Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Átigazolások
VB 2022
VB 2022
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra
auto_alt
Labdarúgás
2023. 01. 25.

Egyre nagyobb a Premier League gazdasági fórja

Author avatar

Az angliai klubok elsöprő gazdasági hegemóniájának korábban nem látott mértékét jelzi a Deloitte listája a 2021–2022-es szezonban a legnagyobb bevételeket elkönyvelő futballklubokról, melyek közé a szigetországon kívül már csak néhány egyesületnek van lehetősége beférkőzni. Az olasz labdarúgásban ugyanakkor komoly válság tűnik kibontakozni, Európa keleti felének pedig már hírmondója sem maradt a kontinens pénzügyi futballtérképén. Egyelőre nem nagyon látszik szándék az UEFA részéről, hogy lépjen a folyamatok kordában tartása érdekében.

Mindent elsöprő angliai fölény


Azt voltaképpen már a Deloitte listájának tavalyi kiadásakor is megállapítottuk, hogy a Premier League addig is érezhető és egyre fokozódó pénzügyi fölényét a koronavírus-járvány csak tovább tetőzte. A stadionokból kiszoruló nézők miatt ugyanis kiestek a meccsbevételek a klubok költségvetéséből, melyben amúgy több egyesület még úgy-ahogy tudta tartani a lépést az angolokkal, így pedig a szponzorok támogatásai és a televíziós bevételek váltak még meghatározóbbá. Márpedig ahogy az az UEFA éves jelentéseiből is kiderül ebben a Premier League elképesztő fölényben van még a többi topligával szemben is, így az angol klubokat valamivel kevésbé rogyasztotta meg ez a válság, mint a konkurenciájukat.


Ennek a hatásai tavaly is érezhetők voltak a leggazdagabb klubok rangsorában, hiszen a Manchester City a lista története során először átvette a vezetést, ezt a vezető helyet pedig megőrizte idén is, amikor már elméletileg visszazökkent a labdarúgóvilág a normál kerékvágásba, a gazdasági erőviszonyok azonban már végképp megborultak. Ennek eredményeként most már a legjobb tíznek, húsznak és harmincnak is több mint a felét a Premier League klubjai teszik ki, már a többi élbajnokságnak is csak egy-egy tagja lehet képes elvétve felvenni velük a pénzügyi versenyt.


A világ 30 leggazdagabb csapata között szinte a teljes Premier League, összesen 16 egyesülete érintett. A szerény büdzséjéhez képest a pénzügyi cápák ligájában lenyűgözően lavírozó Brentford mellett Angliából csak a most elemzett szezonban kiesett három klub, a Burnley, a Watford és a Norwich City nem előzte meg voltaképpen a világ legnagyobb részét.


Mindeközben a spanyol élvonal két óriása közül különösen az FC Barcelona halványodása látványos az elhibázott döntések miatt, de a felzárkózni igyekvő Atlético Madrid mellett egy-két spanyol klub azért még megfordul a Deloitte-lista alsóbb fertályában. A Bundesligából a Bayern München kiemelten erős szponzori támogatása mellett a Borussia Dortmund kap még figyelmet, illetve egy-két klub profitál még olykor akkorát alkalmi sikerből, hogy a legjobb 30-ba beférjen. A gazdasági erejéhez képest (Európa harmadik legjelentősebb GDP-je) a futballra viszonylag visszafogottan koncentráló Franciaországot már régóta csak a Paris Saint-Germain képviseli a legtehetősebbek között, miközben a topligák közül a legjelentősebb pénzügyi visszaesés Olaszországban figyelhető meg.





Olasz válság körvonalazódik


Az idei Deloitte-listán például a legnagyobbat a Juventus költségvetése bukta, hiszen 8%-kal esett vissza a COVID elmúlta után a járvánnyal súlyosbított helyzethez képest is, aminek leginkább az az oka, hogy a korábbi túlzó befektetések (leginkább Crisitiano Ronaldo hatalmas pénzügyi terhet jelentő szerződtetése) nem hozták meg a kívánt eredményességet és a sikerekkel járó betervezett pénzdíjazást.


