Elhunyt Franco Harris – gyász árnyékolja be az NFL leghíresebb játékának 50. évfordulóját

Hogy mit jelent mai napig Pittsburgh-nek ez a játék? A legjobban az mutatja meg, hogy az acélváros repülőterén az államalapító George Washington szobra mellett Franco Harris „üdvözli” az érkezőket a legendás mozdulatával, ahogy még a föld előtt felkapja a labdát. De hogy miért lett az NFL leghíresebb játéka, és miért jelent ennyit Pittsburgh városa számára, arra az alábbiakban próbálunk meg rávilágítani.

Franco Harris és George Washington szobra (Forrás: ESPN)

A Makulátlan Elkapás

Az 1933-ban alapított Pittsburgh Steelers 1972-ig egyetlen alkalommal jutott rájátszásba, de 1947-ben is 21–0-val lesöpörte az állambeli rivális, a Philadelphia Eagles. A sárga-feketék 1972-ben évtizedeken átnyúló várakozás után ismét a rájátszásba jutottak, azonban a védelmi háborúban két mezőnygóllal hiába vezettek 6–0-ra, a hajrában 7–6-ra fordított egy 30 yardos futott touchdownnal a korszak már akkor is meghatározó alakulata, az Oakland Raiders. Mindössze 77 másodperc volt hátra, azaz ilyen kevés pontot hozó meccsen szinte reménytelennek tűnt a Steelers helyzete. Amikor már csak 22 másodperc volt hátra, még mindig csak a saját 40 yardosánál járt a Pittsburgh, ráadásul a 4. kísérlet következett 10 yardra, azaz az utolsó lehetősége előtt állt. És ekkor a hányattatott sorsú, 40 idényen át az örök vesztesek közé tartozó klubbal csoda történt.

Terry Bradshaw körül hamar összeomlott a zseb, az irányítónak menekülnie kellett, előbb jobbra futott, majd visszatáncolt balra, végül az egyetemen gerelyhajítóként is versenyző játékos a saját 30 yardosról az utolsó pillanatban nagy erővel elhajította a játékszert a Steelers másik futója, John „Frenchy” Fuqua felé, aki a Raiders 35 yardos vonalán várta a passzt. A Fosztogatók legendás safetyje, Jack Tatum azonban remek ütemben hátulról leütközte a riválisát, válláról pedig visszafelé pattant a tojáslabda. Ez volt az a pillanat, amikor megint szertefoszlani látszottak a Steelers reményei. De ez a pillanat nem tartott sokáig, mert a játék során amúgy kizárólag blokkolási feladattal megbízott Franco Harris, amikor már tehetetlennek érezte magát Bradshaw megvédésében, akkor megindult előre, hátha plusz célpontot jelenthet az irányítójának. Noha Bradshaw nem őt választotta, mégis ez a megindulás jelentette a Steelers mentsvárát, mert a Tatum által elütött labdát még a meccs végét jelentő földre érkezés előtt Harris felkapta a levegőben, és a Raiders meglepett védői mellett egészen a célterületig nyargalt.

De az akkoriban reményvesztett nehézipari munkások lakta Pittsburgh közönsége a csapat történetének csodába illő első rájátszásbeli győzelmét éppen így ünnepelte. A Raiders ugyanis a hátralévő 5 másodpercben már nem tudott változtatni a 13–7-es végeredményen.

A csoda utóélete

Maga a játék kimenetele a csoda kategória, de amiért a liga fennállásának 100. évfordulóján, 2019-ben a legnagyobb és legemlékezetesebb játéknak választották, az a misztikum, ami körülveszi és az a hatása, ami a Super Bowl-éra első dinasztiájának megszületéséhez vezetett.

A misztikumát az adja, hogy a mai napig vitatémát szolgáltat, szabályos körülmények között született-e a touchdown. Sokan azt is vitatják, hogy a labdát még sikerült-e a levegőben elkapnia Franco Harrisnek. Nos, a kor technikai fejlettsége miatt megdönthetetlen bizonyíték nincs, de a hátsó kameraállásból azért erősen gyanítható, hogy még földet érés előtt felkapta a játékszert a Steelers legendás futója. Ami ennél is nagyobb vitát generál, hogy az eredeti célpont, Fuqua hozzáért-e a labdához. Az akkori szabályok szerint ugyanis ha hozzáért, akkor érvénytelen a touchdown, mert ebben az esetben csak Fuqua kaphatta volna el a labdát. Erre végképp nem lehet kategorikus választ adni, mert a felvételeken ez nem kivehető. A bírók mindenesetre telefonon konzultáltak a ligával, majd helyben hagyták a pályán született ítéletet, bár nagyon más lehetőségük nem is lett volna tekintve a pályát ellepő szurkolósereget.

