Egyre nehezebb a helyzet a vármegyékben
A megyei foci egyik legnagyobb problémája minden szezonban a visszalépések kérdése. Sokszor már az induló csapatokat sem könnyű összeszedni, gyakran a tavasszal még kiesőnek hitt csapatok is a magasabb osztályban maradhatnak, míg a középmezőnyben vagy akár az élcsoportban zárók neveznek egy-két szinttel lejjebb. Ebbe a közegbe köszöntött be az ősszel az energiaárak emelkedése miatti bizonytalanság, ami további települések esetében jelentette az utolsó szöget a labdarúgás koporsójába.
Az amatőr ligákban az egyesületek jellemzően komolyan támaszkodnak az adott település önkormányzatának támogatására, sőt gyakran a pálya is önkormányzati tulajdonú és fenntartású. A magas iparűzési adóbevételekkel rendelkező településeken rendelkezésre is állnak a szükséges források, ám a legtöbb esetben – különösen az egyébként is hátrányosabb helyzetű országrészekben – maga az önkormányzat is forráshiányos.
Az energiaárak drasztikus emelkedése és az ebből fakadó bizonytalanság, a lejáró szerződések a szolgáltatókkal olyan helyzetet teremtettek, ami érthetően nem a sportkiadások növelését helyezte a fókuszba. Az elmúlt hat hónap az önkormányzatoknál azzal telt, hogy megoldást találjanak az oktatási és szociális feladataik ellátására, ami nem kevés adminisztratív és szervezési feladatot jelentett számukra. Az egyesületek tehát magukra maradtak, még ott is, ahol egyébként a település vezetése korábban kifejezetten támogatta a tevékenységüket.
A profiknál is gondot okozott a költségek megemelkedés
De nemcsak a vármegyékben kellett megküzdeni a helyzettel. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is jelezte, hogy a MOL Aréna Sóstó fenntartási költségeit sem tudja a város állni:
„2022. november 14. napjától 2022. december 31. napjáig a MOL Aréna Sóstó létesítmény-üzemeltetését kizárólag a jelentősebb műszaki károk megelőzéséhez szükséges szinten biztosítja, a centerpálya füvének fűtésére és világítására sem kerül sor. A helyzet megoldásához minden területnek hozzá kell járulnia, a saját áldozatait meg kell hoznia. Az nem fog menni, hogy miközben szinte szó szerint a lét a tét, legyen olyan sportszövetség, amelyik villanyvilágítás mellett akar januárban bajnoki mérkőzéseket játszatni a csapatokkal, gázzal fűtött pályákon.” (Forrás: nso.hu)
Sokáig a Budapest Honvédnál sem volt biztos, hogy a Bozsik Arénában szerepelhet. Az MLSZ szintén a helyzet megoldására engedélyezte a másodosztályban a délutáni találkozók megtartását. De volt, ahol már ez sem segített. A harmadosztályban például a Balassagyarmat és a Makó lépett vissza a bajnokságtól már az indulást követően. Sejthetjük, hogyha ekkora városoknak, jelentősebb szponzorokkal és bevételekkel rendelkező kluboknak is gondot okoz a csapatuk, valamint létesítményeik fenntartása és működtetése, akkor mekkora gond ez ott, ahol – bár sokkal alacsonyabb költségek mellett – a legtöbb egyesület legnagyobb támogatója az adott település lyukas zsebű önkormányzata.
Hol lehet leginkább megfogni a kiadásokat?
Erre a kérdésre keresik a választ a legtöbb helyen. A pályán a füvet muszáj levágni, ha nem hull az eső, kénytelenek öntözni. Marad az öltöző fűtése, a zuhanyzó vízfelhasználása, de ez sem akkora tétel jellemzően, ami megmenthetne egy klubot. Egyes csapatoknál voltak korábban edzőtáborok a felkészülési időszakokban, de a legtöbb helyen nem volt erre sem lehetőség, ráadásul ahol igen, ott ezeket gyakran más szponzorok fedezték. Maradnak a játékosok juttatásai, mert bármennyire is amatőr osztályokról beszélünk, pontosan tudjuk, hogy ha nem is mindenki és nem is mindenhol, de vannak, akik ellenszolgáltatás fejében lépnek pályára hétről-hétre. Ez viszont a játékosok megfogyatkozásához vezethet. Volt olyan gárda idén nyáron is, amely pont a pénzesebb riválisok miatt volt kénytelen visszalépni a legfelsőbb osztályból.
Csak az egyik ok a sok közül
A visszalépések azonban nem csak a szegényes finanszírozással magyarázhatók. Régóta tart a futball hátországának szűkülése, aminek a pénzügyin kívül demográfiai, társadalmi és szabályozási elemei is vannak. Az elnéptelenedő és elöregedő településeken nincs annyi gyermek, akikkel fel lehetne tölteni a csapatokat. Még a nagyobb városok esetében is gond ez, a kis falvakban viszont szinte minden esetben ez a fő ok.
Az elmúlt 15 évben például Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakossága közel tíz százalékkal csökkent, a 78 településből 73 lakosságszáma alacsonyabb, mint másfél évtizeddel korábban. Ez a tendencia nem segítette elő a csapatok megmaradását. De nemcsak a létszám, hanem a korösszetétel is problémás. Ha megnézzük a csapatok kereteit, sok helyen találunk 40-50 éves játékosokat is, akik még mindig aktívak, de még így is előfordul, hogy egy gárda cserék nélkül érkezik, vagy nem teljes létszámban kezdi meg a mérkőzést. És akkor még nem is beszéltünk a játékosok hozzáállásáról, edzéslátogatásáról. Visszatérő téma találkozókat követő edzői nyilatkozatokban, hogy ennyi edzéssel és ilyen látogatottság mellett ne is számítson senki ennél jobb eredményekre. Az egykori Szabad Föld Kupa győztes Jászkiséri SE például pont ezért lépett vissza az ősszel a megyei másodosztálytól.
