DVTK: mindent a sikerért?

A DVTK morális mélyrepülésének kezdetét nehéz meghatározni, az azonban tetten érhető, hogy a klub vezetői hoztak néhány olyan döntést az elmúlt években, amelyek nem teszik szimpatikussá a versenytársak és a futballbarátok köreiben. Az ügyeskedés, a varázslat, a paragrafusok között bedobott ügyes tekergőzés azonban előbb a másodosztályba vezette a klubot, majd ott is a vártnál nagyobb küzdelemre késztette a helyi korifeusokat, akik láthatóan nem riadnak vissza semmitől sem a remélt siker reményében. Más kérdés, hogy az mostanában nagy ívben elkerüli a klubot.

2020. november 6.

A koronavírus-járvány épp magasabb fokozatba kapcsolt világszerte, így Magyarországon is. Az Újpest FC csapatán például olyan erővel söpört végig, hogy a felnőtt keretben alig maradt 2-3 hadra fogható profi játékos. Miután egy héttel korábban a lila-fehérek az ificsapatukból felhozott játékosok garmadájával szenvedtek négygólos vereséget az MTK-tól, talán bizakodhattak a miskolciak sportbaráti jóindulatában és kérték ellenfelüket, hogy halasszák el a soros bajnokit a rendkívüli állapotra való tekintettel. A DVTK vezetése ebbe nem egyezett bele, az Újpest pedig el sem utazott Miskolcra, a bajnoki pontokat 3–0-s gólkülönbséggel a piros-fehérek kapták. A mérkőzés előtt a DVTK közleményben tudatta, hogy a mérkőzés lejátszására kijelölt egyik tartalék időpontban válogatott meghívások miatt nem áll módjában vállalni a mérkőzést, azonban a december 23-i lehetőségről mélyen hallgatott. Utóbbi főleg azért érdekes, mert pontosan ezen a héten pótolták az ugyanebből a fordulóból elhalasztott Budafok-Honvéd bajnoki mérkőzést, amely megmutatja, hogy a lehetőség adott volt, csak a jóindulat hiányzott a döntéshozókból. Az elmaradt mérkőzéssel kapott könnyű három pontnak egyébként nem csak a szurkolók, de még az akkori játékosok és edzők sem örültek felhőtlenül.

A DVTK ezzel a három ponttal a tarsolyában is búcsúzott az első osztálytól (akárcsak a Budafok), mégis negatív értelemben hagyott nyomot az NB I-ben.

None

2021. január-február

Miután a DVTK az élvonal utolsó helyén zárta a 2020-as őszi szezont, az új klubvezetés a négypontos hátrány ledolgozására azt találta ki, hogy igazol egy szekérderéknyi légióst, valamint egy olyan horvát edzőt, akinek szemernyi tapasztalata és ismerete sincs a magyar viszonyokról. Abban bíztak, hogy ez majd elhozza a klubnak a megváltást jelentő bennmaradást. Noha Zoran Zekic mester hazájában, Horvátországban valóban elismert szakember, némileg váratlanul csöppent bele a kicsit sem könnyű helyzetbe. Azonban ahogy a városok, úgy a futballcsapatok sem egy (hó)nap alatt épülnek, és bár voltak fellángolások, a történet ismert: a DVTK búcsúzott a legjobbaktól, éppen megtartva négypontos hátrányát a legjobb bennmaradóval szemben, nevetségessé válva ezzel a futballszerető társadalom szemében. 

None

2022. feburár 12.

A DVTK a téli átigazolási időszak utolsó napjaiban kivásárolta érvényes szerződéséből a Kecskemét védőjét, Belényesi Csabát. A ballábas védő leigazolását a klub sportigazgatója, Benczés Miklós a következőképp kommentálta:

„Azért is igazoltuk le Csabát, hogy a védelemben újra megfelelő legyen a konkurenciaharc. Több labdarúgó is a látókörünkbe került, de mi elsősorban ballábas játékost akartunk, hiszen a mi belső védőink jobblábasak, szerettük volna ezáltal a repertoárt is növelni. Olyan védőt kerestünk, aki folyamatosan játékban volt, jó teljesítményt nyújtott és azonnal bevethető.

