A legutóbbi világbajnoki selejtezők során a magyar válogatottat oda-vissza legyőző albán válogatott szövetségi kapitánya, Edoardo Reja a múlt hónapban lett 77 éves, és a Transfermarkt listáján a legidősebb aktív profi futballedzőnek számít. Ahogy a felvezetőben is írtuk, a kimutatás nem pontos, hiszen a nála három hónappal idősebb Mircea Lucescu szintén aktív még, a Dinamo Kijevet irányítja.
Aktív játékosként és hátországi edzőként
Reja 1945. október 10-én az olasz-szlovén határon fekvő Gorizia agglomerációjába tartozó Lucinicóban látta meg a napvilágot olasz földön. Édesapja szlovén, édesanyja friuli származású olasz állampolgár. Aktív pályafutása alatt a SPAL (1961-1968), a Palermo (1968-1973), az Alessandria (1973-1976) és a Benevento (1976-1977) játékosa volt. A ferrarai gárda színeiben Paolo Mazza első osztályt is megjárt csapatában játszott, együtt futballoztak Fabio Capellóval, akivel azóta is szoros, életre szóló barátságot ápol. Az egykori középpályás 124 mérkőzésen szerepelt a Serie A-ban, a SPAL-lal Primevera-bajnoki címet, az Alessandriával harmadosztályú bajnokságot nyert.
Két évvel a stoplis szögre akasztását követően az Edy becenéven emlegetett Reja máris edzői munkát vállalt, első csapata az alacsonyabb osztályú Molinella volt. Eleinte, az 1980-as években kizárólag kisebb észak-olasz csapatokat irányított, mint a Monselice, a Pordenone, a Pro Gorizia, a Treviso vagy a Mestre. Miután két éven át a tartalékcsapatot edzette, az 1989-1990-es idény nagy részében a Pescara első csapatának edzője volt, mellyel a másodosztály középmezőnyben végzett.
Reja ezzel megvetette a lábát a Serie B-ben, ahol az 1990-es évek nagy részében dolgozott. A „delfinek” után a Cosenza, a Hellas Verona, a Bologna, a Lecce és a Brescia trénereként vállalt szerepet.
Négy feljutás a Serie A-ba
Utóbbi állomáshelyén együtt dolgozhatott a fiatal Andrea Pirlóval, aki akkoriban tette meg első szárnycsapásait a felnőttek közt a lombardiai gárda saját nevelésű játékosaként. Irányításával a Brescia az 1996-1997-es idényben megnyerte a Serie B-t és feljutott az első osztályba. Ennek ellenére Reja nem követte őket az élvonalba, hanem a Torino trénere lett, mellyel viszont lemaradt a remélt feljutásról a Perugia elleni párharc elvesztésével.
Az 1998-1999-es szezon közben az első osztályban bajban lévő Vicenzánál vállalt először munkát a Serie A-ban. Bár Rejával voltak biztató jelek, a Lanerossi képtelen volt elkerülni a kiesést. Maradt a csapatnál a másodosztályban és a következő idényben visszatértek a legmagasabb ligába – Reja újabb másodosztályú feljutás részese lehetett. A bennmaradás azonban az első teljes szezonjában sem sikerült, így távoznia kellett a kispadról. Nem sokáig maradt munka nélkül, mert az éppen a másodosztályban veszteglő Genoa nevezte ki, ám csak három hónapot töltött a klubnál a 2002-es naptári esztendő elején. Hasonlóan rövid szerepvállalás erejéig tűnt fel a Cataniánál a másodosztályban, majd a 2003-2004-es idényben a Cagliari kispadjára ülhetett le Gian Piero Venturát váltva, ahol a – karrierje harmadik – feljutása ellenére sem hosszabbították meg a szerződését.
