Eljátszani Erőss Zsoltot kaszkadőr és alpinista tudás nélkül…

„Megkérdezték tőlem, vigyünk-e kaszkadőrt, amikor kiderült, hogy háromezer méterre megyünk forgatni Ausztriában. Én azt mondtam: »Minek?« Küldtek fotókat is előtte, a fiam átnézte őket, majd megkérdezte tőlem: »Apa, láttad, hogy hová kell menni?« Hála Istennek, hogy nem néztem meg. Aztán amikor a hegyen magyarázták, hogy hol kellene lemászni, megijedtem, begörcsölt mindkét lábam. De túl vagyunk rajta, megcsináltuk.”

Mindezt az Erőss Zsoltot alakító Trill Zsolt mesélte a Magasságok és mélységek című film sajtóvetítése után, így aztán mi is érzékelhetjük, hazánk legsikeresebb hegymászóját eljátszani milyen kihívás, főleg a Dachstein tetején. A kárpátaljai színészt a tragikus sorsú erdélyi alpinistával való hasonlatosságáért választották elsősorban a nehéz, kitüntető szerepre; el kell ismerni, ez a vonása olyan jellegzetes, hogy a Puskin-moziban tartott beszélgetés közben az lehetett az érzésünk, Erőss Zsolt sajtótájékoztatóján ülünk. Más kérdés, hogy Sterczer Hilda, a hegymászó özvegye számára Trill Zsolt kevésbé hasonlított a férjére, inkább a magyar Himalája-expedíciók vezetőjére, Kollár Lajosra.

„Hildával először falmászás közben találkoztam személyesen. Csodáltam, ahogyan jött-ment a falon, végig kacagott. Egy végtelenül erős és izgalmas nőt ismertem meg benne – mondta a Jászai Mari-díjas Trill Zsolt. – Ez a forgatás számomra a találkozásokról szólt, és helyekről, ahová soha nem mennék el. Amikor a Pilisben jártunk, alig beszéltünk szakmai dolgokról, de Hilda finom kulcsokat adott a szerepem eljátszásához. Azt is elmondta nekem: »Te Lajosra hasonlítasz, mert sokkal beszélsz és kacagsz.«”

Mint a producerek elárulták, a lehetséges szponzorok egy része a forgatókönyv ismeretében elutasította a támogatást, mivel a film nem Erőss Zsolt nagyságáról szól. Más támogatók viszont kifejezetten örültek, hogy erős női történet került a középpontba.

„A halál után is kell, hogy legyen élet. Hilda története éppen erről szól, én az életet láttam. A film közben méltó módon megemlékezik Erőss Zsoltról, és szépen mutatja be a közösséget, a hegymászók életét”

– véli Trill Zsolt, és vele együtt mi is a képsorokat látva.

Az első egész estés filmjét rendező Csoma Sándort elmondása szerint magával ragadta Erőss Zsolt mániákussága, rokonléleknek érzi őt. Védekező reakcióként Sterczer Hildához hasonlóan maga is felkészült nemrég a gyászra, amikor édesanyja sugárterápiás kezelést kapott – de gyógyulás következett. Ugyanakkor ez az élmény, és a Hópárduc felesége című könyv elolvasása összeállt benne úgy, hogy Sterczer Hildáról készítsen filmet. A tökéletesen rá szabott szerepet – Erőss Zsolt kislányának óvónőjét – alakító Fehér Anna úgy látja:

„A fekete és a fehér mögött az élet gyakorlata egész más.”

Az özvegy pszichológusát eljátszó Tóth Ildikó szerint:

„Ha a megértés útján el tudunk indulni, a végén a szeretet és az elfogadás áll.”

Erőss Zsolt döntéseit persze – különösen azt, hogy a nyolcezres hegyek halálzónáját választja a kisgyermekei helyett – nem feltétlenül tudjuk megérteni, ha ítélkezni nincs is jogunk. Az ember együtt sír az ő gyermekeivel, de megannyi mélységen át sokkal magasabbra jut az utolsó filmkockákra.

A forgatás különös hátteréről, a mögötte húzódó történetről az előzetes kapcsán írtunk, a filmajánlóval hamarosan jelentkezünk.

Kiemelt kép: PORT.hu