapata, amely ha nem is tartozik a DVTK családjához, a városban meglehetősen népszerű. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a DVTK női futsalosai is versenyben vannak még az élvonalbeli tagságuk meghosszabbításáért (bár 5–0-ra elveszítették az erről döntő Újpest elleni párharcban az első mérkőzést), megállapíthatjuk, hogy a miskolci szurkolók tényleg magas színvonalú sportélményeket kaphatnak most és a közeljövőben is.

Szerző

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

Az első futballemléke az 1998-as világbajnokság. Talán ezért lett később a francia futball és az Arsenal rajongója. A catenaccio-tól a gegenpressing-ig minden elkápráztatja. Mindegy, hogy női U17-es, vagy argentin harmadosztályú férfimeccset néz, az első dolga megfigyelni, kik viselik a 10-es mezt. Néha még a Dunaferr 2000-es bajnokcsapatával álmodik.