Félpénzzel, a kettétört Véber nélkül is behúzta az aranyat az Újpest

„Ez csak az álmaimban szerepelt” – mondta a tévériporter mikrofonjába csapzott hajjal Várhidi Péter, a lerobbant, szocreál Vidi-székház mögött állva, miután a lila-fehér szurkolók önkívületben a levegőbe dobálták. 1998. május 30-án a Videoton elleni 1-1-gyel az Újpest megnyerte 20. bajnoki címét,

Miért lett volna mindez álomszerű, hiszen az újpesti csapat tele volt válogatott játékosokkal? Arról kevesebb szó esik, hogy szezon közben elveszítette vezetőedzőjét, legfontosabb kreatív játékosát, az egyik legjobb góllövőjét, a kapusát, továbbá a futballistáknak úgy kellett a bajnoki címért harcolniuk, hogy hónapokon keresztül csak azt hallgatták, majd megkapják a fizetésük jelentős részét. Mindezeken felülemelkedve Székesfehérváron az utolsó előtti fordulóban olyan előnyre tett szert az Újpest, amelyet már nem tudott behozni a rivális Ferencváros.

Az Újpest ezt megelőzően 1990-ben volt bajnok – akkor jobb gólkülönbségével előzte meg az MTK-t az utolsó fordulóban. A következő években kialakult egy ütős gerinc, amely 1992-ben Magyar Kupát és Szuperkupát nyert. Az 1990-es évek második felében, Garami Józseffel ezüst-, majd bronzérmes volt a csapat, de 1996-ban váltás történt a kispadon, megbízták a csapat vezetésével az újpesti ikont, Nagy Lászlót, és kicserélődött a keret jelentős része. Az Újpest Pécsről átigazolta Fehér Csabát, Sopronból Herczeg Miklóst, az MTK-ból Tamási Zoltánt, a BVSC-ből Kiskapusi Balázst, az újpesti utánpótlásból pedig bemutatkozott a 18 éves Kvasz Krisztiánt.

Az 1992-es sikerkovácsok közül hírmondónak megmaradt Szlezák Zoltán, Véber György és Eszenyi Dénes, hozzájuk csatlakozott még abban az évben Szanyó Károly és Bérczy Balázs. Köréjük építette fel Garami, majd Nagy az új csapatot. A kapuban megkérdőjelezhetetlen volt a helye Szűcs Lajosnak, a védelemben Sebők Vilmosnak, a középpályán Jenei Sándornak, és 1997-ben megérkezett a fehérvári kontingens is: Pető Tamás, Tóth Norbert, később pedig Korsós Attila és Bíró Szabolcs. A volt liverpooli Kozma István a ciprusi APOEL Nicosiától tért haza Újpestre, Goran Kopunovicsot a szintén ciprusi AEK Larnacánál találták meg az újpesti játékosmegfigyelők, a nigériai Onyeabor Monyét pedig az olasz harmadosztályú Cosenzától szerezték meg a lilák.

Ütős csapattal, két győzelemmel (Tiszakécske, Zalaegerszeg) indították a szezont a IV. kerületben, ám amikor a Győr ellen hazai pályán kikapott az Újpest, majd a Váccal is döntetlenre végzett a Megyeri úton, Nagy Lászlót berendelték az elnöki irodába, és elköszöntek tőle.

Várhidi Péter nyilvánvalóan vészmegoldásként lépett elő, addig Nagy másodedzője volt. Rögtön a bajnokság elején vízválasztó mérkőzésre utazott Miskolcra az Újpest. A Tornyi Barnabás-féle Diósgyőr 1996-ban jutott fel az élvonalba, középcsapattá vált, és 1998-ban a Fradit és az Újpestet is legyőzte például idegenben, és bejutott az Intertotó-kupába. Az előző évben is remekül kezdte a bajnokságot, két meccsen kilenc gólt rúgott hazai pályán, így fogadta az Újpestet – 22 000 fanatikus néző előtt. A vendégcsapat az első fél órában alig jött ki a kapuja előteréből, a Diósgyőr uralta a mérkőzést. Aztán a látogatók kihasználták, hogy náluk játszik az NB I talán leggyorsabb játékosa, Herczeg, és két kontrával 2-0-ra győzött a csapat.

