Folarin Balogun szezonrajtja a Stade Reimsnél: Ez már nem a kölyökpezsgő pukkanása

Ha megkérnének, hogy válassz ki két videót, amelyekkel be tudnál mutatni egy labdarúgót, akkor miket választanál? Talán egy összeállítást a leglátványosabb gólokról és gólpasszokról? Egy technóval aláfestett agyonszerkesztett anyagot az előző szezonban bemutatott trükkös mozdulatokról? Balogun esetében több tucat ezekhez hasonló videó született az elmúlt másfél évben, azonban mégsem ez a műfaj az, ami jól illusztrálja a fiatal Arsenal-tehetség körüli pezsgést.

Két olyan videót is ki lehet emelni, amelyekben ugyan felbukkannak gólok, gólpasszok és ügyes megmozdulások, mégsem ezek adják a kisfilmek gerincét. Ezek inkább szólnak Balogun karakteréről. Keveseknek szentelnek klubjuk hivatalos YouTube-csatornáján hat és fél perces videót arról, hogy szerződést hosszabbít. Különösen igaz ez akkor, ha az új kontraktust aláíró játékos addig csak morzsányi lehetőséget kapott. A videó egy kölcsönös „statement” volt Balogun és az Arsenal részéről. A fiatal támadó már hetekkel, hónapokkal azt megelőzően azt hangoztatta, hogy vele számolni kell.

Alig másfél évvel később az észak-londoni klub szurkolóit újra lázba hozta egy videó, amiben Balogun egy ismerős arctól kapott üzenetet.

„Helló, nagyfiú! Hogy vagy? Milyen célokat tűztél ki magad elé erre a szezonra?” – kérdezte a fiatal támadótól az Arsenal legendája, Thierry Henry. „Ez a videó tényleg nekem szól?” – fordult a kamerák felé Balogun a meglepettségét alig leplezve. Az Arsenal szurkolói, amikor izgatottságuk okait keresték ezúttal sokkal többe tudtak kapaszkodni, mint egy évvel ezelőtt. Balogun kiválóan kezdte a bajnoki idényt Franciaországban, 13 bajnoki után hét gólnál jár, amivel Henry elismerését is kiváltotta. Az önbizalom és az a jó értelemben vett törtetőség a szerződéshosszabbítás után is megmaradt Balogunnál, a jól ismert karakterjegyeket azonban úgy tűnik, idén a pályán mutatott számok is alátámasztják, sőt tovább erősítik azokat. Ahogyan az Arsenal-szurkolók elvárásai is csak nőnek vele szemben. Erről árulkodik Henry videóüzenetének zárása is, amiben a francia legenda egy bekeretezett kép felé mozgatja telefonja kameráját, miközben ezt mondja: „Reméljük, hogy olyanná válhatsz, mint ez az ember!” A képen Neil Leifer ikonikus fotója látható a Sonny Listont padlóra küldő Muhammad Aliról.

Balogun a francia bajnokságban bizonyíthat (Forrás: Foot National)

A Balogun-dilemma

Ha Balogunnak nem is egy Ali-jobbost kellett kihevernie, de a 2021–2022-es szezon számára is egy kisebbfajta kiütéssel kezdődött. A koronavírus-járvány és a sérülések miatt megtizedelt Arsenal brentfordi vendégjátéka alkalmával Balogun a kezdőben kapott helyet, azonban alig egy óra múlva Mikel Arteta lecserélte a fiatal támadót.

Az Arsenal elkeserítő vereséget szenvedett, ahogyan a következő mérkőzésen, a Chelsea ellen is. Balogunnak a londoni kékek ellen már csak 11 perc játéklehetőség jutott. Az Arsenal első fordulókban mutatott, nem létező támadójátéka miatt aligha lehetett Balogunt hibáztatni, mégis a bajnoki szezon hátralevő részében Arteta már egyetlen percre sem szavazott neki bizalmat. Balogun visszakerült a második csapatba, ahol tovább erősítette a dilemmát, hogy mikor és milyen szerepben kellene újra bevetni őt a felnőtteknél, ahol első próbálkozásra mégsem tudta megvetni a lábát.

Miután a klub hosszú távú szerződést írt alá vele, a legjobb megoldásnak az tűnt, hogy a 2022–2023-as idényt kölcsönben egy másik klubnál tölti. Jelentkezőkben nem volt hiány, hiszen már egy évvel korábban sorban álltak a külföldi csapatok, hogy szerződésének lejártával ingyen megszerezzék Balogunt. Németországból a VfB Stuttgart és a Bayer Leverkusen tűnt komoly érdeklődőnek, míg Franciaországból a Stade Rennes igyekezett előszerződést aláíratni Balogunnal. Idén nyáron az Arsenal választása végül a Ligue 1-re esett, azonban nem a Rennes lett a kölcsönjáték célállomása, hanem egy másik patinás múlttal rendelkező klub, amely a kevésbé fényes jelenét egy újfajta filozófiával igyekszik vonzóbbá tenni.

