Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

null
Labdarúgás
2022. 01. 10.

„Ha egy futballistának megengeded, hogy ne fusson, nem fog futni” – interjú Lőrincz Ábellel és Pap Marcelóval

Author avatar
Két magyar szakember, két egészen más futballkörnyezet, két közös pont: mindketten elemzőként segítik klubjuk munkáját, mindketten külföldön. Lőrincz Ábel a dán élvonalbeli SönderjyskE elemzője, Pap Marcelo a portugál Sporting Braga U19-es csapatáé. Egy biztos: a futball két fiatal megszállottjának gondolatát, véleményét, történetét érdemes meghallgatnunk.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Ritka, hogy magyar szakember külföldi bajnokságban dolgozzon, bár a keresztnév azt sejteti, Marcelo esetében van portugáliai kötődés.

Pap Marcelo: Portugáliában születtem huszonhat éve, szinte mindvégig ott is éltem. A szüleim Portugáliában dolgoztak zenészként, Madeirán jöttem világra, kamaszkoromig Lisszabonban éltem, Mirandelában érettségiztem, aztán három évig Portóban laktam, amíg a helyi sportfőiskolára jártam. A mesterképzést Lisszabonban végeztem. A Covid előtt Magyarországon a Barca-akadémián dolgoztam, s miután a járvány miatt minden bizonytalanná vált, maradtam Budapesten, és a dortmundi kötődésű UDSE-ben edzősködtem tovább. Immár pedig a Braga U19-es csapatának vagyok az elemzője.

 

– Hogyan jött a Braga?

Pap Marcelo: Időközben eldöntöttem, egyelőre nem szeretnék Magyarországon dolgozni, de nem zárom ki, hogy valamikor a jövőben így legyen. Mérlegelve az ajánlatokat, illetve a saját fejlődési tervemet, visszatértem Portugáliába, és igyekeztem építeni a kapcsolataimat. Még az Európa-bajnokság előtt több klubnál is jártam, figyeltem az edzéseket, a Bragáét is. Az Eb-n aztán önkéntesként dolgoztam, majd visszatértem Portugáliába, de két hónapig nem akadt feladat. A Braga egyik fiókcsapatában elkezdhettem végül dolgozni segédedzőként, akkor hívtak a Braga U19-es csapatába elemzőnek. Meccs-, edzés- és egyéni elemzéseket készítek, a gyakorlatok megrajzolása, a célkitűzés kialakítása nem tartozik a feladatkörömbe.

 

– Ábel pedig Dániában csöppent bele a nyugat-, földrajzi értelemben az észak-európai futballba.

Lőrincz Ábel: A SönderjyskE egy fejvadászcéget alkalmazva próbált elemzőt találni, és mert sokat publikáltam a Twitteren, rám találtak. Három környi interjúzás után megkaptam az állást.

 

– Kívülről érkeztetek a labdarúgás világába. Mi volt addig a kapcsolatotok a futballal?

Lőrincz Ábel: Nem játszottam soha magas szinten, sőt. A Blaszban fociztam, sokat kispályáztam hobbiból. De a futballal már tízévesen szerelembe estem, amikor a tévében először végignéztem egy meccset. A franciaországi világbajnokság angol–argentin nyolcaddöntője volt, Michael Owen csodagóljával, David Beckham kiállításával. Ezzel egyidejűleg lettem szerelmes az angol futballba is.

 

– Akkor a cél, hogy egy nap a Premier League-ben dolgozz?

Lőrincz Ábel: A munkám minőségét nem a bajnokság szintje határozza meg. A futball nekem a problémák megoldásáról szól, a kreativitásról. A célom olyan karakteres csapatjátékot alkotni, amelyre mindenki ráismer, olyan futballt produkálni, amelyet még nem látott a világ. Mint ahogy a Lipcsének, vagy a Roberto De Zerbi-féle Sassuolónak, illetve Sahtarnak sikerült ezt már megvalósítani.

 

– Elemzőként is meg lehet ezeket a terveket valósítani, vagy vannak vezetőedzői ambícióid?

Lőrincz Ábel: A következő tíz évet tekintve nincsenek. Konkrét elképzelésem van a karrierutamról. Az én specialitásom a problémák megtalálása a csapatjátékban, az ezt segítő edzések felépítése. Ez egy elemzői-pályaedzői feladat. Ebben van olyan tehetségem, ami egyedülálló. Jó stábbal, megfelelő hátterű klubban tud ez igazán kiteljesedni.

