Elővették a régi receptet: ingyen igazolt kulcsembereket a Juventus

A Juventus a 2010-es években egyértelműen uralta a Serie A mezőnyét, egymás után kilenc bajnoki címet nyert. Akkoriban Giuseppe Marottának védjegyévé váltak az igazolásai, hiszen Andrea Pirlót vagy első alkalommal Paul Pogbát is ingyen igazolta le, de például Fabio Cannavaro vagy néhány éve Gianluigi Buffon is szabadon igazolhatóként tért vissza Torinóba. Bár azóta mások irányítják a csapatot, az utóbbi időben sem mondtak le erről a gyakorlatról, legfeljebb a szabadúszók kevésbé váltak be (például Aaron Ramsey vagy Adrien Rabiot), 2022-ben pedig ismét lecsaptak két lejárt szerződésű labdarúgóra. Ezúttal Pogbát és Di Maríát szerezték meg a piacról.

A régi ismerős visszatért

A világbajnok francia középpályás az elmúlt években rengeteg kritikát kapott a Manchester Unitednél. A krízishelyzetben vagy ahhoz közeli állapotban tengődő klub alkalmazásában Pogba képtelen volt megközelíteni a valós tudását. Bevallása szerint időnként depresszióval is küzdött, sokak szerint pedig nem érdekelte igazán a labdarúgás az utóbbi időben. A Juventus újból tesz vele egy próbát, nincs különösebb veszítenivaló, ráadásul jól ismerik őt Torinóban és talán azt is tudják, hogy hogyan lehet kezelni és felszínre hozni ismét a legjobb teljesítményét.

A 29 éves középpályás 2012 és 2016 között fiatalon szerepelt a zebramezes csapatban. Első két évében még Antonio Conte, a második kettőben a csapatot most is irányító Massimiliano Allegri volt az edzője. A Juve középpályáján akkoriban a világbajnok Andrea Pirlótól és a karrierje legjobb éveit futó Arturo Vidaltól tanulhatott. Pogba mind védekezésben, mind támadásban hasznos tagja volt a csapatnak: jó ütemű labdaszerzések és bombaerős átlövések jellemezték játékát, miközben mindig képes volt a közös érdekeket szem előtt tartva küzdeni.



Ezekből – az egyébként meglévő – remek képességeiből keveset mutatott Angliában. 2016 nyarán a Manchester United 105 millió euró ellenében óriási reményekkel igazolta le őt másodszor. Talán ezért is különösen fájó az angol klub számára, hogy ennyire nem vált be a szerződtetése. Pogba hosszútávon képtelen volt megfelelni az elvárásoknak, a kedvezőtlen körülmények közt folyamatos csatái voltak az éppen aktuális menedzserrel vagy a klubvezetéssel. A pályán bemutatott megmozdulások helyett sokkal inkább időről időre változó hajviseletével és extravagáns öltözködési stílusával irányította magára a média figyelmét, mellyel sok szurkolóban ellenszenvet váltott ki. A történtek fényében talán az is kisebb csoda, hogy Pogba és a MU hat évig kibírták együtt, mert az elmúlt három esztendőben folyamatosan cikkeztek az elvágyódásáról, illetve arról, hogy a klub mennyire nem tolerálja a viselkedését.

Pogba a második manchesteri időszakában 226 tétmérkőzésen 39 gólt szerzett. Igazán kiugró teljesítményre egyedül a 2018–2019-es évadban volt képes, amikor 13 gólt szerzett a bajnokságban, összességében pedig 47 meccsen 16 találatot jegyzett. A hat év alatti legnagyobb csapatsikereinek a 2017-es Európa-liga- és a ligakupa-győzelem tekinthető.

A „Tészta” Olaszországban

A rutinos argentin szélső Portugália, Spanyolország, Anglia és Franciaország után ezúttal Olaszországban próbálhatja ki magát. Ugyan olasz felmenőkkel és állampolgársággal is rendelkezik, korábban még sosem volt alkalma az országban játszania. Ángel Di María a párizsi szerződése lejártával egy évre szóló megállapodást kötött a torinói egylettel. Annak idején a 2007-es U20-as világbajnok argentin korosztályos csapat egyik legjobbjaként igazolt a Benficához. Lisszabonban három szezont töltött, majd négy éven át a Real Madrid játékosa volt. Ezt követően egyetlen idényt játszott a Manchester Unitedben, amely a leggyengébb európai szezonja volt. Ki-ki döntse el, hogy az ő vagy a klub hibája volt, mindenesetre ahogy Pogba is ideje nagy részében, úgy ő is pórul járt az angol egyletnél.

Di Maríának a Real alkalmazásában is voltak jó időszakai, de az igazi csúcsidőszakát a Paris Saint-Germainnél töltötte 2015-től mostanáig. A menet közben sztárcsapattá alakuló párizsi klub soraiban csaknem 300 tétmérkőzésen vették számításba és hosszú éveken át meghatározó szereplőnek számított. A francia bajnokság szabadabb játékstílusa feküdt neki és a Bajnokok Ligájában is remekül muzsikált. Mióta az Opta a 2003–2004-es szezontól kezdve számolja a statisztikákat, azóta a középpályások közt ő szerezte a legtöbb kanadai pontot a BL-ben 22 gólja és 32 gólpassza révén. 54 pontjával olyan klasszisokat előz meg a rangsorban, mint Kaká vagy Frank Lampard. A PSG-vel ugyan a nemzetközi sikerek elkerülték, öt-öt francia bajnokságot és Francia Kupát, valamint négy-négy ligakupát és Szuperkupát nyert. A válogatottban is rendre a fontos gólok mestere volt, például győztes gólt szerzett a 2014-es vb-nyolcaddöntő hosszabbításában vagy éppen a tavalyi Copa América fináléjában.