Les Rouge et Blanc: a dicsőséges múlttól az újradefiniálásig

Jeu à la rémoise, vagyis a reimsi játék. Így hívták azt a futballt, amely az 1950-es évektől az 1960-as évek derekáig rabul ejtette Franciaországot és egy hajszál híján egész Európát is. A látványos támadójáték kigondolója az az Albert Batteux volt, aki játékosként maga is pályára lépett a Stade Reims piros-fehér színeiben, majd edzőként valódi legendává vált a francia labdarúgásban.

A BEK és Bajnokok Ligája ősének számító, meghívásos alapon lebonyolított és a L’Équipe által összeállított Európa-kupa mezőnyében a Reims éppen azzal vívta ki a helyét, hogy roppant látványos futballt játszott Batteux irányítása alatt. A csapat főleg saját nevelésű fiatalokból állt, vagy olyan fiatalon igazolt tehetségekből, mint a későbbi aranylabdás Raymond Kopa. A Reims magabiztosan menetelt az 1955-ös kiírásban (a negyeddöntőben éppen az MTK-előd Vörös Lobogót kiejtve), aminek a végén a Real Madriddal találkozott a párizsi döntőben. A finálé előtt néhány nappal a reimsi kedélyeket az borzolta, hogy a csapat sztárja, Kopa aláírt a spanyol csapathoz. A Real Madrid végül nem csak Kopával, de a kupával is távozott Franciaországból, miután a madridiak 4-3-ra diadalmaskodtak. Kopa ezután három BEK-et nyert a Reallal, majd 1959-ben visszatért a piros-fehérekhez.

A francia aranylabdás egészen 1967-ig maradt a klubnál, amely azonban Batteux távozása után mélyrepülésbe kezdett. A mélypontot akkor érte el, amikor 1991-ben kénytelen volt csődöt jelenteni. Egy évvel később sikerült a klubot újra életre kelteni Stade de Reims Champagne névvel. A pezsgős elnevezést idővel elhagyva, a Reims nehezen találta helyét a francia labdarúgás profi osztályaiban, mígnem a 2010-es években újra tagságot nyert a Ligue 1-be. Két év kihagyás után 2018-ban a Reims újra az első osztályban indulhatott, hogy szinte azonnal az utóbbi évek legkomolyabb pénzügyi kihívásával küzdjön, ami a klub filozófiájának újragondolására sarkallta a vezetést.

A koronavírus-járvány gazdasági hatásai megerősítették a Ligue 1 elöljáróit abban, hogy a már korábban bevezetett, a klubokkal szemben tanúsított szigorú pénzügyi felügyelet hatékony útnak bizonyul ahhoz, hogy a francia profi labdarúgást életben tudják tartani. A DNCG (Direction Nationale du Contrôle de Gestion), vagyis a csapatok pénzügyi mozgását felügyelő szervezet árgus szemei elől való menekvést a legtöbb csapat számára az új helyzethez való alkalmazkodás jelentette.

A Reims is ezt az utat választotta, amikor 2021-ben Óscar Garcíát nevezte ki vezetőedzőnek.

García tavaly nyártól idén októberig irányította a Reimst (Forrás: Get French Football News)

Katalán fejjel gondolkodni

Úgy tűnt, Óscar García tökéletesen passzol az új filozófiához. Játékosként az FC Barcelona akadémiáján nevelkedett, majd később a felnőtteknél első kézből tanulhatott Johan Cruyfftól. Később a Barca ifjúsági csapatánál lett edző, a Cruyff-fal ápolt jó kapcsolata azonban hamar egy új kaland felé sodorta Garcíát. 2012-ben Johan a mexikói Chivashoz hívta, Jordi Cruyff pedig Izraelben látta volna szívesen a Maccabi Tel-Avivnál a Barca egykori támadó középpályását. „A legkönnyebb választás az lett volna, hogy maradok a Barcelona akadémiáján. Talán egy komoly karriert is befuthattam volna ott, de nem vagyok az a konformista típus. Magasabb szinten akartam megtapasztalni a labdarúgást” – emlékezett vissza Óscar García a döntésére, amellyel végül a Maccabit választotta. Két szezonnál többet azonban egyik állomáshelyén sem töltött.