Az, hogy egy magyar klub a belső piacról igazol és kivásárol egy futballistát, akár üdvözölendő és párját ritkító cselekedet is lehetne, ám a tabella akkori állása szerint a két csapatot mindössze két pont választotta el egymástól, és két nappal voltunk a Kecskemét–DVTK rangadótól. Hozzá kell tenni, már az átigazolás bejelentésekor jelezte a miskolci klub, hogy új játékosuk nem szerepel a Kecskemét elleni meccsen. És az is tény, hogy nem sokkal korábban az alapembernek számító Hegedűs János arca szilánkosra tört egy Siófok elleni bajnokin, ám ennek ellenére a legtöbben a mai napig úgy gondolják, hogy Belényesi szerződtetése egy eszköz volt a feltörekvő rivális meggyengítésére. Ezt az elképzelést támasztják alá azok az adatok is, hogy az érkezése óta eltelt tíz mérkőzésen mindössze kétszer volt kezdő, egyszer pedig csere, tehát semmiképp sem a kezdőcsapatba és főleg nem Hegedűs helyére igazolták.  

None

2022. április 8.

Az elmúlt egy hét legnagyobb horderejű híre, hogy a Diósgyőr kinevezte a Szeged addigi vezetőedzőjét, Dragan Vukmirt napokkal a két csapat Miskolcon rendezett, és 5–0-s vendégsikert hozó találkozója után. Talán a magyar futball elmúlt tíz évében nem volt olyan nagy visszhangot kiváltó esemény, mint ez az edzőcsere, amelynek az adja a báját, hogy a Szeged hét fordulóval a bajnokság vége előtt – a februári Kecskeméthez hasonlóan – két pontra volt a Diósgyőrtől a táblázaton.

Noha erősen túlzó és megmosolyogtató az a szegedi álláspont, hogy az NB I-et vették el ezzel a csapattól, tény, hogy kifelé nagyon rossz fényt vet a Diósgyőrre a történet. A szerb tréner vezetésével ugyanis stabil középcsapatból egy viszonylag jó szériát elkapva a dobogóig dolgozta magát a Csongrád-Csanád megyei együttes, de a harmadik forduló óta nem állt feljutó helyen, és a Vasas elleni hétfői meccs második félideje megmutatta, hogy miért is nem való oda egyelőre.

Vukmir munkájának egyfajta elismerése is lehet a diósgyőri szerződés és az egészséges ambíció része, hogy olyan helyre szerződött, ahol nagyobb célokért küzdhet, ráadásul feltehetően jobb anyagi körülmények mellett, de az is igaz, hogy a hitelessége, a szavahihetősége jelentősen megkérdőjeleződhetett ezzel a lépéssel.

A Szeged szurkolói pedig azt felejtik el mostanság leginkább, hogy ők egészen más érzelmi kapcsolatban állnak a klubjukkal, mint a mindenkori, főleg kívülről érkező vezetőedző és olyan – elsősorban emocionális – kötődést várnak el, ami egyszerűen nem létezik, nem létezhet egy, a klubnál egy évet sem eltöltő ember esetében.

Miskolcon persze áll a bál, a szurkolók a legkülönfélébb rendelkezésükre álló fórumokon támadják a klubvezetést, elsősorban morális okokból. Ha a nyolcadik, vagy tizedik helyen álló csapat edzőjét nevezik ki egy nyíltan NB I-es ambíciókat szövögető klub kispadjára, talán bátornak és dicséretesnek nevezik azt, amit diósgyőri vezetők csinálnak, így azonban visszaköszön a kecskeméti történet és a rivális gyengítése, főként, mert Vukmir nem hozhatott magával egy egész stábot, csak ő érkezett Szegedről. Az külön ízt ad az egész történetnek, hogy még a végén az MLSZ jogászainak kell majd rendet tenniük az edzőváltás ügyében, ugyanis a két klub a hivatalos csatornáin egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a szerződés felbontásának körülményeiről: Szegeden állítják, hogy Dragan Vukmir a felmondási idejét tölti, Miskolcon biztosak benne, hogy minden rendben ment. Ami viszont biztos, hogy szankció legrosszabb esetben is a szakembert érheti, a DVTK-t nem, ezért kár arra apellálnia az ellendrukkereknek, hogy esetleg pontokat vonnak le a piros-fehérektől.

None

Bónusz: Kondás Elemért csak felmentették a munkavégzés alól, szerződésbontásról nincs szó, így tulajdonképpen ő – és segítője, Igor Bogdanovics – továbbra is a Diósgyőr alkalmazásában áll.

A sokszor zavaros és fondorlatos magyar futballban azonban így is kiváltképp antipatikusak a miskolci vezetők döntései. A döntéshozók talán nem is érzik, hogy bizonyos lépéseik milyen rossz színben tüntetik fel a klubot, akár évekre, évtizedekre visszavetve annak megítélését. A saját szurkolóik szimpátiáját mindenesetre kezdi elveszíteni Benczés Miklós sportigazgató és stábja, a tisztességes és sportszerű versenyzés iránti igény, úgy tűnik, nagyobb, mint az élvonalbeli szereplésé. A lelátón legalábbis biztosan.