 

– Marcelo, nálad a kötődés?

Pap Marcelo: A futballhoz a legszorosabban a játék iránti szenvedélyem köt. Paulo Sousa focisulijában kezdtem öt-hatévesen, az SC Mirandela utánpótlásában fejeztem be tizenhét évesen. Kipróbáltam számos más sportágat is közben, de már tízévesen egyértelművé vált számomra, edző akarok lenni. Hamar rájöttem, a fejemmel jobb vagyok, mint a lábammal. Az én generációm Cristiano Ronaldo árnyékában nőtt fel, Portugáliában akkoriban mindenki Ronaldókat keresett, de én se villámgyors, se különösebben jól cselező nem voltam. Ezért is kezdtem el a futballt más aspektusból figyelni.

 

Pap Marcelo az UDSE színeiben (Fotó: Marcelo Pap/Facebook)

 

– Mi vonzott az elemzésben?

Pap Marcelo: Az elemzésnek egyre nagyobb a szerepe a teljesítmény növelésében. Az a kérdés, hogyan tudsz fejlődni, miképpen tudod optimalizálni a folyamatokat. Az ismeretlen csökkentése az, ami leginkább motivál az elemző szerepében. Más szempontból pedig az, hogyan tudunk bemászni az ellenfél fejébe, minél jobban megismerve a riválist kitalálni, milyen ötlettel rukkol majd ki, hogy azt mi hogyan tudjuk a javunkra fordítani, az ellenfelet megbüntetni. Ezek motiválnak. Ez jelenti a kihívást.

Lőrincz Ábel: Engem az, hogy itthon semmi értelmeset nem mondott senki a futballról. Akarni kell, jobban kell koncentrálni, állandóan ezt hallottam. Az én tehetségem eléggé szűk keretek közé szorult, hiába szerettem volna jobb lenni, nem tudtam. Pedig még én is fejlődhettem volna, ha jó rendszerben játszom. Soha nem akartam elfogadni, hogy tizenegy ember a gyepen rendre csak improvizál. Aztán a neten ráleltem külföldi elemzőkre, elolvastam Jonathan Wilsonnak a játékrendszerek fejlődéséről szóló könyvét, és kiderült, a labdarúgásban márpedig van rendszer, ami ráadásul a futball egyik legfontosabb eleme.

 

– Nyilván akarni sem árt.

Lőrincz Ábel: Persze. De minden sportoló nyerni akar, aki végigedzi a gyerekkorát, mindent alárendel annak, hogy futballistává váljék, abban úgyis van akarat, nem ez jelenti a problémát. Hiába akarom nagyon Nadalt megverni, hiába koncentrálok százszázalékosan, pontot sem csinálok ellene, mert más is kellene hozzá.

 

– Mit tartotok a legizgalmasabbnak a munkátokban?

Lőrincz Ábel: Nagyon szeretek kommunikálni a játékosokkal, valamint megtalálni azt, amiben fejlődhetünk. Nagyon fontos, hogy az információt hogyan tudod átadni, képes vagy-e megtalálni a közös hangot. Ez az alapvetés. Nem is feltétlenül az számít, amit mondasz, hanem ahogy mondod. Hogy a játékos érezze, jót akarsz, hogy felismerje, a segítségeddel fejlődni tud, jobbá válhat.

 


(X) Köss egy előzetes fogadást kötésben és vágj zsebre 10%-, 20%- vagy 30%-kal megnövelt nyereményt!


 

– Nem lehet beleunni az állandó elemzésbe?

Pap Marcelo: Akkor igen, ha az ellenfél semmi új ötlettel nem rukkol ki, ha nincsenek variációi, ha egysíkú a játéka. A saját csapatom elemzése sosem unalmas, mert mindig lehet javítani, ez teszi élvezetessé a munkát. Az, hogy mit látsz ki a játékból, hogyan közelítesz meg egy-egy kérdést, csak rajtad múlik. S amíg nem találjuk meg egy-egy kérdésre a választ, addig nehéz, lehet akár persze demotiváló is.

Lőrincz Ábel: Előfordult, hogy untam, azt viszont megtanultam, hogyan ne égjek ki. Elég kreatív vagyok, élvezem a futballt, mindig hagyok magamnak arra időt, hogy a gyermeki énem is megtaláljam benne. És mindig van új, most például igencsak kíváncsi vagyok arra, Francesco Farioli, aki kapusedző volt a Sassuolóban De Zerbinél, Törökországban vezetőedzőként hogyan tud valami hasonlót megvalósítani. Látszik is már az az alapelv, ami a Sassuolót jellemezte.