A Steelers története pedig 180 fokos fordulatot vett a Makulátlan Elkapásnak köszönhető első rájátszásbeli győzelem után. Bár az akkor már egyre inkább formálódó csapat a főcsoportdöntőben kikapott az éppen a liga történetének egyetlen tökéletes szezonját produkáló Miami Dolphinstól, innentől más polcra került a Pittsburgh. A nevetség tárgyából egycsapásra félelmetes és domináns együttes vált, ugyanis nyolc éven át állandó résztvevője volt a rájátszásnak, két évvel később az 1974-es szezonban pedig története során először a Super Bowl megnyerésével a csúcsra ért, majd a következő öt évben ezt még háromszor megtette, azaz a sportág modern korszakának első dinasztiája lett. A Steelers azóta is a liga egyik legpatinásabb klubja.

Franco Harris

Ezekben a menetelésekben elévülhetetlen érdeme volt Franco Harrisnek, akit nem csak ez az egy játék tett híressé. Már újoncként letette a névjegyét azzal, hogy 1000 futott yard felett zárt 10 TD-vel, így ezt koronázta meg az örökké emlékezetes Makulátlan Elkapással, valamint az év támadó újonca címmel. Pályafutása során nyolc szezonban jutott a bűvös 1000 yard fölé, kilencszer választották a Pro Bowlba.

Emellett 1976-ban ő lett a Walter Payton-díjjal kitüntetett év embere az NFL-ben.

Ahogy az a legnagyobb játékosoknál lenni szokott, a legjobb teljesítményeit a rájátszásban nyújtotta:

A legemlékezetesebb szereplése a finálékban azonban mégsem ez volt, hanem az 1978-as szezon utolsó összecsapása. A három évvel korábbi Super Bowl visszavágója feszült és paprikás hangulatban zajlott a Dallas Cowboys ellen. A negyedik negyed elején a vörös zónában (red zone) járt a 21–17-es előnyben lévő Steelers, ekkor 3. és 4. kísérletre sackelték Terry Bradshaw-t, azonban a játékot érvénytelenítették a játék késleltetése miatt. A játékot időben leállították a bírók, de a texasiak védője, Thomas „Hollywood” Henderson ennek ellenére ledöntötte a Steelers irányítóját. Harrist nagyon feldühítette az eset, s miután perlekedett Hendersonnal, csak annyit mondott csapattársainak: „kérem a labdát”.

A többi már történelem: az ötyardos büntetés miatt a harmadik kísérletnél elérendő kilenc yardnál érintés nélkül robogott át a feldühített futó a Dallas védelmén, 22 yardos TD-jével pedig megnyugtatóvá tette együttese vezetését. Bár „Amerika csapata” mindent megtett a fordításért, de már nem volt visszaút számára.

A Pittsburgh Steelers legendás alakja volt (Forrás: CNBC)

Karácsonyi ünneplésből karácsonyi gyászolás

A Pittsburgh Steelers számos legendát adott a sportág történetének, elég, ha csak a 70-es évek dinasztiájára gondolunk, mégsem jellemző a klubra, hogy legnagyobbjai mezszámát visszavonultatja. Mindössze két kivétel akad: 1964-ben Ernie Stautner 70-es száma került ki a forgalomból, 2014-ben pedig Harris egykori csapattársa, Joe „Mean” Greene 75-öse vált elérhetetlenné. Ennek fényében különösen nagy megtiszteltetés érte az 1990-ben Hírességek Csarnokába választott Harrist azzal, hogy a klub úgy döntött, szenteste a Makulátlan Elkapás 50. évfordulóján, stílusosan a Raiders elleni összecsapás szünetében a 32-es számot is visszavonultatja, azaz azt sem viselheti többé senki a Steelers színeiben.

A halált egyetlen ember, így Franco Harris sem kerülhette el, de vannak, akik tetteikkel vagy (sport)teljesítményükkel halhatatlanná válnak. Amíg létezik az amerikai futball és az NFL, addig Franco Harris és az Immaculate Reception sosem fog a feledés homályába veszni, a legendás 32-es pedig mindörökké ott lesz a Hírességek Csarnokában – a halhatatlanok között.

Kiemelt fotó: NFL.com