Az izraeli kitérő után a Brightonnál próbált szerencsét, ahol a The Championship rájátszásának elődöntőjéig vezette a csapatot. 2015 és 2017 között egy újabb nagy futballgondolkodó mellett dolgozott, amikor Ralf Rangnick Red Bull Salzburgját irányította. Az AS Saint-Étienne-nél és az Olympiakosznál alig pár hónapot töltött, mielőtt visszatért Spanyolországba, ahol sikeresen tartotta az élvonalban a Celta Vigót.

A jeu à la rémoise lehetősége tehát ott lappangott Óscar Garcíában, aki a Cruyff- és Rangnick-vonallal meggyőzte a Reims vezetőségét 2021 nyarán, hogy az ő kezébe adják az új filozófia megalapozását. A tapasztalt, veterán játékosok idővel kiszorultak a csapatból és távoztak a klubtól, García pedig nagyobb hangsúlyt fektetett az ország egyik legmodernebb akadémiájáról kikerülő futballistákra. „Tiszta volt a klub filozófiája, amit részletesen elmagyaráztak, amikor aláírtam. Pontosan ezért is mondtam igent, mert az én filozófiám ugyanaz, mint a klubé” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Az öt legfiatalabb bajnoki kezdőcsapatból hármat is a Reims ad a Ligue 1-ben. Hogy García szemében mennyire nem a rutin számít, hanem a tehetség, azt jól mutatja Hugo Ekitike esete is. Amikor az edző 2021-ben a klubhoz érkezett, Ekitike éppen egy nem túl sikeres dániai kölcsönjátékból tért vissza a Reimshez, ahol a 19 éves játékos a negyedik számú csatáropciónak számított. A katalán edző azonban már az előszezonban meglátta Ekitikében a potenciált, aki végül fantasztikus szezont produkált és 2022 nyarán szerződést kapott a Paris Saint-Germaintől. A nagyjából 30 millió eurós átigazolással Ekitike a Reims történetének legdrágább távozója lett, a csapatvezetők pedig elégedetten veregethették meg García vállát. Működni látszott az új modell.

„Szeretem a Barcelona-filozófiát, és mindenhol megpróbálom meghonosítani, de kisebb változtatásokkal. Ezt Johan Cruyfftól tanultam. Azt mondta, sok dolgon változtathatsz, de a filozófián nem”

– nyilatkozta García idén augusztusban, miután első szezonjában kisebbfajta meglepetésként kényelmesen az élvonalban tartotta csapatát.

Ehhez azonban valóban változtatnia kellett a totális futball atyjának játékfelfogásán.

Ebben talán a Red Bull-iskolára hasonlít elképzelése, ami főleg a mostani idényben mutatkozott meg: labdaszerzés után a lehető leghamarabb eljuttatni a labdát az ellenfél tizenhatosához. Mindezt pedig óriási sebességgel. Amíg a 2021–2022-es szezonban a hatodik leggyorsabb és legdirektebb játékstílussal rendelkezett a Reims, addig a jelenlegi szezonban magasan a többi csapat fölé nőtt ebben a mutatóban. Átlagosan 7,2 km/h-s sebességgel vezetik a támadásaikat, miközben átlagosan 2,5 passzból áll egy passzsorozatuk támadásépítésben.

A Stade Reims játéka: a lehető legdirektebb módon támadni (Forrás: TheAnalyst)

Új impulzus a megszokott színekben

A stílusbeli hajszálnyi módosítás egyik nyertese éppen a nyáron igazolt Balogun lett. Elhamarkodott lenne azt állítani, hogy Balogunt Ekitike pótlására igazolták a Reimsnél. Ekitike ugyanis sokkal agilisabban játszott és a támadásépítésekben is aktívabban vett részt, amivel kapcsolatban Óscar García finoman csak úgy fogalmazott, hogy „nem szeret a tiszta kilences pozíciójában melózni, sokkal mozgékonyabb”.

90 percre átlagolva Ekitike az előző szezonban majdnem kétszer annyi passzal próbálkozott, mint Balogun a mostani Reimsben (19,6 szemben 11,3-mal). Ha azt hasonlítjuk össze, hogy hány alkalommal és milyen területeken értek labdába a mérkőzéseken, akkor is szembeszökő a különbség a két játékos között. Ekitike 42,3 labdaérintést jegyzett 90 percenként, azonban ezekből mindössze 5,25-öt a támadó harmadban. Ezzel szemben Balogun ugyan jóval kevesebbszer (29,7) ér labdához, azoknak az érintéseknek majdnem fele történik az ellenfél kapujához legközelebb eső pályarészen (14,5). Egyrészt ez jól mutatja García taktikai finomítását ebben a szezonban, másrészt a két fiatal játékstílusa közötti különbségeket is megvilágítja. „Egy olyan játékost kerestünk, mint ő. Aki tudja a mélységi beindulásokat és a védők mögötti területeket lesi, meg persze egy igazi góllövő” – nyilatkozta Balogunról a katalán edző.