„Elfogytunk. Elfogyott az erő, elfogyott az akarat, elfogyott a lelkesedés”
– nyilatkozta a klub elnöke. (Forrás: szoljon.hu)
A helyi futballéletet ezen a szinten az MLSZ sem segítette igazán. A szövetség utánpótláscsapatok indításával kapcsolatos döntései azt eredményezték, hogy a régebben a megyei foci magasabb régióiban is sikeresen szereplő klubok kénytelenek voltak a legalacsonyabb szintre visszalépni, ha nem tudtak elegendő utánpótláscsapatot indítani, ez viszont helyben a labdarúgás leépüléshez vezetett. Ami az utánpótlás szempontjából lehet, hogy jó döntés volt az MLSZ részéről, az a felnőttek labdarúgásának néhány helyen betette a kaput.
Egyértelmű a csökkenő tendencia
Az MLSZ adatbankjából kiszűrhető adatok alapján ebben az idényben eddig 40 klub lépett vissza a küzdelmektől, ami majdnem egy teljes vármegyei csapatlétszámnak felel meg. Ez óriási szám, főleg, ha belegondolunk, hogy még egy fél év hátra van a bajnokságokból. De tízéves távlatban sem néz ki jól a helyzet.
Az általam véletlenszerűen kiválasztott hat vármegye mindegyikében csökkenést láthatunk. Békés, Jász-Nagykun-Szolnok vagy Heves esetében nem történt látványos változás, hiszen ezekben a régiókban eleve kevesebb csapat volt már egy évtizeddel ezelőtt is. Ellenben Zala és Nógrád esetében már nemcsak a számában, de arányaiban is jelentős a csökkenés. Zala vármegye együtteseinek negyedét, Nógrád harmadát veszítette el tíz év alatt. Utóbbinál ne felejtsük el a korábban már említett harmadosztályú Balassagyarmatot sem, mint visszalépőt. Arányaiban az összes vizsgált vármegyében meghaladta a csökkenés a tíz százalékot.
Magasabb ligák előnyben
A csökkenéshez hozzájárult az is, hogy a harmadosztályban induló egyesületek nehézségei általában a tartalékcsapaton csattannak. Tolna vármegyébe a Szekszárdi UFC, Jász-Nagykun-Szolnokban a Jászberényi FC második együttese lépett vissza a folytatástól. Mindkét helyen gazdasági nehézségek okozták a visszalépéseket. A Jászberényi FC amúgy is katasztrofális 2022-es éven van túl, de ez a télen csak tovább romlott. Az ősszel kinevezett vezetőedző, Lakatos Béla a történteket így kommentálta a klub honlapján:
„A nehéz gazdasági helyzet azonban további költségcsökkentést kíván, így a távozók helyére nem tudunk olyan meghatározó játékosokat igazolni, akik segítségünkre lehetnének a harmadosztályban való maradáshoz. Mivel időközben Lami Bálint, Varjas László és Mertse Ábel is távozott, ez azt jelenti, hogy minimum hét új labdarúgóra lett lenne szükségünk, hiszen a megye egyben sereghajtó második csapatunkból nem lehet feltölteni az NB III-as keretet. Ezt nem tudom és nem is akarom így vállalni, emiatt tegnap én is elköszöntem a klubtól. Csalódott vagyok a történtek miatt, hiszem augusztusi érkezésemkor nem ilyennek tűnt a jövő kép.” (Forrás: jaszberenyifc.hu)
A január elején megjelent nyilatkozatot követően sem javult a csapat helyzete. További fontos labdarúgók hagyták el a gárdát, helyükre pedig leginkább a megyei első osztályban nyeretlenül utolsó tartalékcsapat tagjait hozták fel. Ilyen eseménysorozat után nem lenne meglepő, ha csak fél évig maradna jászberényi csapat nélkül a vármegye első osztályú bajnoksága.
Vannak azért pozitív példák is
A sok lehangoló eset, a pénzügyi nehézségek és az általános létszámcsökkenés ellenére vannak olyan települések, ahol újra erőre kapott a futball. Mracskó Mihály szülőfalujában, a békési Végegyházán a semmiből például már két csapatot is létrehoztak. A legnagyobb volumenű növekedés a játékosok számában viszont a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Jelenlét programjához, valamint a Belügyminisztériummal együttműködésben zajló Felzárkózó települések programjához kapcsolódik. A hátrányos helyzetű települések vagy településrészek felzárkóztatásának, a szociális segítségnyújtáshoz kapcsolódó közösségfejlesztésnek az egyik eszköze a futball a programokon belül.
A Máltai Szeretetszolgálat az ország több településén is beépítette a segítő tevékenységeibe a labdarúgást, ami kitörési pontot és egyfajta kapaszkodót jelent az érintettek számára. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében például Tiszabő és Tiszabura fiataljainak van ezáltal lehetőségük a rendszeres sportolásra. Egyik településnek sincs önálló csapata – Tiszabőnek 1984, Tiszaburának 2020 óta –, de a szomszédos Tiszagyenda színeiben szerephez jutnak a szervezet segítségével, sőt a hátrányos helyzetű gyermekek focitornáján tavaly novemberben a tiszabői fiatalok győzedelmeskedtek. Látható tehát, hogy szervezett keretek között, külső segítséggel feléleszthető a legalacsonyabb szinteken is a labdarúgás.
Kiemelt kép: Getty Images
Szerző