 

Sokszor hallom a kifogást, hogy a magyar játékosokkal nem lehet minőségi focit alkotni, de itt a példa arra, igenis lehetne.

 

Nekem különösen tetszik, amikor gyengébb képességű futballistákkal játszik egy csapat elismerésre méltó futballt, ebből is az következik, az edzésmódszereken múlik, mire jutsz, azon, hogy adod át a tudást, miképpen követeled meg a munkát. Nem feltétlenül csak a játékosminőségen múlik a játék minősége.

 

– Mi kell szerintetek ahhoz, hogy valaki jó videóelemző legyen?

Pap Marcelo: Két jó szem elsősorban, briliáns játékértelmezés, harmadrészt pedig sok idő és elszántság, sokszor kell ugyanis hazavinni a munkát. Mert mindig van valami, amit még megnézhetsz. Folyamatosan benne vagy a szerepben, nem tudsz kikapcsolni.

Lőrincz Ábel: A legfontosabb a problémák konkrét azonosítása, és az arra való megoldás megtalálása. Az jó, ha van saját látásmódod, stílusod, de át is kell tudni adni. Ugyancsak lényeges, hogy az edzővel és a játékosokkal is tudj kommunikálni. A háttér sokféle lehet egy elemzőnél, valaki komolyabb játékosmúlttal, más a futballért rajongva, nagy önszorgalommal képezve magát válik azzá.

 

– Mit vár el tőled a vezetőedző?

Lőrincz Ábel: Ki kell elemeznem a saját meccseinket, a játékosokkal megosztani a legfontosabb tapasztalatokat, javaslatot tenni az edzőnek, hogy mire fókuszáljunk a héten. Az ellenfelet is elemezni kell, felhívni a figyelmet arra, mire számítsunk tőle támadásban, védekezésben, kell-e formációt váltani. Az adatelemző, illetve a pontrúgás-specialista munkáját is felügyelem, s lefordítom a csapatnak az ő tevékenységük eredményét.

Pap Marcelo: Elsősorban azt, hogy konkrétan megfogalmazzam, mi jellemzi az egyes csapatokat, hogy milyen problémákat okozhatnak nekünk, ezekre megoldási javaslatokkal kell élnem.

 

– Hangsúlyosabb kint az elemzés, mint idehaza?

Lőrincz Ábel: Igen. Otthon nincs e tekintetben egység, sok NB I-es klubnak nincs is elemzője, sokan nem fektetnek elég hangsúlyt a taktikára, külföldön azért létezik egy általános minimum, ami magasabb, mint odahaza. Nyolc éve kezdtem el ezen a területen dolgozni, mondhatni az elsők közt, három évet töltöttem el a Honvéd akadémiáján, a holland szakmai igazgató Jasper Adrianus de Muijnckot az egyik mentoromnak vallhatom. Egy idő után azonban autodidakta mód képeztem magam.

Pap Marcelo: Úgy érzem, otthon nem elég specifikusan dolgoznak, lehetne mélyebben analizálni. Mert úgy látom, a csapatok többsége az utánpótlásban hasonlóképp játszik, általában az nyer, akinek jobbak a játékosai. Alapos, szisztematikus munkával nem kellene, hogy szinte csak az egyéni képességeken múljon az eredmény, úgy a gyengébb is megszorongathatná az erősebbet. Én ugyan fiatalokkal foglalkoztam, U13, U14, U15, de az akadémiai vezetőkkel, edzőkkel beszélgetve is azt éreztem, szükség lenne az alaposabb elemzésekre.

 

– A szakmai stábon belüli hierarchiában hol helyezkedik el az elemző?

Pap Marcelo: Ha a vezetőedző az első, és a segédedzők a másodikok, mi vagyunk a harmadik helyen. De elég szoros a kontaktus a vezetőedzővel. Sőt, megesik, hogy előbb fordul felénk a vezetőedző, mint a segédedző felé, leginkább akkor, ha az ellenfélről akar megtudni valamit.

Lőrincz Ábel: A vezetőedző van felül, de annyira sokrétű a futball, hogy a vezetőedzőnek egyre inkább az a feladata, hogy sikeresen összefogja az egyes területek specialistáit. Ahogy az erőnléti edző a fizikum szakértője, én a taktika specialistája vagyok.

