Giovanni Carnevali üzletpolitikája továbbra is kifogástalan Sassuolóban
Csupán egy éve volt az olasz élvonalban az US Sassuolo, mikor Giovanni Carnevali megkapta az ügyvezető igazgató és vezérigazgató szerepkört is. Azóta a klub minden évben értékesíti legalább egy, de legfeljebb három meghatározó játékosát, az ebből adódó bevételekből pedig még hosszú évekig tudna működni a csapat, ha innentől nem lenne komoly eladása. Persze a keretet látva, egyértelmű, hogy ez a folyamat nem most fog véget érni.
Giovanni Carnevali 1960. november 19-én született Milánóban. Mielőtt az US Sassuolo vezetője lett volna, más klubokban és más szektorokban is dolgozott. Szerepvállalása a labdarúgásban az 1980-as években kezdődött, Lombardiában tette meg első lépéseit. 1982-ben ismerkedett meg Giuseppe "Beppe" Marottával és Ariedo Braidával, két nagyszerű szakemberrel, előbbivel később dolgozott is együtt és egyfajta mentorként hivatkozott rá mindig is, akitől sokat tanult. Az 1990-es években megalapította saját cégét, a Master Group Sportot, amely a hazai és nemzetközi területen jelenlévő sportintézmények, társaságok mellett dolgozik a legfontosabb sportesemények megszervezésén és a szponzori tevékenységet is végez. A cég 2000-ben együttműködött a FIGC-vel a világbajnokság rendezési jogálért leadott tervezetben, valamint a labdarúgó Európa-bajnokság marketing- és kommunikációs projektjeinek megvalósításában. A MGS irányította majd két évtizeden át a scudetto átadásának ceremóniáit, az Olasz Kupa döntőjének, valamint a Szuperkupa fináléjának is fő szervezője volt.
Carnevali ennek köszönhetően került kapcsolatba Giorgio Squinzivel és a Mapei céggel a 2006-os világbajnokság idején, majd több közös projekt sikeressége után, 2013-ban az US Sassuolo élvonalbeli debütálásának évétől a vállalat a Master Group Sportot bízta meg az összes marketing- és kommunikációs tevékenységének koordinálásával, a szponzoráció kezelésével és a vállalati vendéglátással, amelyet a Mapei által megvásárolt stadionban kellett biztosítani. Carnevali 2014-ben lett a Sassuolo ügyvezető igazgatója és vezérigazgatója. Ezzel gyakorlatilag szabad kezet kapott, hogy saját elképzelései alapján tegye sikeressé az egyesületet. Ugyan hivatalosan az átigazolásokért felelős posztot többen is betöltötték Carnevali kinevezése óta, de sem Guido Angelozzi, sem Giovanni Rossi nem volt olyan hatással a folyamatokra, mint ő.
Giovanni Carnevali és Giorgio Squinzi (Fotó: Alessandro Sabattini/Getty Images)2015 nyarán például 15 millió euróért visszapostázta a Juventushoz a két évvel korábban tízmillióért megvásárolt Simone Zazát – a további eladás során újabb hárommilliót kapott a Neroverdi –, aki 69 mérkőzésen 21 alkalommal volt eredményes. Zaza Sassuolo-játékosként debütált az Antonio Conte irányította olasz válogatottban 2014 őszén, majd ő volt az első a sorban, akiből Carnevali komoly pénz csinált.
A következő nyáron Sime Vrsaljkót és Nicola Sansonét értékesítette a klub. A horvát jobbhátvéd két évvel azt követően, hogy 5,5 millióért megvették, 14 millióért lett az Atlético Madrid játékosa, míg az olasz szélső csak másfél évet töltött fekete-zöldben, de a 8,25 milliós vételár után 13 millióért adták tovább a Villarrealhoz.
Ennek volt iskolapéldája Lorenzo Pellegrini esete, akit két évvel korábban mindössze 1,25 millió euróért hoztak el az AS Roma U19-es csapatából, hogy aztán a jövőbeli eladás záradéka miatt tízmilliót kapjanak érte. Grégoire Defrel is ment vele a fővárosba, csak ő kölcsönbe, ami ötmillióba fájt a „farkasoknak”, s egy évvel később további 15 milliót kellett kicsengetni érte, csak épp a támadó nem váltotta meg a világot Rómában.