A torinóiak visszaesését bizonyosan fokozza majd a jelenlegi plusvalenza-botrány, de igazából már ez előtt kicsúszott a Juventus a tíz legnagyobb költségvetésű klub közül, ahova így az angolok mellett a Real Madrid, az FC Barcelona, a Bayern München és a Paris Saint-Germain került. Ráadásul a rangsorban a legnagyobb, 20%-os szakadék épp a Tottenham mögött tátong, melyet az Arsenal valószínűleg a BL-helyezés elérésével abszolválni fog és a többi konkurens hátránya lesz majd a legjelentősebb egyre inkább diverzifikálva a nemzetközi elitmezőnyt is.





Olaszországból azonban nem csak a Juventuson látszik az anyagi megroggyanás, hanem az Internazionale bevételei is csökkentek 7%-kal a megelőző, még COVID-os periódushoz képest is, miközben a 30-as listáról idén egyaránt kicsúszott a Roma, a Lazio az Atalanta és 14 év után először még a Napoli is. Ezzel a Serie A képviselete az európai elitben három klubra redukálódott, amire a Deloitte kimutatásainak a történetében még nem volt példa.


Az olasz foci szerelmesei legfeljebb annak örülhetnek, hogy az AC Milan bevételei viszont 64%-kal ugrottak meg, ami a lista történetében is az egyik legjelentősebb fejlődés. Az más kérdés, hogy ezt leginkább a BL-szereplésnek köszönhetik a milánóiak, pedig a továbbra is jócskán veszteséges gazdálkodásuk miatt a pénzügyi fair play ellenőrzésében a COVID által teremtett türelmi időszak nélkül el sem szabadott volna indulniuk a sorozatban (és voltaképpen így is nehezen indokolható, ahogy arra korábban részletesebben is kitértünk).


Az AC Milan mindenesetre így négy év szünet után újra visszakerült a legnagyobb bevételeket elkönyvelő klubok közé a 16. helyre, mint ahogy a Leeds United és még a szaúdi szerepvállalás előtt már a Newcastle United is, mégpedig a Wolverhampton Wanderers, az Aston Villa helyére, miközben még az ukrajnai háború előtt eltűnt nem csak az első 20-ból, de a 30-as gazdasági futballtérképről is hét erősebb év után a Zenit is. Ez egyben azt is jelenti, hogy Európa keleti fele a Deloitte kimutatásainak történetében először egyáltalán nem képviselteti már magát a ranglistán, ami leginkább éppen a pénzügyi fair play hatásainak tudható be.


A listára így három kihagyott év után másodszor is felkerült a Brighton & Hove Albion, de a koronavírus-járvány negatív hatásait letudva gyorsan visszatért a Crystal Palace, a Benfica, az Ajax és a Valencia CF is, míg a Bundesligából az Európa-liga-sikere során szerzett bevételeivel az Eintracht Frankfurt felváltotta a Borussia Mönchengladbachot.





Pénzügyi regenerálódás


A Deloitte-lista 20 leggazdagabb klubjának összbevétele rekord mértékben, 16%-kal növekedett a megelőző szezonhoz képest, de ez a koronavírus-járvány következményei miatt az elmúlt két szezonban érzékelhető látványos visszaesés miatt nem is jelent meglepetést. A teljes összeg mindössze másodszor emelkedett kilencmilliárd euró fölé (9,006), de a COVID előtti 2018–2019-es szezon szintjétől (9,283) egy kicsit még mindig elmarad.


Egyrészt a helyszíni nézők a szezon elején még több helyen csak korlátozott számban térhettek vissza a lelátókra, így a Deloitte-listán a 2021–2022-es szezon meccsbevételei (1,326 milliárd euró) még jócskán elmaradnak a korábbi rekordtól (12%-kal). A jegy- és bérleteladásoknak a súlya azonban régóta tartó tendencia alapján egyre kisebb és kisebb szerepet játszik az élklubok költségvetésében, jelenleg már csak a büdzséjük 15%-át teszi ki átlagban.


A televíziós közvetítési díjakra már a megelőző, 2020–2021-es szezonban sem volt jelentős hatással a COVID, hiszen a mérkőzéseket akkor is sugározták már a csatornák, amikor még üresek voltak a lelátók. Így aztán a listán lévő klubok esetében rekordot is döntött ez a bevételi kategória (4,199 milliárd euróval), most azonban csökkent ezen jogdíjaknak a mértéke is (3,918 milliárd euróra). Ennek magyarázatához tudni kell, hogy az UEFA-tól az egyre nagyobb pénzeket jelentő európai kupaszereplésért járó díjazások is ebbe a kategóriába számítanak bele. Márpedig az elmúlt szezonban a leggazdagabbak listáján szereplő klubok a kivételezett helyzetük, a szinte garantált főtábla ellenére is némileg gyengébben muzsikáltak a BL-ben, a Manchester United, a Paris Saint-Germain, a Juventus és az Internazionale is csak a nyolcaddöntőig jutott, míg az FC Barcelona és a Borussia Dortmund a csoportkörben ragadtak.


