Goblinok a bűnös negyedből – a Paris 13 Atletico felemelkedése

Párizs a modernkori labdarúgás szempontjából egycsapatos fővárosnak nevezhető európai viszonylatban, hiszen nincs más klubja az élvonalban, mint a Paris Saint-Germain. A másodosztályban jelenleg csak a Paris FC található, amely a 1970-es évek óta nem szerepelt a Ligue 1-ben, a Red Star FC egykoron meghatározó volt az első osztályban, de az elmúlt néhány szezont már a harmadosztályban töltötte. A Párizs délkeleti külvárosában székelő US Créteil-Lusitanos az előző idényben búcsúzott a harmadik vonaltól, míg a főváros nyugati külvárosában található FC Versailles most csatlakozott a legalsó profi ligához. Ugyanezt tette meg a másfél évtizede egészen elképesztő emelkedésbe kezdő Paris 13 Atletico is, amely 2007-ben megnyerte a Paris-Ile-de-France körzet Promotion Honneur névre keresztelt fővárosi negyedosztályú csoportját (ez országos szinten a kilencedik osztálynak felel meg), és megkezdte nagy utazását a profizmus irányába.

A klubot 1968-ban alapították Párizs 13. kerületében, Football Club des Gobelins néven. Bár a szurkolók által máig használt becenevük valóban az, hogy „goblinok”, valójában semmi közük nincs a groteszk kinézetű, rosszindulatú vagy kimondottan gonosz mitológiai lényekhez (és a gobelinhímzéshez sem). A valóság az, hogy ebben a városrészben található a Gobelin sugárút, ami az itt letelepedő Gobelin családról kapta a nevét. Ők akik a művészetek kapcsán lettek ismertek, főleg festészet területén alkottak maradandót. A 42-es szám alatt található Manufacture des Gobelins máig üzemel, míg a 48-as szám alatt található a szintén művészember, Jean Lurcat nevét viselő középiskola, ahol az egyesület megalapításának tervét kiötlő diákok tanultak, illetve a megvalósításban segédkező tanáruk is dolgozott.

Az egyesület 1969-ben csatlakozott a Francia Labdarúgó-szövetséghez, és a játékosai hosszú évtizedeken át a helyi amatőr ligák legalacsonyabb osztályában gyakorolták szeretett sportjukat. Sokáig az iskola aktív és korábbi diákjai alkották a keretet, majd az évek előrehaladtával már a kerületben élők is csatlakozhattak. Ez az íratlan szabály jó ideig volt érvényben, ám a modernebb idők megkövetelték, hogy maguk mögött hagyják ezt, mert másképp nem lehetett volna megvalósítani mindazt, amit máig véghez vittek. A kétezres években volt időszak, amikor igazi kis afrikai kontingenssel rendelkezett az együttes, szerepelt itt többek közt Karl Toko-Ekambi, Soualiho Meité, Arnaud Nordin valamint Enzo Loiodice is.

A futballpiramis 1981-es átalakításától kezdődően egészen a kétezres évek közepéig egy-egy jobban sikerült szezont leszámítva nem volt meghatározó együttes az akkor még FC Gobelins. Két bronzérmes pozíciót sikerült elcsípniük több mint húsz év alatt, de a feljutás gondolata talán meg sem fordult igazán komolyan a fejükben. Aztán a 2006-07-es idényben sikerült először megnyerni a Paris-Ile-de-France régió negyedosztályú bajnokságát, a Promotion Honneur-t. A történelmi siker hatalmas lelkesedést váltott ki, és sikerült az addigiakhoz képest jelentős költségvetést megalapozni a helyi támogatók jóvoltából. Ezen pénzek jókora hányadát az utánpótlás-képzésbe fektette a klub, ami az évek során kifizetődő döntésnek bizonyult. Philippe Surmon, a klub első elnöke, aki az alapítók közül került ki, és 2012-ig volt a posztján, a klub történetének legjobb döntéseként beszélt erről egy későbbi interjúban.