A 3-5-2-es felállásban Szűcs előtt Fehér, Sebők és Szlezák vagy Kiskapusi játszott belső védőként, előfordult, hogy Várhidinek Kozmát kellett hátra vezényelnie a szűrő posztról a védelembe. Tavasszal pedig egy átszervezés után Tamásinak jutott kulcsszerep a hátvédsorban. A védekezés már az előző idényben is közepesen erősen működött, 34 mérkőzésen 35 gólt kapott az ezüstérmes Újpest.

Aztán becsúszott két vereség a Vasas és a Ferencváros ellen, így a magyar szinten bombaerős, Reszeli Soós István irányította Győri ETO zárt az élen, amelyben Fehér Miklós volt az első számú gólvágó (13 találata hozzájárult, hogy a szezon végén megvásárolja az FC Porto). A Vasast eközben a két gólkirályjelölt, Hámori Ferenc és Váczi Zoltán repítette, és ne feledkezzünk meg a Vincze Ottó, Hrutka János, Lipcsei Péter, Horváth Ferenc fémjelezte Ferencvárosról se.

Az Újpest FC bajnokcsapata (Forrás: labdarugas.cimpa.hu)

Volt kapus, nincs kapus

Jött a téli szünet, és Várhidi vakarhatta a fejét. A Kaiserslautern lecsapott Szűcs Lajosra, aki a szezon végén – történelmet írva – A Bundesliga bajnoka lett a frissen feljutott csapattal. Két aranyat is a nyakába akasztottak, hiszen végül Újpesten is kapott egyet. A csatársorból a hatgólos Kovács Zoltán távozott, a görög PAOK Szaloniki vitte el. Az Újpest megint Fehérvár felé fordult, a kapuba elcsábította Bírót, Kovács helyére pedig a bal lábas Korsóst.

Emiatt nem volt ritka, hogy a játékosok a tervezett edzés helyett inkább kétkapuztak – erről Szlezák mesélt nekünk egy interjúban. Nem hallgatta el, hogy napi szinten beszédtéma volt az öltözőben, hol marad a megérdemelt pénz, és ez érthetően nem kevés feszültséget okozott.

A csapat ennek dacára két-két győzelemmel és döntetlennel nyitotta a szezont, következett a Diósgyőr elleni hazai mérkőzés. Az első félidőben Véber György kapott labdát a középpályán, a miskolciak védője, Nagy Sándor pedig hátulról nyújtott lábbal rácsúszott a támaszkodó lábára. A magyar focitörténet talán legvérfagyasztóbb jelenetsora következett:

Azonnal levitték a pályáról, és nem egészen két órán belül már a műtőben volt. Addig élete szezonját futotta, a spanyol Real Betisszel már aláírt szerződése volt, ám a sérülés után soha többé nem nyerte vissza régi formáját.

A meccset ugyan megnyerték a hazaiak, de elszabadultak az indulatok, az újpesti kispad és a játékosok üvöltve kérték számon Tornyi Barnabáson a sérülést, a meccs után pedig hiába a biztonságiak gyűrűje, egy kővel is fejbe dobták az edzőt. Tornyi még a sajtótájékoztatóról felhívta Vébert, de a középpályás azóta sem bocsátott meg neki. Juhos Attila játékvezető is megszólalt az ügyben, közel volt az esethez, de utólag is jogosnak érezte, hogy csak sárga lapot adott.

Véber kiesésével olyan űr keletkezett a középpályán, amelyet nem lehetett betölteni, hiszen az egész NB I-ben sem igazán volt hozzá hasonló technikájú futballista azon a poszton. Várhidi vészmegoldásként a bal oldalról beljebb húzta Tóth Norbertet, és ezzel kis túlzással eldöntötte a bajnoki cím sorsát. A szombathelyi származású játékos lett az Újpest jolly jokere. Az alacsony súlypontú bal lábas középpályás addig sem fukarkodott a gólpasszokkal, de új szerepkörében indult be igazán. Kreativitással telve, magabiztosan vette át a karmesteri pálcát, és amellett, hogy mesterien osztogatott, nyolc gólt is lőtt az 1997–1998-as idényben. A ZTE, a Vác és a BVSC elleni mérkőzéseket is az ő találata döntötte el.