Így aztán a legújabb Deloitte-lista azt mutatta, hogy a szponzoroktól a topklubok számlájára érkező összegek lényegesen nagyobb mértékben növekedtek meg, hiszen a 2021–2022-es szezonban a top 20 összesített 3,762 milliárd eurós ilyen jövedelme 10%-os megugrást jelent a megelőző évhez képest és alig marad el a korábbi rekordtól (3,778 milliárd, 2019–2020). Vagyis az már talán ebből is látható, hogy az UEFA-szabályozások által kizárólag a Nyugat-Európába irányított globális befektetők jelentik a legnagyobb különbséget a tehetős klubok között, ugyanakkor a bevételi kategóriák részletesebb elemzése is tartogat érdekességeket.





A szurkolói háttér halványuló jelentősége


A jegy- és bérleteladásokból származó bevételek a spanyol, a német és az olasz bajnokságban sem állhattak még vissza a normális szintre a 2021–2022-es szezonban, hiszen leginkább itt korlátozták eleinte még a nézők számát. Különösen a COVID-járvány előtt ezen a téren éllovas FC Barcelona és Real Madrid szenvedte meg leginkább anyagilag is a szurkolók távollétét, de ez azt is jelenti, hogy vannak még ezen kluboknak tartalékai, amik a következő szezonokban nagyjából 40 millió euróval emelhetik a büdzsét.


Ennek következtében aztán a Paris Saint-Germain állt némileg váratlanul az élre ezen a területen, ahol ugyan az átlagnézőszám nem növekedett a kérdéses évben, viszont a jegyárak megemelésével összesen 132 millió eurónyit kaszáltak ezen a módon a párizsiak, ami új rekordot jelent a számukra. Angliából a Manchester United már hagyományos magas jegybevételei (most épp 126 millió euró) mellett a Tottenham Hotspur is busásan profitálhatott végre újonnan épült saját stadionjából (125 millió euró), de rekordot döntött ezen a téren a Liverpool (112 millió) is.


Mindeközben az újranyitott lelátók ellenére a Manchester City (9%) és az Everton (8%) a teljes költségvetéséhez viszonyítva igen kis mértékben támaszkodik csak a jegyeladásra, miközben ez az arány a Newcastle United és a West Ham háza táján 16%, az Arsenal esetében pedig egyenesen 22%. Mindezzel együtt éppen ezek a visszafogott számok mutatják, mennyire visszaszorult a helyi szurkolók jelentősége a topklubok életében, leginkább a globális piac felé mutatandó vonzó imázs kialakításában játszik ma már elsősorban szerepet.





A Nagy Testvér jövedelmező tekintete


A televíziós közvetítési díjak miatt a globális érdeklődés súlya tehát nagyobb a költségvetésekben, bár nyilván közben nem teljesen mentes a manipulációtól, és az eredményesség is nagyban befolyásolja. Mint már említettük, az európai kupasorozatok díjazása is egyre többet nyom a latban, márpedig azok is igencsak irányított formában szivárognak a legtehetősebb klubok kasszájába.


Az angol liga gazdasági fölényét leginkább épp az biztosítja, hogy a marketingtevékenységek mellett azért nagyban a globális nyelvi dominancia és a nem épp dicső gyarmati időkben kikovácsolt kulturális kötődések miatt a legközvetlenebb és legnagyobb piaccal a Premier League bír. A liga közvetítéseiért egyre nagyobb mértékben külföldről érkeznek a bevételek, melyek már korábban is 3,635 milliárd eurót tettek ki összesen, magasan megelőzve a spanyol liga (2,0 milliárd), a német (1,25) és az olasz (1,1) hozamait, nem is beszélve a francia bajnokság 0,7 milliárd körüli jogdíjáról. Ebből aztán a PL-nek van lehetősége viszonylag kiegyensúlyozottan szétosztani a liga csapatai között a bevételeket, míg a többi topligában rendszeres viták témája, hogy a helyi élklubok kiemelt támogatása fontosabb-e a nemzetközi versenyképességhez, hogy legalább néhány képviselőjük felvegye a versenyt a szigetországi konkurenciával vagy érdemesebb-e demokratikusabban leosztani a közvetítési jogokért járó összegeket.


