Legjobban talán Toto Wolff fogalmazta meg, mi is valójában a Hajsza a túlélésért című sorozat:
„Ez nem egy dokumentumfilm… Közelebb áll a Top Gun: Maverick-hez, mint a realitáshoz.”
A korábbi szériák betekintést nyújtottak a háttérben zajló eseményekbe, a humoros megnyilvánulásokba, a pilóták közötti barátságokba és közelebbi képet adtak az F1 tévében nem mutatott oldaláról.
Idén azonban mintha épp a sorozat lényege, a „behind the scenes” téma tűnt volna el. Sokkal kevesebb háttérinformációt kaptunk, csökkent a versenyzők életét, véleményét, emberi oldalát megmutató képkockák száma. Már az előző évadokban is ellenszenvesek voltak a mesterségesen generált drámák, a pilóták személyiségének elferdítése és a konfliktust keltő megjegyzések bejátszása. Igenis szükséges a privátabb hangvétel, ami azt a pluszot adja a sorozatnak, amit egy versenyhétvégét végigkövetve nem kapunk meg, azonban, akik nem régóta kísérik figyelemmel az F1-et, és a sorozatra építik a véleményüket, megbélyegezhetnek egyes sportolókat – valójában alaptalanul, egy hamis kép alapján.
E mellett valahogy nem sikerült a rendezőknek megragadni a lényeget, a kihangsúlyozott részeket pedig „túltolták”, ezek hosszú ismétlődő taglalása helyett rengeteg fontos esemény kerülhetett volna képernyőre.
Az egyik példa erre Csou Kuan-jü (Guanyu Zhou) silverstone-i balesete. Az esemény első megjelenítése a sorozatban azt a benyomást keltette, hogy sikeresen kiemelték az érdemi részt, borzongást keltően prezentálták a szezon legnagyobb balesetét – habár már itt is hiányzott valamennyire a pilóta mélyebb személyes tapasztalatának bemutatása. Azonban amikor már másodszor és harmadszor is visszatértünk ehhez a pályához, és újra és újra lejátszásra került a hatalmas ütközés, unalmassá, értelmetlenné vált az eseményen való rugózás. Nem csak ez a helyszín jelent meg több alkalommal, szinte az egész évad minden részében ugyanazok a nagydíjak szerepeltek más-más csapatokat középpontba helyezve, így monotonná téve a cselekményt. Szembetűnő volt, hogy míg egyes istállók – mint a Red Bull, a Haas, a Mercedes vagy a Ferrari – minden részben jelen voltak, addig mások épphogy felbukkantak a háttérben, vagy a sötét szobában a csapatfőnökök szavain keresztül.
Nem sok részlet ragadta meg a figyelmet, viszont a Mercedes küszködését bemutató epizód ilyen volt. Egészen a gyárig kísérhettük Toto Wolffot, ahol a mérnökökkel együtt elemezték a hibákat, és latolgatták, milyen megoldás lenne megfelelő a kiküszöbölésükre. Az, hogy itt szemléltették konkrétan a szakemberek munkáját, rámutatott a kívülállók számára is arra, hogy mennyire összetett, bonyolult és sokrétű feladat egy teljesen új autó megépítése, megtervezése. Ez még egy nyolcszoros világbajnok csapat számára is jelentős fejfájást okoz, és a sokéves tapasztalat ellenére is bizony beletörhet a bicskájuk a kivitelezésbe.
Az epizódokban előre haladva nagy várakozás előzte meg az utolsó szakaszt, egy szép megemlékezést remélve a visszavonuló Sebastian Vettelről. Ezzel ellentétben óriási meglepetést okozott – és nem pozitív értelemben –, hogy a német versenyzőt szinte teljesen ignorálták az egész évad forgatása alatt. Az első jelenetek egyikében volt látható a visszavonulását bejelentő Instagram-videója Sergio Pérez reflektálásában, valamint még egyszer egy komment erejéig villant fel Vettel a Mick Schumacher és a Haas által uralt részben. Szó esett Daniel Ricciardóról, Schumacherről, a „silly seasonban” történt pilóta átigazolási káoszról, a Ferrari baklövéseiről, Pierre Gasly, Nyck de Vries, Cunoda Juki (Yuki Tsunoda) karrierjéről, illetve az Oscar Piastri miatt kirobbant McLaren-Alpine botrányról. Sőt még Otmar Szafnauert, az Alpine csapatfőnökét is láthattuk hosszú perceken keresztül vasalni, azonban a négyszeres világbajnokról semmiféle búcsúztató, karrierjére visszaemlékező jelenet nem került adásba.
