OLASZORSZÁGBAN VÁLT PRÓFÉTA BELŐLE
Hernán Crespo 1975. július 5-én született a Buenos Aires északi agglomerációjában található Florida Este városában. Pályafutását a patinás River Plate-ben kezdte, melyet rögtön az első felnőtt szezonjában 25 fellépésen 16 góllal segített az 1993-as Apertura megnyeréséhez. Három évet töltött el a „milliomosok” soraiban, utolsó idényét a Libertadores-kupa elhódításával tette emlékezetessé, az 1996-os sorozat fináléjában ugyanis az 1-0-ra elveszített első mérkőzés után a River Crespo duplájával múlta felül a kolumbiai América Calit.
Az 1996-os atlantai olimpiát a brazil Bebeto mellett a torna társgólkirályaként zárta hat góljával, miközben az argentin válogatott ezüstérmes lett Nigéria mögött. Crespo olyan játékosok társaságában volt tagja a válogatott keretének, mint például Javier Zanetti, Roberto Ayala, Matías Almeyda, Diego Simeone, Marcelo Gallardo, Claudio López vagy Ariel Ortega.
Azon a nyáron igazolt át Európába, az AC Parmában azonban nehezen indult légiós élete. Crespo az első hat hónapban képtelen volt gólt szerezni, saját csapatának szurkolói már kifütyülték, az edzői karrierje elején álló Carlo Ancelotti azonban mindenkit nyugalomra intett, türelmes volt vele. A mesternek végül igaza lett, az argentin gólfelelős az évad második felében beindult és már az első idényét 12 bajnoki találattal zárta. 1999-ben egyértelmű húzóembere volt az Olasz Kupát, olasz Szuperkupát és UEFA-kupát nyerő együttesnek, miközben a második számú európai sorozat fináléjában gólt szerzett az Olympique Marseille elleni 3-0-s diadal alkalmával. A következő bajnoki szezonban 22 találatig jutott, mindent figyelembe véve pedig négy esztendő alatt 151 mérkőzésen 80 gólt szerzett a kék-sárgák szerelésében.
2000-ben átigazolt az aktuális bajnok Lazióhoz, amely akkori világrekord összeggel felérő 35 millió fontot fizetett érte (16 milliót pénzben, valamint Matías Almeyda és Sérgio Conceicao játékjogát adták), és nem is kellett csalódniuk benne. Bár a római „sasok” nem tudták megvédeni címüket, Crespo 26 góljával a Serie A gólkirálya lett a fővárosiaknál töltött első idényében. A második szezonjában sérülésekkel bajlódott, és több előkészítő középpályás távozott, így előző évi góltermésének csak a feléig jutott el. 2002 nyarán az anyagi gondokkal küzdő Lazio sorra adta el neves játékosait, Crespo is a távozás mezejére lépett. Minden sorozatban 73 meccsen 48-szor volt eredményes az égszínkékek szerelésében.
2002 nyarán az Inter vele helyettesítette a Real Madridhoz távozó Ronaldót, és a milánóiak 26 millió euróval és Bernardo Corradival fizettek érte. Bár jól kezdte szereplését a Nerazzurrinál, az idény második felében sérülés miatt több mint négy hónapot kihagyott, egy év után máris tovább kellett állnia.
MOURINHO ÖRÖK KEGYVESZTETTJE
Crespo a Chelsea játékosa lett, ahol Claudio Ranieri irányítása alatt 31 mérkőzésen 12 gólig jutott, de az idény végén távoznia kellett, mert José Mourinho inkább a frissen érkező Didier Drogbát részesítette előnyben vele szemben. Játékjoga maradt a londoniak birtokában, kölcsönben egy év után visszatért Olaszországba az AC Milanhoz. A visszatérő szezonját tíz bajnoki és hat BL-találattal zárta, miközben duplázott a Bajnokok Ligája örökké emlékezetes fináléjában, melyet a Rossoneri 3-0-s vezetésről veszített el a büntetőkkel a Liverpool ellen. Crespo ebben a szezonban lett az első játékos, aki öt különböző csapat színeiben is gólt tudott szerezni a BL-ben.
Mivel a Chelsea lemaradt az új csatárigazolásokról, Mourinho mégis visszahívta őt Londonba, módosítva korábbi álláspontját, mely szerint nincs rá szükség a csapatnál. Crespo tíz góllal támogatta a „kékek” 2005–2006-os bajnoki címét, amely az argentin gólgyáros első bajnoki trófeája volt Európában.
Talán akkor még maga sem gondolta volna, hogy a következő három évben még háromszor mondhatja magát országos bajnoknak, pedig így történt. A Chelsea-nél ugyan megint létszámfeletti lett, és bár a Milan is viszont látta volna, az angolok végül a városi rivális Interhez adták őt kölcsön két évre. Az első idényében még 14 találattal vétett észre magát, a 2007–2008-as szezonban viszont már a sérülések kerültek az előtérbe, és kevésszer volt bevethető. Ennek ellenére az Inter véglegesítette őt, ám a csapathoz érkező Mourinhónál megint csak parkolópályára került és fizikai problémák is rendre hátráltatták őt, így peremember lett belőle.