Hiszen a nemzetközi szereplés még a legnagyobb klubok költségvetésében is kiemelt szerepet játszik és árnyalja a bebetonozott viszonyokat. Nem véletlen, hogy a Deloitte mostani listáján a legnagyobb bevételeket ebben a kategóriában a BL-döntős Liverpool érte el (314 millió eurós új rekordjaként), mégpedig a fináléban győztes Real Madrid előtt (308 millió euró). Az UEFA ugyan hivatalosan még nem hozta nyilvánosságra, mennyit utalt a kupasorozatokban elért eredményekért, de a megelőző riportból kiindulva bizonyosan 120 millió euró körüli összegekről beszélünk a döntősök esetében (vagyis csak ebből több jött be, mint a jegyeladásokból összesen).


Látványos, hogy a legnagyobb bevételeket elkönyvelő tíz klubból nyolc is BL-résztvevő volt, sőt a top 30-ba az angolokon kívül csak BL-indulók kerültek be az El-győztes (és ezzel nagyjából 40 millió eurót bezsebelő) Eintracht Frankfurt mellett. Hiszen az európai színpadon kivívott bevételek súlya nyilván még jelentősebb a más forrásokban erősen korlátozott Benfica vagy a Villarreal CF költségvetésében, így a nemzetközi sikere bizonyosan nagy szerepet játszott abban, hogy visszakerülhettek a Deloitte listájára.


A már említett okok miatt a legtehetősebbek közé tartozás az angol kluboknak persze a hazai élvonalbeli szerepléssel is elérhető, így a Leeds United költségvetésében a 137 milliós, az Evertonéban pedig a 136 milliós tv-jogdíjak csaknem a büdzsé kétharmadát teszik ki. Hasonlóan támaszkodhatott erre a bevételi kategóriára a West Ham United is, mely az Európa-liga-szerepléssel megfejelve 193 milliós új rekordot állított fel és a nemzetközi mezőnyben is a kilencedik helyen zárt ezen a bevételi területen.


A megszokottnál gyengébb nemzetközi szereplés pedig alapos pénzügyi visszaesést hozott a 139 milliójával négyéves mélypontot megélő és a top 20-ban így a 18. helyig zuhanó PSG-nek, a Manchester Citynek vagy a Bayern Münchennek, míg a hazai porondon is beszürkülő Juventus egyenesen a 13. helyre csúszott vissza az idevágó rangsorban, ami a Deloitte beszámolói történetében még sohasem fordult elő, így nyilván ez tekinthető a pénzügyi válságuk legfőbb okának.





A krőzusok rajzolta futballtérkép


Már említettük, hogy a szponzori juttatások növekedtek meg a legjelentősebben a Deloitte listáján, de természetesen nem minden klub tudta egyformán emelni a támogatottságát. A hét év után ebben a kategóriában újra az élre álló Paris Saint-Germain például még a Qatar Airwaysszel tavaly nyáron kötött mezszponzori szerződés előtt is 46 millió euróval többet tudott elkönyvelni, mint a megelőző évben. Így pedig 383 millió eurónyi éves szponzori bevétellel a párizsiak új rekordot döntöttek a Deloitte kimutatásainak történetében, ezzel biztosítva a költségvetésüknek továbbra is egészen magas arányát (59%) és ellensúlyozva az alacsony tv-bevételek okozta hátrányt.


Persze a második Bayern München is 32 millió eurót tett rá a korábbi idevágó hozamaira, hiszen a három legnagyobb arányú részvénytulajdonosa továbbra is a három legtehetősebb támogatója is egyben az egyesületnek: az Allianz, az Audi és az Adidas. Utóbbi például 57 millió eurót fizet mezszállítóként is, de a Telekom is utal 50 milliót évente, így összesen 378 millió euróval a szponzorok szintén igencsak nagy arányban, 58%-ban tartják el a bajor klub büdzséjét. Mindeközben a szponzori bevételekben először a dobogóra lépő Manchester City is azzal őrizte meg az összetett listán az első helyét, hogy alaposan megnövelte az idevágó jövedelmeit, mégpedig nem kevesebb, mint 65 millió euróval a megelőző évhez képest, amiben természetesen az Etihad Airways mezszponzori szerződése is rengeteget számított, de a Puma is 90 millióval dobja meg a büdzsét.


