„Fontos, hogy őszinték legyünk és mindig elmondjuk az embereknek az igazságot” – André Onana búcsúzik az Intertől

A nyár egyik nagy kérdése volt Manchesterben, hogy a United vajon továbbra is kitart-e David De Gea mellett, vagy meglépik a szakértők által hosszú ideje pedzegetett kapusvásárlást. Végül az angol klub megegyezett a BL-döntős Interrel André Onana szerződtetéséről, akiért a hírek szerint 52,5 millió eurót fizettek. A 27 esztendős kameruni olyan őszinteséggel beszélt a transzferről, ami nagyon ritka.

„Az összes érintett így akarta, de ami fontos, ha mégis maradtam volna, ugyanilyen boldog lennék. Semmi problémám nem volt az Internél. Az Inter egy életérzés, ezért mindig benned marad. Talán egy napon visszatérek, és ha ez megtörténik, biztos vagyok benne, hogy az emberek ugyanúgy megölelnek majd, mint ahogy most teszik. Addig viszont nem fogom abbahagyni a dalt, amit annyira szeretek: Per tutti quei chilometri che ho fatto per te, Internazionale devi vincere!”

A nyílt és egyenes búcsúbeszédével a milánói együttes szurkolóit még akkor is közelebb hozta magához, mikor épp elhagyta őket. Nagyon különleges Onana esete, mert mindössze egyetlen idényt töltött a klubnál, de remek teljesítményével gyorsan közönségkedvenccé vált.

„Soha nem gondoltam volna, hogy a búcsú ilyen nehéz lesz. Egy évvel ezelőtt lettem Nerazzurro, sokan mondták nekem, hogy ebben a klubban és ebben a városban van valami különleges. Most megerősíthetem ezt. Az első napokban, amikor idekerültem, rájöttem, hogy ez egy család, hogy Interistinek lenni egyfajta életfelfogás. Beleszerettem a San Siróba, a szurkolótáborba és a városba. Most a körülmények adottak ahhoz, hogy új utat kezdjek Manchesterben. Nagy lelkesedéssel teszem ezt, de annak tudatában, hogy hiányozni fogtok. Örök hála az összes Inter-szurkolónak. Ti tettétek naggyá ezt a klubot.”

A szurkolók dicsérik és szeretik, de a csapattársak is nagyban hozzájárultak, hogy a korábban már egyszer komoly beilleszkedési gondokkal küzdő kapusnak Milánóban semmiféle problémája ne legyen. Egy év nem elég, hogy életre szóló barátságok köttessenek, de jó kapcsolatot ápolni fontos a társakkal. Különösképpen a posztriválisokkal nehéz úgy jóban lenni, hogy közben egymás ellenfelei is vagytok, márpedig kapus egyszerre csak egy lehet a pályán.

„Mindenkivel jó kapcsolatom volt, de igazi barátokat is megnevezhetek: Calhanoglu, Cordaz, Romelu és Dumfries. De szeretnék valakit külön is kiemelni, aki Samir Handanovic. Nem volt könnyű a feladata, de mindig korrekt maradt velem. A tanítása és a tanácsai jobbá tettek, megfogadtam őket és ezek segíteni fognak Manchesterben is.”

„Hogy érzem magam, most a távozáskor? Nagyon jól. Sikerült sokat pihenni Kamerunban, utána pedig újra láthattam a társaim Appiano Gentilében. Most izgatott vagyok, szeretném megkezdeni ezt az új kihívást azzal az edzővel, aki számomra egy igazi mester. Örülök, hogy a Manchester United játékosa leszek, viszont a szívem egyik része szomorú, mert az Intert elhagyni azt jelenti, hogy elhagysz egy családot. Dehogy akkor mégis miért távozom? Fontos, hogy őszinték legyünk és mindig elmondjuk az embereknek az igazságot. Én egy olyan személy vagyok, aki mindig új kihívásokat akar. Óriási lehetőség, hogy a Premier League-ben szerepeljek, egy olyan klubban, mint a Manchester United.”

Felvállalni, hogy el akar menni a játékos, mert túlságosan vonzó az ajánlat, amit kapott, nagy szó, komoly dolog. Hogy ebbe Onana ilyen őszinteséggel beleáll, és kimondja, hogy igen, menni akarok, mert ez egy olyan kihívás, amit nem tud megadni a mostani csapata az pedig példaértékű. Hiszen nem fogja senkire és semmire a váltást, ami negatív lenne, nem arról beszél, hogy nem kapott meg mindent Milánóban, hanem arról, hogy jelenleg Angliában van a klubfutball legjobb bajnoksága, mindenki szeretne ott játszani.

Ezt egy elveszített BL-döntő után mondja, amikor azt gondolhatnánk, hogy végre elindulhat jó irányba az olasz foci, hiszen mindhárom európai kupában volt döntősük. Ez igaz, azonban a Serie A minősége nem lett szignifikánsan jobb az elmúlt években.

„Isztambul? Büszkeség és szomorúság. Nem tudjátok, hogy mennyire szerettük volna a Bajnokok Ligája trófeáját Milánóba hozni. Közel voltunk, megérdemeltük volna, fej-fej mellet voltunk a Manchester Cityvel. Kis részletek hiányoztak, de ilyen a futball. Szeretném megnyerni a Bajnokok Ligáját a Manchester Uniteddel is, de azt is szeretném, hogy az Inter visszakerüljön a döntőbe és megnyerje a jövőben. Minden szurkoló megérdemelné, azok, akik elkísértek minket Isztambulba és úgy éreztük mintha otthon játszanának, és azok is, akik a világ minden tájáról szurkoltak nekünk.”

„A szó, amit használni szeretnék a köszönöm. Mindenkinek ezt mondtam, a vezetőknek, az elnöknek, az edzőnek, a csapattársaimnak. De ezek felett az összes szurkolónak is mondom, hiszen mindig éreztem a szeretetüket, annak ellenére, hogy csak egy évet játszottam Milánóban. A jövőben majd a televízió előtt szurkolok az Internek, remélem megnyeri a scudettót, ami nekünk nem jött össze. Tudom mennyire szeretné mindenki a második csillagot. Remélem az idény végén feltehetik a mellkasukra.”

A sokat emlegetett sablonokkal ellentétben Onana úgy beszélt korábbi munkaadójáról, ahogy azt megérdemli egy olyan klub, amely bizalmat szavazott neki az eltiltása után. Nem jött azokkal a sokak által használt túlzásokkal, hogy álmai klubjába igazolt vagy hogy mindig erre vágyott. Beleállt, hogy nehéz szívvel távozik, de ez egy olyan lehetőség, ami előrelépés a karrierjében, ráadásul egy olyan edzővel dolgozhat újra együtt, akivel szép éveket és komoly sikereket ért el az Ajaxnál.

Példaértékű volt az, ahogy teljesített Milánóban, és az is az, ahogy távozik onnan. Kétségtelen, hogy a jó sorsolás is hozzájárult ahhoz, hogy BL-döntőt játszott az Inter, de ennek egyik hőse volt így is a kameruni kapus, aki belépett a legszűkebb európai elitbe az elmúlt szezonban.

A cikkben felhasználtunk részleteket a Il Biscione Ungheria blog fordításából.

Kiemelt fotó: Alamy