Diego Armando Maradona már életében legenda státuszba emelkedett Argentína egész területén és Nápoly városában. Az argentinok gyakorlatilag fiatalkorától bálványozták őt, hiszen onnantól kezdve, ahogy feltűnt a nagyobb nyilvánosság előtt, páratlan tehetsége és vele született zsenialitása révén azonnal a megváltót látták benne. A szegénysorból kiemelkedve lett ikonikus játékos és hódította meg a világot, miután 1986-ban Argentínával világbajnoki címet nyert.
Onnantól kezdve pedig mindenki feltétel nélkül imádta őt.
Klubszinten pályafutása legemlékezetesebb időszakát kétségkívül a Napoli csapatánál töltötte 1984 és 1991 között. A Maradona által fémjelzett együttes kétszer nyerte meg az olasz bajnokságot, egyszer-egyszer az olasz kupát, a Szuperkupát és az UEFA-kupát. Az „isteni Diego” minden sorozatot figyelembe véve 259 mérkőzésen 115 gólt szerzett az Azúrkékek szerelésében. Ami pedig a számoknál is sokkal fontosabb volt, hogy Maradona közvetlensége és belülről fakadó önfeledt szenvedélye, játékszeretete – túlzás nélkül állíthatjuk – az életbe vetett hitüket adta vissza a dél-olasz szegénységben tengődő nápolyiak számára a szürke 80-as években. Diego miatt a nápolyiak tömegével jártak a meccsekre, önfeledten ünnepelték, imádták őt. Neve máig vallásnak számít a városban. Nápoly utcáin szinte mindenhol találkozhatunk az arcképével, az utcai árusok maradonás termékeket kínálnak megvásárlásra, a boltok, bárok poszterekkel, ereklyékkel vannak díszítve. Halálát követően a koronavírus-járvány miatti korlátozások ellenére valóságos zarándoklat vette kezdetét az ismert falfestményeknél, a belvárosi tematikus bároknál, ill. a nápolyi stadion előtt.
Maradona nevét hazájában a La Plata-i városi stadion vette fel, a létesítmény főbejárata előtt pedig hatalmas szobrot emeltek a tiszteletére. Bizonyára Argentínában még további honorálásokra lehet majd számítani, hiszen – a teljesség igénye nélkül – szóba került már az is, hogy Maradona arcképét valamelyik bankjegyre nyomtatják, illetve az is, hogy utcá(ka)t, tere(ke)t vagy épp a nemzeti repülőteret nevezik el róla. Nevelőcsapata, az Argentinos Juniors otthona már 2004 óta a nevét viseli. Az argentin kormány a közelmúltban jelentette be, hogy „nemzeti történelmi épületté” nyilvánította Maradona szülőházát Buenos Aires Villa Fiorito negyedében, ezt a döntést az argentin államelnök, Alberto Fernández szignója tette hivatalossá.
Egy évvel ezelőtti halála óta már a Napoli stadionja is az ő nevét viseli, ahogy a közelben található metróállomás is. A csapat soron következő, hétvégi bajnoki mérkőzését megelőzően a stadionon belül egy életnagyságú szobrot fognak felavatni a tiszteletére, amely a létesítmény területéről bárhonnan jól látható lesz.
Diego Maradona fia, Diego Maradona Junior a közelmúltban az édesapjáról elnevezett nápolyi létesítményben járt:
„Egy nap el akarom vinni a fiamat a Diego Armando Maradona Stadionba, és elmondom neki, ki volt a nagyapja.
Egy igazán kedves, nagylelkű és jó ember. Futballistaként a fiam hamarosan megérti, hogy mit jelentett édesapám, aki egy másik bolygóról származott. Óriási izgalom volt számomra belépni a stadionba. Ennek a városnak a gyermekének lenni olyan büszkeség, melyet soha senki nem vehet el tőlem.”
