Fel-feltekerik a maximumra az intenzitást – San Sebastianban jól időzítik a matekot

Ha csak a LaLiga eredményeit figyeli az ember hétről hétre, akkor nem lesz kirívó a Real Sociedad teljesítménye, hiszen a baszk együttes már három vereséget is elszenvedett – időrendben a Real Madrid, az Atlético Madrid és az FC Barcelona ellenében. A kezdeti döntetlensorozat sem segített abban, hogy felfigyeljen egy átlagos futballkedvelő a Txuri-urdin (ez baszk nyelven kék-fehéret jelent, és természetesen a csapat színeire utal) szezonjára, pedig akad benne érdekesség, nem is kevés.

Először talán a Bajnokok Ligája csoportkörének negyedik fordulójában figyelt fel a csapatra igazán a nemzetközi futball világa, ezen a találkozón már a 21. percben 3–0-s előnyben voltak az előző kiírásban negyeddöntőt játszó Benficával szemben, és végül 3–1-re meg is nyerték a meccset. Akkor hirtelen több írás is megjelent a nemzetközi sportsajtóban, hogy bizony az európai mezőny egyik legszórakoztatóbb és legintenzívebb fociját San Sebastianban játsszák. (Természetesen azért nem volt előzmény nélküli ez az eredmény, a Sociedad az előtte lévő három fordulóban is remekül szerepelt, az Inter elleni hazai, 1–1-es döntetlen után a salzburgi Red Bullt 2–0-ra, a Benficát pedig 1–0-ra legyőzte idegenben.)

Imanol Alguacil 2018 végén ült le az első csapat kispadjára, hogy ezzel egy hosszú távú építkezés vegye kezdetét. Az együttes szezonról szezonra jobban teljesít a kezei alatt, és bár ez már korábban is látszott, ezen az őszön a nemzetközi labdarúgás „legnagyobb színpadának” köszönhetően immár a világszintű reflektorfénybe is kiléphettek.

A baszkok a spanyol labdarúgás jelenkori alapvető trendjeivel szembe menve a letámadásra és annak intenzitására helyezik a hangsúlyt. A cél, hogy az ellenfél kapujához a lehető legközelebb visszaszerezzék a labdát, hogy ebből adódóan a rendezetlen védelemmel kerüljenek szembe a támadóik.

A LaLiga küzdelmei során övék a legalacsonyabb PPDA mutató, ami azt szemlélteti, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a középső, illetve a támadó harmadban, mielőtt valamilyen védekező akciót végrehajtanának. Ehhez hozzátartozik, hogy a Txuri-urdiné az ötödik legtöbb high turnover, vagyis a magasan megszerzett labdák számában is előkelő helyen állnak. Ráadásul ezeket jó arányban tudják aztán kamatoztatni is, mert övék a második legtöbb magasan történő labdaszerzés, és ezeket a szituációkat rendre lövéssel fejezik be.

Az egészpályás letámadásuk remekül működik, és rengeteg esetben tudják a nyomásgyakorlással hibára késztetni az ellenfeleket. Azonban nincs az a labdarúgó, aki majdnem minden héten két mérkőzésen pályára lépve kilencven – sőt a megnövekedett hosszabbításokkal inkább talán száz – percen keresztül bírná ezt a fajta terhelést. Így aztán ebben a nagyon agresszív, fizikailag megterhelő felfogásban még az egyes találkozókon belül is csak időszakosan lehet futballozni. Ahogy a legtöbb, hasonló stílust képviselő együttes, úgy a Real Sociedad is a meccsek elején „tekeri maximumra a potmétert”, és ennek meg is van a hatása.

A baszk gárda sok lövéssel próbálkozhat, amiből magas várható gólmennyiséget termel és az eredményessége is kiváló a találkozói első negyedóráiban. A 6,44-es xG és a 8 lőtt gól (valamint egy öngól) igen kiemelkedő teljesítmény, ha pedig a meccs első negyedére bővítjük a vizsgált periódust, akkor összesen egy tucatnyi találatnak örülhettek a csapat játékosai és a szurkolók.