A vékony testalkata révén hazájában már fiatalkorától a Fideo (tészta, konkrétan inkább cérnametélt) becenévre hallgató szélső most először játszhat abban az országban, ahol a beceneve nemzeti eledelnek számít. Azt még meglátjuk, hogy mennyire fogják „kajálni” őt az olaszok, vagy legalábbis a Juventus fanatikusai, de a helyi klublegenda, Gianluigi Buffon izgatottan várta az érkezését:

„Di María olyan lenne a Serie A-nak, mint Diego Maradona volt. Az olasz bajnokság technikailag manapság nincs a legmagasabb szinten, Ángel viszont egy nagyon pengés játékos, aki mindig feltalálja magát a kapu előtt, és könnyedén kicselezi az ellenfeleket. A gólpasszokban is nagyon erős, fel-le nyargal a pályán, és több poszton is jó teljesítményre képes. Egy szó, mint száz: komplett játékos” – mondta a jelenleg az olasz másodosztályú Parmában védő veterán kapus, aki a PSG-nél Di María csapattársa volt.

Bár februárban már 35 éves lesz, bizonyára még egy produktív európai szezon simán van benne. Valószínűsíthető, hogy jövő nyáron haza szeretne térni, ezért vállalt csak egy évet. A Paris Saint-Germainben és az argentin válogatottban is rendre bizonyítani tudta, hogy még mindig nagyszerű dolgokra képes a pályán. Amikor élvezi a játékot, akkor úgy tud bánni a labdával, ahogy kevesen a világon. Különösen a három éve veretlen és rendre örömfocit játszó argentin válogatottban szerepel zseniálisan, ahol hatalmas önbizalomról tesz tanúbizonyságot cseleivel, labdaérintéseivel, lövéseivel. A Juventusnál is azt várhatják tőle, hogy a sokszor kreativitást nélkülöző középpályára új szellemiséget, váratlan húzásokat hozzon, és ha éppen nem működnek az előre eltervezett sablonok, akkor egy-egy távoli lövéssel vagy váratlan csellel különbséget jelentsen, akár meccseket döntsön el. Leginkább ebben jelenthet majd előnyt csapata számára, amennyiben hagyják őt – a szó szoros értelmében – játszani.

A középpályása újjáépítése

Noha egykor éppen a középpálya volt a legerősebb csapatrésze a torinói gárdának, az elmúlt években kétségkívül a Juventus gyengepontjaként hivatkozhattunk rá. Bizonyára Cristiano Ronaldo adottságait is jobban ki tudták volna használni, ha erősebb középpálya támogatta volna őt. Aaron Ramsey, Adrien Rabiot és egyelőre Arthur sem igazolta szerződtetésének jogosságát.



Pogba egyértelműen azzal a céllal tért vissza, hogy segítsen eltűntetni a középpályán felelhető hiányosságokat – Weston McKennie, Manuel Locatelli és Denis Zakaria jelenléte már egész jó alapot adhat. A játék szervezésében és a mélységi irányításban is szerep hárulhat rá. Hat évvel ezelőtt ment el, 2015-ig tulajdonképpen Pirlo padavánja volt, a tanár ott volt mellette. Most a 30 éves korhoz közeledve már nem ifjú csikó lesz, hanem neki kéne rutinjával segítenie a többieket és akár majd a fiatalabbakat tanítania. Mindenképpen új helyzet lesz számára, melyhez alkalmazkodnia kell, hiszen távollétében nem csak ő, de a Juventus is változott. A szurkolók szeretete viszont töretlen, hatalmas lelkesedéssel fogadták a visszatérését, ami nélkülözhetetlen biztonságot jelenthet számára, újra érezheti maga körül a bizalmat, amely Manchesterben enyhén szólva kétes volt.

Di María az említett spontaneitáson túl bizonyára majd a szélről támogathatja az előre játékot: akár ő maga közvetlenül kapura tör, akár például a befejezőcsatár Dusan Vlahovic megjátszásával, egy igazán sokoldalú, kreatív játékos.

Kettőjük érkezésén kívül az olasz sajtó információi szerint a Juventus vezetése nagy erőket mozgósít, hogy az AS Romától a nyáron megszerezze Nicolo Zaniolót, aki optimális esetben a tipikus csapatmozgató irányító lehet. Ugyanakkor sérülékenysége valós rizikófaktornak tűnik, de emiatt ráérnek akkor aggódni, ha valóban leigazolják. A fővárosiaknál nem tudott mindig kiegyensúlyozottan teljesíteni, amolyan szertelen zseni volt, a Juvénál tehát komolyan ráncba kellene majd őt szedni. Szintén gyakorlatilag új érkezőnek lesz tekinthető a hosszú kihagyása után Federico Chiesa, amennyiben ősszel visszatérhet a januárban elszenvedett térdszalag-szakadásából.



A két rutinos új igazolás, valamint a két fiatal olasz alkotta négyes már egész jó alapot adhat arra, hogy a Juventus mind a mutatott játékban, mind az elért eredményekben visszanyerjen valamit régi fényéből. Az elmúlt két évben csak a negyedik helyen végeztek az olasz bajnokságban, a nemzetközi porondon pedig évek óta már nem számítanak tényezőnek. A hosszú távú cél a hazai bajnoki aranyérem mellett az 1996 óta vágyott BL-cím lenne, amely irányába most fontos lépéseket tettek.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt kép: Tutto Calcio News