2009-ben a később a triplázó Inter húzóemberévé avanzsáló honfitárs, Diego Militoért cserébe a Genoához került fél évre. Nem sokkal ezután tíz év távollét után visszatért első európai klubjához, a számára oly kedves Parmához, melyben folyamatos sérülései miatt kevés lehetőséghez jutott, de időről időre azért így is szerzett gólokat, és kedvelt környezetében játszhatott. 2012 februárjában közös megegyezéssel felbontották szerződését. Crespo ennek ellenére 201 meccsen lőtt 94 góljával a klub történetének legeredményesebb játékosa. Ezután bár még gondolkozott a folytatáson, hazájából és Indiából is volt ajánlata, végül a visszavonulás mellett döntött.
MÁSODHEGEDŰS GÓLGYÁROS
Crespo az argentin nemzeti csapatban 1995 és 2007 között szerepelt. A fentebb már említett olimpia mellett három világbajnokságon vett részt, ám az 1998-as és a 2002-es seregszemlén is csak Gabriel Batistuta cseréje volt, hiába bizonyított klubjaiban, csak percek jutottak neki a tornákon. A 2006-os vb-n stabil kezdője volt José Pekerman szemet gyönyörködtető játékot bemutató csapatának. A bizalmat gólokkal hálálta meg, de így sem jutottak tovább a negyeddöntőnél. Utolsó nagy tornája a 2007-es Copa América volt, amely után már egyik szövetségi kapitánytól sem kapott végül meghívót. A hasonló stílusa miatt a világbajnok
Jorge Valdano után csak „Valdanitónak” nevezett játékos bár viszonylag rövid intervallumban tűnt fel az argentin válogatottban, és akkor is volt, hogy csak kiegészítő emberként, 64 meccsen szerzett 35 góljával a negyedik legjobb gólszerző a nemzeti csapat történetében. Crespo egy találattal előzte meg az 1986-os világbajnok Diego Maradonát, nála több gólt az Albiceleste mezében csak Lionel Messi, Batistuta és Sergio Agüero szerzett.
Crespo korának egyik leginkább gólérzékeny támadója volt, mindkét lábával és fejjel is életveszélyes tudott lenni a kapu előterében. Mindemellett robbanékony, erőteljes fellépése révén nehezen tudták elválasztani a labdától, nem álltak távol tőle az akrobatikus mozdulattal szerzett találatok sem. Edzői – talán Mourinhót kivéve – rendszerint kiemelték taktikai intelligenciáját, labdán kívüli mozgásaival is képes volt helyzetbe kerülni, vagy akár társait helyzetbe hozni a védők magára húzásával.
NEHEZEN INDULÓ EDZŐI PÁLYAFUTÁS
Aktív pályája befejezése után rögvest megkezdte edzői tanulmányait, első megbízatásában pedig a Parma utánpótláscsapatát irányította a 2014–2015-ös idényben. A következő szezonra már felnőtt csapatnál vállalhatott munkát, és az akkor az olasz másodosztályban szereplő Modena nevezte ki. Crespo minden erőfeszítése ellenére a csapat végig a kiesőzóna közelében táncolt, sokszor a szerencse is elpártolt tőlük, így végül első tréneri szezonját nem tudta végig vinni, a szezon kétharmadánál megköszönték a munkáját. Egy évvel később visszatért a Parmához, amely éppen a negyedosztályba való száműzetését követően igyekezett mielőbb visszajutni a legmagasabb osztályba. Crespo alelnöke, majd nagykövete lett az egyesületnek. 2018 év végén némi meglepetésre egy éles váltással hazájában vállalt munkát, és az élvonalbeli Banfield vezetőedzője lett. Bár az első szezont az elfogadható 16. helyen zárták, a másodikban öt meccs után menesztették, alig tíz hónapot töltött a klubnál.
Úgy tűnt, hogy az edzői karrier sehogy sem akar beindulni számára, 2020 januárjában azonban a Defensa y Justicia kispadjára ültették le, amely az azt megelőző szezont a második helyen zárta és története első Libertadores-kupa szereplésére készült. Noha a kiváló eredményt elérő együttestől Sebastián Beccacece edző mellett meghatározó játékosok is távoztak, Crespo a bajnokság hatodik helyére tudta bekormányozni az együttest. A nemzetközi menetelés során a Libertadores-kupa-csoportbeli harmadik helyezés után pedig átkerültek a második számú kontinentális sorozatba, a Copa Sudamericanába, melyet szenzációs menetelés végén idén januárban meg is nyertek, a döntőben a szintén argentin Lanús 3-0-s legázolásával. A Defensa első nemzetközi idénye végén trófeát nyert, egyúttal Crespo is első címét ünnepelte edzőként.
Néhány héttel a remek sikert követően a gödörben lévő brazil sztárcsapat, a Sao Paulo FC eddigi legnagyobb lehetőségét adta neki. Crespo olyan játékosokat irányíthat a továbbiakban, mint például Dani Alves, Juanfran vagy Hernanes. A lehetőség adott, a felelősség azonban óriási. Amennyiben Crespo sikerre tudja vezetni a patinás brazil együttest, az megnyithatja a kaput egy-egy komolyabb európai csapat felé is, ha viszont nem tudja megugrani a lécet, az akár végzetesen is visszavetheti kibontakozni látszó karrierjét.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/futballtango
Képek forrása: Tribuna, MundoDeportivo, PunditFeed