Herczegről már volt szó, fékezhetetlenül támadott, a sebessége és átlag feletti helyzetfelismerése kulcsfontosságú volt a bajnoki cím felé vezető úton. Sem 1998 előtt, sem utána nem lőtt kilencnél több gólt egy szezonban, a bajnoki cím évében 12 találattal volt házi gólkirály.

Véber György és Kovács Zoltán (Forrás: Újpest FC Archívum)

Korsós szekrénye szinte még ki sem hűlt Székesfehérváron, második újpesti mérkőzésén mindent eldöntő gólt lőtt a Zalaegerszegnek, majd a Gázszer elleni hazai találkozón is az ő góljával nyert a csapat. Ha valamiért nekik sem ment, Várhidinek még mindig volt a kezében nyerő kártya, Eszenyi neve volt ráírva. A cseresorból előlépve szórta a gólokat, a Békéscsaba elleni mesterhármasa (4-1) ágyazott meg a bajnoki címnek. Az Újpest úgy utazhatott az emlékezetes Videoton elleni fehérvári meccsre, hogy ha az FTC nem nyer hazai pályán az MTK ellen, az Újpest pedig nem kap ki, megvan a bajnoki cím.

A keret kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy az önmagához képest felettébb szürkén játszó csapatnak a cserecsatár, Kopunovics sietett a segítségére. A volt ferencvárosi kedvencet a 80. percben küldte pályára Várhidi, és öt perc múlva szép fejessel egyenlített – ez volt az egyetlen gólja az idényben. A lelátón őrjöngő 10 000 újpesti drukker hangulata a tetőfokára hágott, hiszen az MTK akkor már 4-1-re vezetett az Üllői úton, így Kiss Géza hármas sípjelére a gyepre tódulhatott a teljes vendégszektor.

A Kispest elleni 2-2 az utolsó fordulóban már csak ráadás volt, a 90. percben Véber is bebiceghetett a pályára csereként. Vicceskedvű FTC-szimpatizánsok a kezdőkörbe egy hatalmas FTC-feliratot égettek a fűbe a mérkőzés előtt, a pályamunkásoknak izzadniuk kellett, hogy UTE-ra módosítsák a kezdésre a betűket. A meccs után az újpesti érzelmű Ganxsta Zolee és bandája játszott a pályára rohanó drukkereknek.

A győzelem kulcsa volt, hogy mindenki alávetette magát a célnak, a csapatnak nem volt kimondott gyenge pontja, kiemelkedő volt a védelme (legkevesebb kapott gól a mezőnyben) és a téli átrendeződés, a pénzügyi nehézségek ellenére sem bomlott meg a csapatszellem. Pedig a játékosok a nekik járó pénzt még a bajnoki cím megszerzése után is csak nagy nehezen kapták meg.

Ne hallgassuk el, hazai mércével mérve pazar futballisták alkották a keretet, Kovács Zoltán, Szlezák Zoltán, Sebők Vilmos, Herczeg Miklós, Korsós Attila, Fehér Csaba, Tóth Norbert rendre tagjai voltak a válogatottnak 1997-ben és 1998-ban. Kovács Görögországba, Szűcs a Bundesligába, Sebők a Bristol Citybe, Korsós valamivel később Ausztriába igazolt.

A Bajnokok Ligája selejtezőjében a Zimbru Chisinauval még elbírt az Újpest (összesítésben 3-2), a Sturm Grazzal már nem (2-7), nem kísérte tehát nemzetközi siker a hazait. Az 1990-es évek újpesti sikerkorszaka az 1999-es bronzéremmel zárult.

A bajnokcsapat tagjai: Szűcs Lajos, Fehér Csaba, Herczeg Miklós, Jenei Sándor, Kiskapusi Balázs, Kozma István, Pető Tamás, Sebők Vilmos, Szlezák Zoltán, Tóth Norbert, Véber György, Kovács Zoltán, Onyeabor Monye, Bíró Szabolcs, Eszenyi Dénes, Tamási Zoltán, Korsós Attila, Szanyó Károly, Babati Ferenc, Kvasz Krisztián, Zombori Zalán, Bérczy Balázs, Goran Kopunovics, Árgyelán János, Zelei Balázs.

Kiemelt fotó: Újpest FC Archívum