A második játékrészben viszont a középső harmad az, amely során ismét nagyon intenzíven helyeznek nyomást az ellenfélre. Ebben a periódusban magas a labdabirtoklási mutatójuk a bajnokságban, és javarészt a kontrapresszing az, amit ekkortájt maximumra pörgetnek. Ezek kombinációja eredményezi azt, hogy a 61. és a 75. perc között az övék a legtöbb érintés az ellenfél tizenhatosán belül a spanyol ligában, és ilyenkor harcolják ki a tizenegyeseiket is, amely természetesen szoros összefüggésben van ezzel. A várható gólok és az eredményesség is ebben az időszakban a legmagasabb, bár ebben fontos szerepet játszanak a büntetők is, ami ugyebár 0,75 XG-nek vagy más algoritmusok esetében 0,79 xG-nek felel meg.

Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a mérkőzések végére még akkor is érezhetően elfáradnak valamelyest, ha igyekeznek mindent megtenni (taktikailag és fizikálisan egyaránt) ennek mérséklése érdekében. A számok itt is nagyon látványosan igazolják azt, hogy a találkozók utolsó szakaszára a meccseik többségén előnyben lévő baszkok inkább visszahúzódnak és a kompakt védekezést helyezik előtérbe, mellette pedig maradnak a kontrák.

Azonban ennek ellenére is jelentős különbségek jelentkeznek, ha összehasonlítjuk a 75. perc előtti és utáni időszak mutatóit.

Az ellenfelek lövéseinek több mint egyharmadát ekkor engedik, a másik csapat a várható góljainak közel 40%-át ekkor termeli, és ezekből következik az is, hogy a 19 kapott gólból kilenc is ekkor szedtek be. Persze, az torzítja a mintát, hogy a spanyol bajnokságban szignifikánsan megnőtt az összecsapások végi hosszabbítások aránya, így ez sokkal inkább egy 20-22 perces minta, mintsem 15 perces. Ám ez sem indokolja azt, hogy átlagosan több kísérletet és magasabb minőségű helyzetet, ezek alapján pedig magasabb várható gólátlagot engedjenek az ellenfeleknek, mint bármely két másik periódusban együttesen.

Ha az összképet nézzük, a szakértők szerint a leginkább valós értékkel bíró adat az xGDiff, vagyis a várható gólkülönbség, és ez is azt támasztja alá, hogy bizony San Sebastianban az történik, amit ők akarnak. Amikor nagyon magasra tekerik a letámadás intenzitását, akkor látványosan az ellenfelek fölé emelkednek és termelik a várható gólt, illetve közben eredményesek is. Mindeközben az első félidőben képesek fenntartani a kontrollt, aminek okán ugyan csak kis mértékben, de feléjük billen a mérleg. A fordulás után aztán van egy gyengébb periódusuk, és csak a végén buknak be látványosan, de azt akkor már az esetek döntő többségében kompenzálja az, hogy a felépített előnyt kell csak őrizniük.

Ekkor már sokkal inkább benne van a játékban, hogy az addig nagyon jól működő, kompakt 4–4–2-es felállás, amellyel a szélek felé terelik az ellenfeleket, nem lesz elég hatékony. Az utolsó percekben a hátrányban lévő fél már sokkal többet kockáztat, nagyobb létszámban megy fel a támadásokkal, így pedig ez is a hátterében áll annak, hogy a fáradtabb baszkok ekkor engedik a magasabb minőségű helyzeteket és ekkor kapják a gólokat.

Ha ezt a játékot folytatja és nem éri jelentősebb sérüléshullám az együttest, akkor csak a Girona FC remeklése foszthatja meg Alguacil csapatát attól, hogy ismét a negyedik helyen zárjon.

A Bajnokok Liája tavaszi, egyenes kieséses szakaszában pedig bármely együttessel is kerül szembe a veretlenül csoportgyőztes Sociedad, az ellenfélnek lesz oka az aggodalomra, mert a baszkoké az egyik legjobb és legélvezetesebb játék az európai klubcsapatok közül, ezzel bármelyik riválissal felvehetik a versenyt.

Kiemelt fotó: Gari Garaialde / Bostok Photo / Alamy Live News