Balogunra azért is szüksége volt a Reimsnek, mert Ekitike távozásával nem csak a gólok tűntek el, de a kialakított helyzetekkel is különösen hatékonyan kell bánnia a Reimsnek. Az egyetlen csapat a Ligue 1-ben, amelyik nem éri el a meccsenkénti 300 sikeres passzt, a visszafogott labdajáratást ráadásul a második legrosszabb passzhatékonysággal abszolválja (74,5%). Különösen fontos tehát, hogy abból a kevés lehetőségből, ami a csapat előtt adódik, jól sáfárkodjanak a kapu elé érve. A Reims egyedüliként 500 labdaérintésnél kevesebbel átlagol 90 percre, ami többek között felértékeli Balogun helyzetkihasználását és azt a képességét, hogy milyen minőségű helyzetekbe képes kerülni. Balogun 0,62 xG/90 mutatója például magasabb, mint Ekitike tavalyi szezonban elért száma (0,50 xG/90).

Csupán a már-már ligaveteránnak számító Jonathan David (9,2), a PSG sztárjai, Kylian Mbappé (9,0) és Lionel Messi (7,2), valamint egykori londoni csapattársa Alexandre Lacazette (7,0) előzi meg Balogunt (6,6).

A 21 éves Balogun a ligaelitben (forrás: FBref.com)

Az Egyesült Államokban született, angol korosztályos válogatott csatár kiváló formája ellenére a Reims ebben az idényben jóval gyengébben teljesített. Óscar García csapata az első tíz fordulóban csak egy győzelmet aratott, így hosszú távú projekt ide vagy oda, október 13-án, amikor a gárda a 15. helyen állt a Ligue 1 tabelláján, a vezetőség megköszönte a katalán edző munkáját. Garcíát beugró edzőként asszisztense, William Still váltotta.

Balogun legutóbbi bajnoki gólja az AJ Auxerre ellen tökéletesen megmutatta, hogy milyen az, amikor már nem csupán a karakter miatt lehet izgalomba jönni, de a pályán látott produktum is alátámasztja az érzést. Ahogy a balszélen csapattársa megkapta a labdát, Balogun egyből megcélozta azt a területet, amit a tizenhatos sarkánál a védők mögött észrevett. Amint elé került a labda, testét úgy fordította ki, mint egy bizonyos Thierry Henry, majd finoman a hosszúba belsőzte a labdát, hogy a francia legendával való párhuzam egészen a gólörömig megmaradjon. „Azt hiszem nagyon fontos, hogy egyből a mélyvízbe ugorj, én megtettem és remélem, hogy nem fulladok meg” – mondta a 21 éves Balogun miután a piros-fehér dresszt piros-fehérre „cserélte” és aláírt a Reimshez.

A franciaországi kaland próba elé állítja azt a karaktert, ami a fiatalok közül már kiemelte Balogunt és mércéje lesz annak, hogy a pályán mutatott teljesítménnyel mennyire tud eleget tenni azoknak az elvárásoknak, amiket saját maga elé is állított. Amikor eldőlt, hogy az idei szezont kölcsönben tölti, Arteta csak annyit mondott neki, hogy fejlődjön emberileg. Balogunt elmondása szerint kicsit zavarta ez a rejtélyes tanács, azonban pár hónappal a Reimshez szerződés után már világosabban látja, mit akart ezzel mondani az Arsenal edzője:

„Azzal, hogy külföldre igazoltam, már kezdem érteni, mit akart mondani. Nem csak a pályán, de a pályán kívül is fejlődnöm kell. Azt hiszem, mire visszatérek, sokkal jobb helyzetben leszek ahhoz, hogy a többiekkel versenyezzek, mint mikor eljöttem.”

A Balogun személyiségét körülvevő pezsgés, amellyel az Arsenal-szurkolók bő másfél éve találkoztak először, nem tűnt el a pezsgőgyártás franciaországi fellegvárában sem, sőt a kiscsapatnak számító Reimsben mutatott játékával talán már az is kijelenthető, hogy ami a Ligue 1-ben pukkant, az nem kölyökpezsgő többé.

Kiemelt fotó: TEAMtalk