Miközben az egyik római klub éppen fizetett, a másik az idő tájt vásárolni érkezett a fekete-zöldekhez. Az SS Lazio 2018 nyarán 12 millió euróért szerezte meg Francesco Acerbi játékjogát, aki öt éven át volt a védelem oszlopa. Rajta kívül Matteo Politano ötmilliós kölcsön és egy évvel később fizetendő 21,1 millió euró fejében lett az Inter labdarúgója, akit ugyancsak a rómaiaktól hoztak el 8,1 millióért két évvel korábban.
2019 telén mindössze kölcsönvették, majd a nyáron véglegesítették Merih Demiralt, de a török már nem maradt a csapatban, mert a Juventus 19 millióért le is csapott rá, mintegy tízmillió euró feletti hasznot hozva ezzel a Sassuolo konyhájára. Időközben az Inter ezúttal Stefano Sensi kölcsönvételét intézte, ami 2,2 millióba került, majd egy évvel később további 25 milliót fizetett még. Ahhoz képest, hogy Sensi 5,25 millióért érkezett 2016 januárjában, ő is komoly árréssel lett továbbadva. A Fiorentina nyáron Pol Lirolát, majd 2020 telén Alfred Duncant is kölcsönvette, s kettejükért 4,2 milliót fizettek. Majd egy évvel később további 26 milliót, ami pont a duplája volt annak, amiért vették őket, mert az elefántcsontparti hat, míg a spanyol hétmillióba euróba került Carnevaliéknak.
A Covid-érában is minden alkalommal beszélgetések folytak a többi klub vezetőivel, Carnevali itt Fabio Paraticivel egyeztet, talán épp Manuel Locatelliről (Fotó: Alessandro Sabattini/Getty Images)A koronavírust megérezte az olasz futball, így 2020 nyarán a vevők sem tolongtak, de a pénzek mégis érkeztek a Sassuolo számlájára a korábbi üzletek jóvoltából, így a klubnak volt lehetősége vásárolni is.
2021 nyarán aztán Marlon ment el 12 millióért, ami végül épp akkora összeg volt, mint amennyit az FC Barcelona is kasszírozott a brazil bekken. A jövő biztosítása volt Manuel Locatelli kétéves kölcsönadása a Juventusnak, ami tartalmaz egy 2023 nyarán aktiválódó 35 milliós kötelező vételi opciót, tehát az olasz Európa-bajnok középpályás még csak majd most fog bevételt jelenteni, ám így is igen jó üzletet jelent a 14 milliós vételi díjához képest.
2022 telén Jérémie Boga került kölcsönbe az Atalantához, hogy fél évvel később máris 22 milliós eladási ára legyen, ami a 2018-as tízmilliós megvásárlásához mérten újfent komoly hasznot jelent. Aztán ez a nyár Gianluca Scamacca értékesítését és Giacomo Raspadori kölcsönadását is magával hozta. Előbbi 36 millióért lett a West Ham United játékosa, miközben 4,1 millióért vették meg annak idején, míg utóbbiért most ötmilliót fizetett a Napoli, de jövő nyáron további 25-öt fog, illetve még ötmilliós bónusz is aktiválódhat.
A sor folytatódásának garanciáját pedig olyan játékosok jelentik, mint Davide Frattesi, Matheus Henrique, Hamed Junior Traore vagy Maxime López, mert közülük kerülhet ki a jövő nyári nagy bevételt generáló eladás. Az olasz középpályásért már most nyáron is komolyan érdeklődött nevelőklubja, de végül nem jutottak dűlőre az AS Romával. Domenico Berardi lassan olyan klublegenda lesz, akiről elhisszük, hogy innen is vonul vissza, így őt inkább nem sorolnánk az előbbiek mellé, de a keret további nagy reménységekkel van tele, akik könnyen lehetnek egy-két éven belül tízmilliós eladások.
Ettől függetlenül Carnevali mestermunkája ez a klub és annak az üzletpolitikája. Pontosan tudja, hogy a minőségi portékát csak a megfelelő áron adhatja tovább, ahogy azt is, hogy egyszerre minden értékes játékosát nem engedheti el, mert az veszélyeztetné a csapat élvonalbeli tagságát, márpedig a másodosztályban ezt a projektet nem lehet folytatni.
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
