Fernandinho: a manchesteri kapitány búcsúja

„Szívesen maradna a nyár után is Manchesterben?” – tették fel az elég direkt kérdést a City Atlético Madrid elleni BL-negyeddöntő előtti sajtótájékoztatón Fernandinhónak, a manchesteri csapatkapitány pedig váratlan őszinteséggel felelt:

„Azt hiszem, nem.” „Mert szeretne folyamatosan a pályán lenni?” – kapaszkodott bele a válaszba egy másik kérdező. „Igen, azért, mert játszani akarok. Visszamegyek Brazíliába” – egyértelműsítette álláspontját a harminchetet május elején betöltő középpályás. Az apró bibi, hogy elhatározásáról Pep Guardiola mit sem tudott. Amikor ugyanis a pódiumon a játékosát követő tréner elfoglalta a helyét, és szembesítették kapitánya percekkel korábban a nagyérdemű elé tárt döntésével, az edzőfejedelem leesett állal közölte:

„Ó, nem tudtam róla. Ez új. Sokszor elmondtam, mennyire fontos ő nekem. A színfalak mögötti szerepe rendkívüli jelentőségű. Tudom, hogy több alkalommal kiválóan kezelt kényes helyzeteket, amelyekről csak később értesültem, szóval mindig a csapat érdekeit tartotta szem előtt. Ilyen egy valódi kapitány. Mindamellett persze elképesztően jó futballista.”

képaláírás

Hogy mennyire, azt Manchesterben 2013 óta bizonyítja – a jelenlegi, valamint az előző évadot leszámítva rendre kezdőként. Guardiolás csúcsszezonjaiban, a 2017–2018-as, valamint a 2018–2019-es idényben a számai is kimagaslottak: a progresszív passzokat tekintve – azaz az olyan átadásokat, amelyekkel jelentősen előbbre jut egy csapat, jóval közelebb az ellenfél kapujához – előbb negyedikként (Xhaka, De Bruyne és Fabregas mögött), majd heteddikként zárt az egész mezőnyben, a támadóharmadba bepasszolt labdák számát tekintve pedig előbb másodikként (Xhaka mögött), majd negyeddiként; a 2017–2018-as évadban ugyancsak előkelő helyen végzett a sikeres nyomásgyakorlásokban (3.), vagy épp a labda felcipelésében (5.). Amúgy pedig tanárian futballozott amellett, hogy fogékony volt a Premier League sajátosságaira, egyre magabiztosabban használta például a fizikai erejét.

Mondhatni a PL legkiválóbb hatosává nőtte ki magát, trénere nem átallotta kijelenteni, bárcsak lenne neki Fernandinhóból három. Ami már csak azért sem ártott volna, mert úgy a 2019–2020-as idényre nem kellett volna beáldozni a brazil középpályás játékát. Minthogy azonban elfogytak Guardiola középső védői, a spanyol a legtapasztaltabb, s feltétlenül az egyik legintelligensebb játékosát tolta vissza a védelem közepébe. (Augusztusban súlyos térdsérülést szenvedett Aymeric Laporte, John Stonest egész évben kínozták kisebb-nagyobb bajok, és mert Eric García még nem volt a kívánatos a szinten, Ruben Días pedig messze járt még Manchestertől, Fernandinho volt kénytelen egy sorral hátrébb lépni.)

„Középpályásként megszoktad, hogy rengeteget futsz, sok párharcot vívsz meg, amelyek után vagy megszerzed a labdát, vagy elveszíted, védőként az jelentette az igazi kihívást, hogy mögötted már csak a kapus van, illetve a hatalmas terület, amelyre az ellenfelek igyekeznek bejátszani a labdákat. Eleinte nehéz volt ehhez az új helyzethez alkalmazkodni, idővel azonban sikerült.”

Kellettek hozzá mestere tanácsai.

„Mindig is azt vallottam, az a különbség Guardiola és a többi tréner között, hogy ő a legapróbb részletekre is ügyel. Minden szükséges információval felvértez, legyen szó az ellenfélről, vagy saját magad teljesítményéről.

Rengeteg időt áldoz arra, hogy megtalálja a legapróbb helyeket is, amelyekbe behatolva aztán problémákat okozhatunk az ellenfélnek, de ugyancsak ügyel arra, hogyan zárjuk le a területeket a riválisok előtt.

Az alapfelfogásunk mit sem változott az évek alatt: szeretjük járatni a labdát, ha pedig elveszítjük, megpróbáljuk mielőbb visszaszerezni.”

Utóbbiban Fernandinho is remekelt, mindamellett, hogy (a társaságot) irányító szerepét középső védőként sem adta fel. „Mindig törődik velünk, a pályán és azon kívül egyaránt” – mondta róla Gabriel Jesus, Fernandinho nem csak a honfitárs pátyolgatását tartotta azonban kötelességének. 