Az előzetesben nagy hangsúlyt kapott Max Verstappen visszatérése a kamerák elé, ebből adódóan kiemelt szerepre számítottunk a hollandtól, elvárásainkat azonban ismét túl magasra tettük. Érdekes lett volna látni a versenyre való felkészülését, vagy éppen az ő pályán kívüli elfoglaltságait, mint láthattuk például Günther Steiner és Mattia Binotto szőlővidékeken keresztül átívelő bortúráját, vagy tudhattunk meg részleteket Pérez családi hátteréről, házasságáról.
A Red Bullnak szánt fejezetben egyértelműen nem Verstappen Japánban megszerzett világbajnoki címe került a fókuszba, hanem az energiaitalos istálló költségsapka-túllépése. Persze, helyénvaló, hogy megemlítették a botrányt, hiszen nagy visszhangja volt a szezon során – igaz, utólag kiderült, hogy az egész költségvetés a Red Bull által nyújtott ingyenes étel- és italfogyasztási lehetőségen csúszott el, ami egyértelműen groteszk hatást kelt – azonban a sorrend, az időbeli elhelyezés katasztrofálisan hatott. Ezzel „keretezve” Dietrich Mateschitz, a Red Bull alapítója halálhírét és a két világbajnoki cím megszerzését, elveszett a megemlékezés jelentősége és a sikerek hátterében álló rengeteg munka értéke. Mintha ezzel a taktikával álszent csapatként állították volna be őket, tipikus antihős szerepbe kényszerítve az istállót.
A Japán Nagydíjra visszatérve, a traktoros incidensről sem esett szó, pedig az volt az a pillanat, ami kiváltotta a pilóták dühét, és mély nyomot is hagyott bennük. Az esős körülmények és a rossz látási viszonyok is hozzájárultak ahhoz, hogy már a futam elején baleset történjen. Carlos Sainz a pályáról letérve a falnak csapódott, így az autója elszállítására traktor érkezett a helyszínre, azonban jóval korábban a kelleténél. A versenyzők nem értek vissza a boxutcába, még csak a Ferrari mellett hajtottak el, amikor a mentési munkálatok már elkezdődtek. Ezzel Jules Bianchi 2015-ös halálos balesetéhez hasonló, a pilóták életét kockára tévő körülmények keletkeztek a pályán.
Hogy a pozitív oldalára is rávilágítsak a sorozatnak, a Michael Schumacherről bevágott régi felvételek egyértelműen a szívmelengető és megható részét képezik az évadnak. Megmutatták nekünk közeli, baráti kapcsolatát Vettellel, valamint a még kisfiú Max Verstappennel és édesapjával, Jossal. Gyönyörű gesztus volt beleszőni a Mick Schumachert bemutató részbe édesapja, a hétszeres világbajnok legenda emlékét, amely minden nézőt nosztalgikus hangulatba repített.
Az egyik legnagyobb csalódás és értelmetlen döntés a Brazil Nagydíj kihagyása volt. Annak ellenére, hogy már az 5. évadon keresztül követhetjük a Haas szenvedését, Günther Steiner anyagi problémáit és az istálló alulteljesítését, a kiugró teljesítmény, az, hogy Kevin Magnussen megszerezte a pole-t, nem fért bele a csapatfőnök két káromkodása közé. Ami pedig tényleg sokkoló, hogy George Russell sprint- és futamgyőzelme, a szezon egyik legnagyobb szenzációja, melyet óriási ünneplés övezett, részletezés nélkül maradt, pedig a Mercedes egész éves küszködésének „happy end”-es lezárása lehetett volna. Úgy tűnik, a jövő évi Las Vegas-i futam reklámozása sokkal fontosabb és jelentősebb helyet foglal el az F1 marketingmunkájában.
A Hajsza a túlélésért kifejezetten sokrétű sorozat, melynek megalkotásakor nem lehetett egyszerű feladat a Formula–1-es szezon lényegének megragadása, úgy, hogy plusz élményt adjon a rajongóknak, megfeleljen a szórakoztató, de szakmai tartalmú elvárásoknak, megtartva az előző évadok nézettségét. Idén azonban elveszett a lényeg és a mélyebb jelentéstartalom. Minden negatívum ellenére biztosra vehetjük, hogy Christian Horner és Toto Wolff szócsatája az autó- és szabálymódosításokkal kapcsolatban örökké ikonikus részét fogja képezni az online világnak, Pierre Gasly Cunoda Jukival bemutatott karaokéja pedig még hosszú évekig visszacseng fülünkben.
Kiemelt kép: Road & Track