Sikerek a Napoli és a Lazio kispadján
2005 januárjában ismét a későbbi bukott szövetségi kapitányt helyettesítette a Napoli edzői székében. A déliekkel kiharcolta a feljutást a Serie C1-ből, egy évvel később pedig a másodosztályból is feljutottak. Az első élvonalbeli szezonban a nyolcadik helyet kaparintották meg, majd a második idény tavaszán Reját menesztették posztjáról.
A klubot az akkori csődeljárás után vásárolta meg a mostani tulajdonos, Aurelio De Laurentiis. Reja akkori szerepvállalása óta a csapat töretlenül tagja a Serie A-nak és időről időre a nemzetközi porondon is tiszteletét teszi, nagyszerű átigazolási politikája révén pedig a mostani szünetben vezeti az első osztályú tabellát és bejutott a legjobb 16 közé a Bajnokok Ligájában.
Hősünk Nápolyt és Olaszországot hátrahagyva először 2009-ben próbálta ki magát külföldön, a horvát Hajduk Split mestere lett. Innen önszántából távozott idő előtt, ugyanis a Lazio kérte fel edzőjének 2010 februárjában. A rómaiakat beugróként sikeresen mentette meg a kieséstől, a következő két szezonban pedig minden képzeletet felülmúlva az ötödik, majd a negyedik helyre vezette a csapatot, ám mégsem tudtak megegyezni a folytatásról, így távozott. Másfél évvel később utódja, Vladimir Petkovic menesztése után visszatért a 2013-2014-es évad hajrájára befejezni a szezont, de ennél tovább nem maradt.
Eddigi utolsó olaszországi szerepvállalása alkalmával az Atalanta trénere volt 2015 márciusától 2016 júniusáig. A sikeres bennmaradás után a teljes idényben a 13. helyig vezette a bergamóiakat, majd Gian Piero Gasperini színrelépésével új időszámítás vette kezdetét a klubnál.
Szövetségi kapitány lett
2019-ben a fénykorában az AC Milant, a Real Madridot, az Inter és az AS Romát is megjárt jobbhátvéd, Christian Panucci helyére Reját nevezte ki új szövetségi kapitányának az albán válogatott. A balkáni nemzeti együttest azelőtt ugyancsak egy rutinos olasz szakember, Gianni De Biasi juttatta ki fennállása első világversenyére, a számunkra is emlékezetes 2016-os Európa-bajnokságra. Edy 74 évesen vállalt először munkát nemzeti csapat élén, egyszer mindent ki kell próbálni alapon.
„Azért vagyok itt, hogy kétszáz százalékban azon dolgozzak, hogy megtaláljam a legjobb és legmegfelelőbb játékosokat a csapatba. Csak olyan futballistákat fogok behívni a keretbe, akik a maximumot nyújtják a pályán”
– jegyezte meg a kinevezése után.
Az albánok végül nem jutottak ki a 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnokságra, mint ahogyan az idei világbajnokságra sem, ám a selejtezősorozatban egy ponttal megelőzték a mieinket, miután mindkét meccsen 1–0-ra legyőzték honfitársa, Marco Rossi fiait.
Meglepetés lenne, ha Reja még valaha topcsapatot irányítana, de nem kizárt, hogy még egy-egy bajban lévő olasz első osztályú csapatnál szóba fog kerülni a kinevezése, amennyiben még folytatni szeretné edzői pályafutását.
Rejánál – és Lucescunál – csupán egy évvel fiatalabb a jelenleg az egyiptomi Zamaleket irányító portugál tréner, Jesualdo Ferreira, aki még szintén aktív. A számtalan olasz csapatnál dolgozó cseh Zdenek Zeman, az uruguayi válogatott korábbi elnyűhetetlen tanára, Óscar Tabárez és az orosz Jurij Szjomin egyaránt 75 esztendős, ám jelenleg mindannyian állás nélküliek, de hivatalosan egyikük sem jelentette be a visszavonulását, újbóli felbukkanásuk még nem zárható ki.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/azzurri.hu
Kiemelt fotó: The Times