„Amikor tizenhat, tizenhét éves koromban az Atlético Paranaensében elkezdtem profi szinten futballozni, az idősebb játékosok rengeteget segítettek. Számos tanáccsal elláttak, elsősorban afelől, hogyan tartsam rendben a testemet, de abban is segítettek, hogyan viszonyuljak ehhez a játékhoz. Intelmeik ma is a fülembe csengenek. Úgyhogy jól tudom, mennyit jelentenek a fiataloknak az idősebb futballisták támogató szavai. És nem csak a futballszakmai tanácsokra gondolok. Nem mindenki képes egyedül megküzdeni a nehezebb pillanatokkal, ilyenkor jön jól a tapasztaltabb társ segítsége. Hogy légy észnél akkor is, amikor lent vagy, de akkor is, amikor megcsap a hirtelen siker szele. Mert neked akkor is ugyanaz a dolgod, rendre a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.”

képaláírás

Fernandinho így tett. Ezért is igazolhatott el mindössze 20 évesen Európába, a BL-státuszát megteremteni igyekvő Sahtarba. Az ukrán klub addigra, azaz 2005-re kétszer eljutott már a BL csoportkörébe, de ennél is többre vágyott. Ha a Bajnokok Ligájában nem is, az UEFA-kupában a csúcsra ért, Fernandinhóval a középpályán (elöl meg Williannal, Luiz Adrianóval, Jádsonnal, Ilsinhóval): az UEFA-kupa döntőjében a Werder Brement győzte le 2–1-re. Fernandinho emellett nyert hat bajnoki címet és négy kupát Ukrajnában, miután felocsúdott a kultúrsokkból. „Minden más volt, az ország, a szokások, a klíma, a futball, de tanulni akartam. Mindenre odafigyeltem, amit az edzőm mondott, és minden új ismeretet elültettem magamban, a játékomban. Nyolc donyecki évemben nagy dolgokat vittünk véghez. Számos trófeát nyertünk, az UEFA-kupa-siker mellett BL-negyeddöntőben szerepelhettünk, sok barátra leltem, mindig hálás leszek a klubnak az ott töltött évekért.”

Forrás: UEFA Europa League twitter

Saját bevallása szerint azt sem bánja, hogy csak 28 évesen igazolt el topbajnokságba, akkor azonban maga is úgy érezte, elérkezett az idő. „A Sahtar addig egyszer sem akart elengedni, pedig jöttek megkeresések. De nem bántam.

A City ajánlatakor azonban odaálltam a vezetők elé, és közöltem, a Sahtarban megtettem a magamét, itt az ideje, hogy egyet előrelépjek. Hozzátettem, szerintem mindenki jól járna azzal, ha a klub elfogadná a City ajánlatát.

Egyetértettek, kölcsönös szeretetben váltak el útjaink.”

Kilenc manchesteri esztendeje pedig ha lehet, még sikeresebbnek bizonyult:

„A City mindig is a szívem csücske marad” – mondta néhány hónappal azután, hogy 2020-ban két évvel meghosszabbította szerződését. Ami tehát a nyáron lejár, Fernandinho pedig játszani tervez még, és nem edzősködni, noha nem egyszer előfordult, hogy Guardiola mellett ő maga is tanácsokat osztogatott társainak az oldalvonal mellől. „Én ezt imádom, talán ilyenkor vagyok a legbüszkébb, amikor azt látom, mennyire elmerülnek ők is a játékban – reagált Fernandinho „segédedzői” tevékenységére Pep. – Nem beszéltem vele arról, tervezi-e edzőnek állni, de ha egy hatos, akinek annyit kellett karrierjében a csapat játékával foglalkoznia, szerveznie azt, úgy dönt, az edzői pályát választja, minden esélye megvan rá, hogy nagyszerű trénerré váljon.”

Ahogy a csapattársai mellett az angliai brazilokkal törődik, ugyancsak példás. Amikor 2013-ban megérkezett Manchesterbe, a közeli Liverpoolból Lucas Leiva vette a szárnyai alá, egy ideje viszont Fernandinho az (észak-)angliai brazilok „keresztapja”. Elsősorban persze a manchesterieké.

„Azt nem mondanám, hogy edzői feladatokat is ellát, de több, mint csapatkapitány” – fejtegette a brazil csapattárs Ederson. – „Terelgeti a fiatalokat, a tapasztaltabb játékosok ugyancsak bármikor támaszkodhatnak rá, nagyon sokat segít nekünk a mindennapi munkában, kulcsembere csapatunknak.” S ott van a társaknak akkor is, amikor az örök maximalista, mindenkivel szemben sokat követelő Guardiola épp nem számít az öltözőben a legkedveltebb figurának, olyankor bizony Fernandinho igyekszik őrizni a pozitív hangulatot. Feladata ezen túl is akad elég: kapitányként ő dönt a büntetésekről; ha valakinek gondja van, ő képviseli a klubvezetők előtt; ha szüksége lenne valamire a csapatnak, a kéréssel ő fordul a kiszolgáló személyzet felé. De mindez láthatóan nem elégíti ki. Játszani akar, közel a 37-hez is. S ha a Cityben nincs már rá módja, máshol. Meglehet, képességeihez, tapasztalatához mérten méltatlanul kevés szerepet kap idén – hatszor kezdett mindössze a Premier League-ben, de tavaly is csak tucatnyiszor –, Rodri, Bernardo Silva, illetve Ilkay Gündogan mellett odaférni a két belső középpályás poszt egyikére meglehetősen nehéz azonban. 

A 30 éves Fernandinhónak aligha okozna persze gondot.