Elképesztő marokkói bravúr a spanyolok ellen, Bono a sláger

Elképesztő marokkói bravúr a spanyolok ellen, Bono a sláger

2022. dec. 6.

Elképesztő kapusteljesítmény a tizenegyespárbajban, tehetetlen spanyolok a 120 percnyi játékidőben. A katari vb első igazi drámáját élhettük át.

Meccsritmus kiváló marokkói védőmunkával


Mert bár a második tizenegyes-párbajt izgulhattuk végig, a spanyolok kiesése mégiscsak nagyobb szenzációt kelt, mint a rendkívül lelkes japánoké kellett persze Busquetséknek a szétlövésre bízniuk a továbbjutást. Nyilvánvalóan nem ezt akarták, mert ha nem is buzgott bennük ugyanaz a harci szellem, mint az életükért futballozó marokkóiaknak az észak-afrikai ország labdarúgóin legalábbis ezt lehetett látni , a mérkőzés első félidejében a spanyol letámadás-visszatámadás működött, azokból többnyire labdát szereztek, illetve nem engedték építkezni Zijeséket, veszélyes helyzeteket mégsem alakítottak ki belőlük.


A marokkóiak nem is hátulról indulva akartak persze eljutni a spanyol kapuig, sokkal inkább a 451-es védekező falból jól kilépő futballisták labdaszerzései révén. És bizony el is jutottak így lehetőségekig, noha az első félidőben a legnagyobb helyzetet egy rögzített játékhelyzet után alakították ki, amikor Rodri szabadított fel rosszul, ami után Szofian Bufal elé került a labda, ő Najef Agerd fejére tekert, a West Ham középső védője viszont nagy helyzetben a kapu fölé bólintott.


A második félidőben Nico Williams lehelt életet a spanyol támadójátékba, de így is csak nagyon kevésszer sikerült a marokkói védelmi vonal mögé kerülni. És ezúttal sokkal meddőbb volt a spanyol fölény, mint például az ugyancsak tizenegyes-párbajban, az olaszok ellen elveszített tavalyi Eb-elődöntőben.


Hiába próbálkozott ezúttal 14-szer Luis Enrique csapata, csak egyszer találta el a kaput (lehet, a spanyolok már akkor tudták, ezen a napon Bono ellen úgysem lenne esélyük). Prognosztizálható volt, hogy a meccs hosszabbításba fordul, a ráadásban ugyanakkor mindkét csapat eldönthette volna a továbbjutást: Spanyolország a legvégén, Pablo Sarabia kapufájánál, Marokkó az ugyancsak csere Valid Seddira jóvoltából, a Bari légiósa azonban tiszta ziccerben Unai Simón lábát találta el (a hosszabbítás második félidejében egy kisebb lehetőséget is elpepecselt).


Jöhettek a tizenegyesek, amelynek Bono volt a hőse (Bunu helyett használja a Bono nevet): Marokkó immár kedvenc Jasszinja két lövést is fogott, és mert Sarabia ekkor is a kapufát találta el, az egy szem ugyancsak elhibázott marokkói tizenegyes ellenére is az afrikaiak jutottak tovább (30-ra megnyerve a párbajt). Spanyolország pedig elkönyvelhette, hogy sorrendben a harmadik világbajnoki tizenegyes-párbaját veszíti el.




Magasles hiábavaló passzolgatás


Amit sokan régóta felvetnek a spanyol válogatott kapcsán, ezúttal is beigazolódott, nevezetesen, hogy nincs B-terve. Játssza a rengeteg átadással felépített futballját Marokkó ellen 1050-et passzolt, 975-ször pontosan , de ha az nem működik, ha nem elég hatékony, nincs másik opció (és ugye a 26. percben jutott el először lövésig Spanyolország, ami előrevetítette, nem fogja egykönnyen feltörni Marokkó védekezését).


Pedig van egy Pedrije, aki az első félidőben kétszer is elképesztően nagy labdát osztott ki mélységből előbb a balon beinduló Jordi Albának, majd a jobbon Ferran Torresnek , mégsem lett semmi az akciókból, többek közt azért sem, mert a valódi befejező Álvaro Morata bellásáig hiányzott a csapatból. Marokkó ellenben nem egyszer veszélyesen ment át támadásba, ami akkor is dicséretes, ha labdaszerzést követő gyors ellencsapásból mindig könnyebb helyzetet teremteni, mint a felállt védelem ellen. Kivéve a Manchester Cityt. De ha már City, épp az az egyik különbség a spanyol válogatott és a Guardiola-csapat között, hogy utóbbinak van egy De Bruyne-je meg egy Haalandja, a spanyoloknak meg hozzájuk hasonló egy sem. De hogy még fájdalmasabb legyen a spanyol búcsú, a kegyelemdöfést a madridi születésű, a spanyol fővárosban felnövő Asraf Hakimi vitte be.


auto_altFotó: Javier Soriano/AFP via Getty Images



Ami jó volt


Látni, hogy Gavi 18 évesen és 123 naposan lehetett kezdő a világbajnokság kieséses szakaszában, Pelé 1958-as döntőbeli szereplése óta a legfiatalabbként. De ennél is szenzációsabb Bono teljesítménye. A 31 éves, Kanadában született kapus a Sevilla kesztyűse, az előző szezon Zamora-díjasa a La Ligában, de minden egyes korábbi bravúros bajnokijánál többet ér számára a katari nyolcaddöntős remeklés.


auto_altFotó: Julian Finney/Getty Images



Ami rossz volt


Spanyolország tehetetlensége feltétlenül, no meg nagyon rossz lehetett Sarabiának lehetséges hősből antihőssé válni, úgy ráadásul, hogy egyébként nagyszerű ítéletvégrehajtó: az utóbbi öt tizenegyesét simán a kapuba püfölte, ezúttal nem. És Simón is bánhatta, hogy ezúttal nem tudott eleget segíteni, jóllehet karrierje korábbi három tizenegyes-párbajában a 12 lövésből ötöt kivédett! Az egyetlen hárítás ezúttal kevésnek bizonyult.


auto_altFotó: Alex Livesey - Danehouse/Getty Images



Miért érdemes Marokkót követni?


Mert van egy-két igazán táncos lábú futballistája elsősorban Bufal és Zijes , roppant szervezett védőjátéka, és egy remek kapusa, aki nyilvánvalóan nemzeti hős lesz. Hát még, ha a negyeddöntőben is kitesz magáért.


auto_altFotó: Marvin Ibo Guengoer - GES Sportfoto/Getty Images




Kiemelt fotó: Javier Soriano/AFP via Getty Images


Szerző

Galambos  Dániel

Galambos Dániel

Galambos Dániel

Az angol futball megszállottja, a Büntető.com angol fociért és interjúkért felelős szerzője, a Képes Sport korábbi szerkesztője, valamint a Spíler TV korábbi szakértője.