Náluk már csak a Real Madrid kap többet a Fly Emiratestől azért, hogy megjelenhessen a csapat mezén (70 millió eurót), ugyanakkor hiába a madridiaké a legjövedelmezőbb mezszállítói szerződés is az Adidasszal (150 millió euró), a további támogatók gyérülése miatt a szponzori bevételeik mégis fokozatosan csökkennek az utóbbi években, és 2021–2022-ben már ötéves mélypontot jelentő 318 millió euróra ereszkedtek. Ezzel is előzik persze még a Barcelona befektetői támogatottságát (284 millió euró), de a Manchester Unitedet (309 millió euró) valamint a korábbi rekordját egy 37 milliós ugrással megdöntő Liverpoolt is (275 millió euró), akik pedig sokat köszönhetnek a Standard Chartered 57 milliója mellett a Nike-val aláírt 100 milliós kontraktusnak is.


Az első hét helyezett után viszont nagy törés érezhető, hiszen a Tottenham Hotspur hátránya már a 215 millió eurós új rekordja ellenére is jelentős és még a Chelsea (209 millió euró) és az Arsenal (167 millió euró) is messze elmarad a nagy hetestől. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Angliában az Evertonnak 59 millió euró jut a szponzoroktól, a West Hamnek és a Leedsnek ugyanez az összeg még új rekordot is jelent, a Leicesternek pedig 50 millió az új csúcsa, akkor jól látszik, hogy a Premier League-ben is igencsak eltérőek a pénzügyi lehetőségek a tévés jogdíjak kiegyenlített szétosztása ellenére is. Ez a jelenség azt is jól megmutatja, hogy a pénzes támogatók és a tömeges szurkolói érdeklődés a sikeresség felé fordul egy ligán belül, ezzel folyamatosan növelve a belső elit elszakadását, a szerényebb eredmények kevésbé vonzók még akkor is, ha amúgy rendkívül erős csapatokról van szó, ami figyelmeztető jel lehet(ne) a Szuperliga felé kacsingató, ott viszont könnyen az alsó fertályba várható klubok számára.


Az olasz futball gazdasági válságát sejteti mindeközben, hogy a Juventusnak ugyanakkor a 194 millió eurós új olasz rekordja is csak arra elég, hogy valamelyest a felszínen tartsa még a klubot, a mostani problémák azonban könnyen kihúzhatják a torinóiak befektetőinek a lába alól is a talajt. Az Internazionale ezirányú bevételei is egyre csökkennek, a négy évvel korábbi 154-ről immár csak 87 millió euróra, ezt pedig az ellentétes pályát leíró AC Milan is épp most érte be, de közben az Atlético Madrid 108 millió eurós és pláne a Borussia Dortmund 174 milliós szponzori támogatottságától jelentősen elmarad.





A futballgazdasági folyamatok hatása persze az eredményekben nem automatikusan és direkt módon jelentkezik, és még csak nem is azonnal, hanem a pár éven belül várható általános jelenségeket vetítheti csak előre. Láttuk ezt a pénzügyi fair play esetében is, mely mára lehetetlenné tette a komoly szponzori támogatásokat a topligákon kívülre és a nemzetközi eredmények példátlan kiegyensúlyozatlanságát eredményezte. Ugyanakkor a televíziós bevételek szétosztása a legtöbb élbajnokságon belül is erősen differenciálja a klubok lehetőségeit. Ha például a Napoli egy jó bajnoki szezon és akár egy reménykeltő BL-szereplés révén várhatóan újra be is jelentkezik majd a Deloitte listájára, csak akkor stabilizálhatná a helyét, ha olyan szponzorokat tudna maga mögé állítani, melyek magasan is akarják tartani. Enélkül pusztán időszakos sikerek kísérhetik a szűk eliten kívülről érkező klubokat, miközben a nagyokat folyamatosan, akár időszakos gyengélkedésük ellenére is tömik a támogatók, miközben a helyi szabályozások mellett még az UEFA pénzelosztó rendszerei is mélyítik a szakadékokat.

-->

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is.

Szerző
Author avatar
Miskolczi István
A Büntető.com szerzője.
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.