MARADONA EGYEDÜLÁLLÓSÁGA
Maradona alulról, a szegénysorból emelkedett a világ tetejére, és még a különböző viselt dolgai ellenére is vitathatatlan bálvány lett hazáján túl szinte világszerte.
Hasonló hatást bizonyára egyetlen futballista sem fog már tudni elérni, hiszen Maradona egy olyan korszakban alkotott, amikor még a modern technika vívmányai nem törtek be ilyen szinten a mindennapjainkba.
Akkoriban a szegényebb réteg egyetlen igazi szórakozása a futball volt, s a gyermekek is sokkal szívesebben rúgták a bőrt az utcákon, grundokon, bárhol, mint mostanság. Mindenki őt csodálta, mindenki az ő cseleit próbálta elsajátítani.
„Ahogyan fogadott Nápoly, olyat sehol máshol nem tapasztaltam a világban. Tisztelem és szeretem az itteni népet, amíg élek, közéjük tartozom. Nyertem világbajnokságot, de nem a saját földemen.
A Nápolyban elért címek viszont életem legnagyobb sikerei”
– jegyezte meg egykor az olasz várossal való kapcsolatáról.
Maradona az első nápolyi szezonja során, 1985 januárjában arról értesült, hogy a csapattársa egyik barátjának a gyermeke egy ritka szájrendellenességgel bajlódik, műtétjét pedig szegény sorsú családja képtelen finanszírozni. A különleges operáció 20 millió lírába került, ezért Maradona úgy gondolta, hogy összehoznak egy jótékonysági mérkőzést a Nápolyhoz közeli kisvárosban, Acerrában, hiszen egy gyermek egészségéről van szó. A csapat vezetőségének tiltakozása ellenére Diego jó néhány csapattársát magával csábította az acerrai pályára, hogy a helyi csapat ellen mérkőzzenek meg. A Napoli futballistái csak úgy szerepelhettek a különleges találkozón, hogy egyéni biztosítást kötöttek, melyet Maradona állt, mivel a klub féltette őket a szántóföldre hajazó pálya veszélyességétől. A gyakorlatilag falusi körülmények között, a sártengerben rendezett mérkőzésen Maradona teljes erőbedobással küzdött és az extrém körülmények ellenére remek megmozdulásokat produkált a helyiek legnagyobb örömére, mindent beleadott, a legjobbját nyújtotta, ugyanolyan szívvel játszott, mint a legnagyobb mérkőzéseken. A helyi gyermekek, lakosok a mérkőzés után meghatottan fotózkodtak a fülig sáros ikonnal, aki biztosan életre szóló élményt adományozott számukra.
EMLÉKEZETE
Idén a születésnapja, október 30-a környékén is széles körben megemlékeztek az ikonról. Az argentin bajnokság (Liga Profesional) soros fordulójának valamennyi mérkőzésén főhajtással adóztak a világbajnok legenda emléke előtt, a programot pedig úgy tűzték ki, hogy éppen Maradona születése napján csapjon össze egymással egykori csapata, a Boca Juniors és az általa utoljára edzőként irányított Gimnasia La Plata. Mindkét csapat játékosai egy Maradona-képet ábrázoló mezben vonultak ki a pályára, a csapatkapitányok pedig világoskék-fehér karszalagot viseltek, amely a legnagyobb bálvány arcát ábrázolta.
A különböző formai és tárgyi emlékek jóvoltából maradhat fent Maradona neve az utókor számára, de ezeknél alighanem sokkal fontosabb, hogy világszerte milliók őrzik meg szívükben felejthetetlen karakterét.
Emlékezzünk a szépre, a jóra, a játékos korszakában a pályán mutatott varázslatára, utánozhatatlan egyéniségére, a labdával született legendára, akinél nagyobb természetességgel, szenvedéllyel aligha űzte bárki ezt a sportot.
Üres a trón – nekrológ – Szabados Csaba egy évvel ezelőtt ezzel az írással búcsúzott a klasszistól
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/futballtango
Ki lesz a Serie A 2021/2022-es bajnoka?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszlország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