Nincs túl nagy szurkolói bázis a klub mögött, de akik vannak, azok fanatikus rajongásukról híresek a fővárosban (Forrás: Paris 13 Atletico)

Azzal, hogy nem költötték a játékoskeretre a pénzt, megmaradt a fokozatos építkezés útja, és három idényen át szerepeltek a Division d’Honneur Régionale 3-ban, mire összejött az újabb feljutás. Ezek után ismét három szezon telt el, mire megszerezték a Division d’Honneur Régionale 2 bajnoki címét. Surmon távozott a posztjáról, de még az utolsó általa meghozott döntésként megszervezték, hogy a klubnak legyen női labdarúgó szakosztálya is, majd egy évvel később összejött a Division d’Honneur Régionale első helyezése, ami azt jelenti, hogy a klub a legmagasabb regionális osztályban szerepelhet.

2014-et írunk, a klub először szerepel a hatodosztályban, bent marad, és kivívja a Francia Kupában való indulás jogát is az selejtezők sikeres megvívásával. Ismét a hármas a váltószám a csapat életében, mert a harmadik idényük végén végeznek a második helyen, ez pedig feljutást jelent az immár országos szintű bajnokságba, a National 3-ba. Ugyan az átszervezés nélkül csak a bajnok juthatott volna fel, de miután nagymértékben megemelték az ötödik vonal létszámát (112-ről 168-ra), így a mögöttük végzők közül is többen előre léphettek.

A mezőny bővüléséből adódóan a 2017-18-as idénynek egy szinttel magasabban sem teljesen esélytelenként vágtak neki, és újoncként az ötödik helyen zártak, majd a második szezonjukban már a bajnoki címet is megnyerték az Ile-de-France csoportban. Következett a National 2 B csoportja, azaz a negyedik liga, ahol a 2019-20-as szezon során már nem csak a főváros és környéke adott ellenfeleket a klubnak, hanem a teljes észak-nyugati régió. A koronavírus-járvány két idényüket is kettétörte, mert előbb a 21. fordulóig jutottak, amikor márciusban letaglózta a világot a Covid, majd az év vége felé az új szezont már a kilencedik játéknap után lezárták, pedig ekkor a tabella első helyét foglalta el a fővárosi gárda.

Pillanatkép az ünneplésből – a „goblinok” megnyerték a National 3-at, azaz az ötödosztályt (Forrás: Paris 13 Atletico)

A két idény között, amikor a futballélet (és szinte minden sporttevékenység) szünetelt Franciaországban, a klub fontos döntésre szánta el magát. A második elnök, Frédéric Pereira javaslatára a modern időkre való tekintettel nevet és címert változtattak, aminek az volt a célja, hogy megismertessék magukat a világgal, hogy igenis itt vannak ők, Párizs immár harmadik számú csapata. A vezetőségben úgy gondolták, hogy manapság már a korábbi, festőinek ítélt név nem mutatja meg kellőképpen azt, amit szeretnének magukról elmondani. Vegyes volt a fogadtatása az ötletnek, és végül az újítás és a hagyományok tisztelete között félúton találták meg az egyensúlyt, ezért is lett az új név a Paris 13 Atletico. Az előtag utal a hovatartozásra, az utótag pedig az identitásra. Az Atletico szó egészen pontosan az utánpótlás-képzés kiemelt szerepére, amely egyébként már remekül kiépült a kis klubnál, két korosztályuk is az országos másodosztályban szerepel, az U17-es csapatuk pedig a legmagasabb szinten. A címerben pedig a szurkolók által is használt becenév megőrzésének reményében kapott helyet az élénk zöld szín, amit a goblinokhoz köthetünk.

Noha a szurkolók eleinte nehezen barátkoztak meg az újdonságokkal, amikor elkezdődött a szezon és jöttek az eredmények, minden sokkal könnyebbé vált számukra is. A stabil védekezésre alapozó együttes 30 forduló alatt csak 17 gólt engedett az ellenfeleinek, és ez elegendő volt ahhoz, hogy a végelszámolásnál 66 pontot gyűjtve újabb bajnoki trófeával bővítsék a vitrinjüket. A harmadosztályba való feljutással idén aztán a félprofi szint elhagyása is cél. A költségvetés megengedte, hogy a távozó sikeredző, Fabien Valéri helyét egy olyan szakember vegye át, akinek élvonalbeli tapasztalata is van, hiszen Jean-Guy Wallemme 2009-ben megnyerte az RC Lens együttesével a másodosztályt. Tőle várják a fővárosban, hogy a jól bevált hármas szám bűvöletében legkésőbb a harmadik idény végén ismét egy ligával feljebb, a Ligue 2-be tudjanak kerülni.

Kiemelt kép: Paris 13 Atletico