(X) Hívd meg a barátaidat az Unibethez, és nyerj 75.000 Ft bónuszt!
EGY KIS TÖRTÉNELEM
Az 1906-ban alapított klub rögös utat járt be, míg tavaly végre felértek a német futball legmagasabb szintjére. A kommunista rezsim és a STASI eléggé megkeserítette az egyesület életét, miután a városi rivális Dynamo Berlin mint a titkosszolgálat csapata természetesen prioritást élvezett és sokszor a bundázástól sem visszariadva juttatták őket végül a kelet-német liga csúcsára.
A rendszerváltás után is inkább az alsóbb ligákban vitézkedtek, amíg 2001-ben fel nem jutottak a másodosztályba és kupadöntőt vívhattak a Schalke ellen, ahol ugyan kikaptak, de így is indulhattak az UEFA-kupában. Ezután a másod-, és a harmadosztály között ingázott a gárda, sőt 2004-ben majdnem csődbe mentek, de hála Dirk Zingler üzletembernek és a rajongók önzetlenségének végül megmenekült az Union.
A szurkolók szervezetten adtak vért, hogy az ezért kapott pénzt a klubnak ajánlják fel. 2008-ban pedig az új stadion építéséből vette ki a részét 2000 drukker, mivel az együttes pénzszűkében állt. Ezután már sikeresebb idők jöttek. 2009-ben a csapat visszajutott a másodosztályba, ahol 2017-ben épphogy csak lemaradtak az osztályozóról. Tavaly viszont már elérték a harmadik helyet és a vele járó osztályozó lehetőségét.
2019. május 23-át írunk. Hatalmas ünnep zajlik Berlin Köpenick nevű városrészében, hiszen a helyi csapat története során először jutott fel a Bundesligába a Stuttgart elleni sikeres osztályozó után.
Sokan az egyik biztos kiesőként számoltak velük, de végül gond nélkül bennmaradtak. A szurkolótáboruk hatalmas segítség volt ebben, mivel fantasztikus hangulatot teremtettek a kicsi, de remek atmoszférájú Stadion An der Alten Försterei-ban (Stadion az öreg erdésznél).

AZ IDEI SZEZONRA KÉSZÜLVE
Az átigazolási időszakban komoly változásokon ment át a keret. Távozott a csapat gólfelelőse, a 13 góllal záró Sebastian Andersson, aki főleg ősszel komoly szerepet játszott abban, hogy nem fenyegette az Uniont a kiesés réme. A hátsó harmadban is fontos távozói voltak a klubnak, a közönség kedvenc kapus, Rafal Gikiewitz nem hosszabbította meg szerződését és Augsburg felé vette az irányt. A tapasztalatával rengeteget segítő védő, a Dortmund korábbi alapembere Neven Subotic Törökországba tette át székhelyét.
A számtalan érkező közül Max Kruse emelhető ki, aki tehetsége helyett eddig inkább a botrányaival tűnt ki karrierje során. A támadószekciót még kölcsönszerződésekkel próbálta megerősíteni a klub. Leverkusenből Pohjanpalo, míg a fürge nigériai, Taiwo Awoniyi a Liverpooltól érkezett. Hátul a Subotic által hagyott űrt Robin Knoche-val próbálták betölteni. A kapuba kölcsönbe leigazolták az utóbbi két évben önbizalmát teljesen elvesztő Loris Kariust, Augsburgból pedig Andreas Luthe érkezett. Eddig meglepetésre utóbbi élvez elsőbbséget. Remek teljesítménye miatt a korábbi liverpooli portás eddig nem jutott szóhoz.
SOKOLDALÚBB TÁMADÓJÁTÉK
A légi párbajokban sikeres Andersson távozásával Urs Fischer edző kénytelen volt változtatni az eddig főleg a svéd csatárra való felívelésekre építő támadójátékon (ún. második labdák). A mostani szezonban leginkább már laposan, kombinatívabban építkezik az Union.
Itt jön a képbe Max Kruse szerepe.
A német fenegyerek mintha maga mögött hagyta volna balhés múltját és az eddigiek alapján csapata abszolút vezére a pályán három góljával és öt gólpasszával. Ő köti össze a csapatrészeket támadásban. Remekül találja meg az üres területeket, illetve sokszor ő maga „manipulálja” az ellenfelek mozgását és így biztosít területet a mélységi beindulásoknak, amiben Andrich jeleskedik. A fáradhatatlan középpályás eddigi két bombagólja ilyen szituációkból következett, emellett pedig az egész pályát be tudja futni.

Hátul a védősor is labdabiztosabbá vált. A Wolfsburgból érkező Knoche remek erősítést jelentett a csapatnak ebből a szempontból, míg mellette Friedrich is magabiztosabbá válhatott. A védőket még a két védekező középpályás segíti visszalépésekkel, így széthúzva az ellenfél letámadását.
Természetesen a jobbhátvéd, a csapatkapitány, Trimmel is fontos szerepet tölt be. Az előző szezonban nyolc gólpasszával már tanúbizonyságot tett remek szervezőképességeiről. Ő is annak az új tendenciának az erősítője, hogy a szélső védők játékszervezőkké lépnek elő. A változtatások eredményét jól jelzi a csapat passzpontossága is, amely tavalyhoz képest majdnem 10%-ot emelkedett, emellett pedig a labdát is jelentősen többet birtokolja a fővárosi együttes.

Természetesen azért a felívelések sem kerültek ki az Union repertoárjából. Ez főleg Pohjanpalóval a pályán volt hatékony. A finn ugyan még csak egy gólt szerzett, de egész jól beleintegrálódott új csapata rendszerébe azok után, hogy Leverkusenben kudarcot vallott. Magasságát sokszor kihasználják a társak és Kruséval remekül játszik össze. Jellemző, hogy amíg Pohjanpalo visszalép, addig a német egyből fut be mögé.
A fürge lábú szélső, Sheraldo Becker, aki tavaly még keveset jutott szóhoz, idén berobbant a kezdőbe. A holland gyorsasága mostanra alapja a berliniek nagyon veszélyes kontrajátékának és kíméletlenül használja ki az ellenfelek balhátvédjei mögött nyíló területeket. Itt kell megemlíteni Marius Bültert, aki a másik oldalon okoz problémákat az ellenfeleknek a meglódulásaival.


MAGABIZTOS VÉDELEM
Eddigi hét kapott góljával az Union jogosan van ott szorosan az élmezőny mögött. Tavaly még sokszor problémát okozott, hogy a viszonylag magas letámadásukat nem mindig sikerült megfelelően biztosítani, idénre viszont kiegyensúlyozottabbá vált a csapat labda ellen.
Ha a tavaly többnyire alkalmazott 3-4-3-as rendszerben állnak fel, akkor feltűnőek a két belső középpályás már-már a csatár mellé történő fellépései. Az ő biztosításuk kulcsfontosságú, ami a védősorból kilépő belső védők által valósul meg. Ezt büntetlenül megtehetik, hiszen ekkor a hátul maradó négy védekezőjátékos szűkebbre fogja az utolsó vonalat, így zárva le a keletkező űrt.

Ha a csapat 4-2-3-1-ben áll fel, akkor labda ellen egy 4-4-2-es hadrendet láthatunk kirajzolódni a berliniektől. A letámadást ebben a rendszerben mélyebben kezdi az együttes körülbelül úgy a felezővonal környékén.
Az elől lévő két ember fedezőárnyékával próbálja kizárni a játékból az ellenfél irányítóit, akikre szükség szerint az egyik belső középpályás lép ki. Ezen esetekben a két középső játékos helyezkedése egymáshoz képest aszimmetrikus, hiszen az egyik segíti a letámadást, a másik pedig eközben segíti a létszámfölény fenntartását a hátsó sorban.
Amiben szintén sokat fejlődött az Union védekezése, az a szélső védők biztosításának kérdése. Amikor nekik feljebb kell húzódniuk a mögöttük megnyíló területeket szintén a belső középpályásoknak kell felügyelnie a négy védős felállásban. Ezt pedig Andrich, illetve Gentner remekül oldja meg, rendszerint jól lereagálták az esetlegesen ebbe a területbe történő beindulásokat.

ÖSSZEGZÉS
Az Union Berlin eddig nem véletlenül áll ilyen jó helyen a tabellán a komolyan átalakuló keret ellenére. Urs Fischer remek munkát végzett és tanúbizonyságot tett alkalmazkodóképességéről a játékosállomány változásainak is köszönhetően. Bebizonyította, hogy képes változtatni és támadásban modernebb módszereket is bevetni, mint a hosszú labdák. Ebben nagy segítségére van Max Kruse, aki eddig abszolút a csapat húzóembere. Ezt a vezető szerepet remekül visszatükrözi Cedric Teuchert nyilatkozata is, amit a Hoffenheim elleni 3-1-es siker után a Kickernek tett. Ezen a mérkőzésen azután talált be, hogy Kruse önzetlenül lepasszolta neki a labdát, így csak az üres kapuval állt szemben.
„Max (Kruse) egy rendkívüli csapatjátékos, aki nagyon fontos az együttesnek. Nagyon jó érzés vele játszani.”
Természetesen azért nehezen elképzelhető, hogy a gárda ilyen jó helyen marad a tabellán, eddig a Gladbach kivételével igazából csak alsóházi csapatokkal játszottak. Érdekes lesz nézni, hogy mire mennek majd a nagyok ellen. Az is nagy kérdés, hogy ha esetleg Krusét kivonják a játékból, arra milyen válasza lesz a berlinieknek. Mindent összevetve viszont az együttes még stabilabbnak tűnik, mint tavaly, így egy erős középmezőnybeli helyezés reális lehet számukra a végelszámolásnál is.