 

– A futball legnagyobb taktikusainak tartott mestereknek is szükségük van effajta mankóra?

Lőrincz Ábel: Igen. José Mourinho Joao Sarcamentót vette maga mellé a Tottenhamben, és vitte aztán tovább Rómába. Én is azt tapasztaltam, ha van egy pályaedző, akivel el tudsz diskurálni, aki hasznos meglátásaival ki tudja egészíteni a munkád, nagy segítség. Fontos, hogy legyen egy ilyen partner, akivel folyamatosan megoszthatod a gondolataidat.

 

Lőrincz Ábel (balra) és a csapat védője Duplexe Tchamba (jobbra) (Forrás: Lőrincz Ábel/Facebook)

 

– Miben jár elsősorban előttünk a portugál bajnokság?

Pap Marcelo: Éppen abban, hogy sokkal több szín van a játékban. Vagyis hogy a csapatok többségét alaposan felkészítették azokra a problémákra, amelyekkel egy-egy meccsen találkozhatnak. Emiatt is olyan szoros a tabella alsó fele. Nem is könnyű ellenük a nagyoknak, főként vendégségben nem, taktikailag ugyanis annyira aprólékosan felkészítették őket, hogy alaposan megnehezítik a kicsik a nagyok dolgát. A portugál futball az utóbbi tíz-tizenöt évben éppen ebben lépett előre a leginkább, az egyéni, taktikai felkészítésben.

 

– A nevelésben melyek a legfőbb különbségek?

Pap Marcelo: Portugáliában sokkal konkrétabban meghatározzák a klubok, kik vagyunk, milyen értékeket képviselünk és védünk, hogy mindezek alapján hogyan kell festeniük a csapatainknak. Az U10-től az U19-ig. A jellemvonások sokkal határozottabban körülírtak. Magyarországon ebben még lemaradással küzdenek a klubok, illetve most kezdik kidolgozni. Ha a Benfica, a Porto, a Sporting vagy a Braga játékosai zsákkal a fejükön, félmeztelenül futballoznának, a külső szemlélő akkor is rájuk ismerne, mert annyira jellegzetes a futballjuk.

 

– Nálunk sokszor téma, hogy a fiainktól nem követelik meg a kőkemény munkát, talán túlzottan is dédelgetik őket, lehet, emiatt sem lesznek elég elszántak, harcosak, nem tanulnak meg eléggé küzdeni. Tapasztaltál a rövid ittlétedben valami hasonlót?

Pap Marcelo: Igen, tapasztaltam különbséget a hazai, illetve a portugáliai nevelésben. Sokat is. A legnagyobb differenciát abban látom, hogy mennyi érzelmet visznek bele otthon, illetve Portugáliában a játékba. A magyar játékos ebből a szempontból tompa. Nem látni rajta, hogy kicsattan az örömtől, ha történetesen kötényt ad vagy gólt rúg, mintha nem érezné át, az milyen nagy dolog. Ugyanakkor ha kikap három nullra, sem látod rajta, hogy különösebben bántaná, lesújtaná. Portugáliában másként van. Ott egy köténynél az egész kispad megmozdul, jobban együtt élnek a játékkal.

 

Azt viszont nem érzem, hogy kevésbé tehetségesek lennének a magyarok, de azt igen, hogy nem tudják, mit jelent igazán akarni valamit.

 

Ez azért lehet, mert kényelemben tartják őket, akár az intenzitás, akár az információátadás szempontjából. Márpedig ha egy futballistának megengeded, hogy ne fusson, nem fog futni. Persze ez más sportágban is így van. Ki kell őket mozgatni a komfortzónából, a kényelmes állapotból, de ehhez ismerned kell a játékost, muszáj tapintatosnak lenni, érezni, hogy milyen a személyisége, hogy hogyan reagál az elmondottakra, de ha kialakítasz egy bizalmi kapcsolatot, bármeddig el tudod vinni a játékosodat. Portugáliának ebből a szempontból lehet, van némi kulturális előnye, mert felfedező ország volt, a kíváncsiság, az új megismerésére való törekvés lehet, jobban hajtja, bár a történelme alapján a magyart is kéne. De ez egy nehéz, összetett kérdés.

 

– No és miben jár elsősorban előttünk a dán bajnokság, ha egyáltalán?

Lőrincz Ábel: Az egész liga más. Alapvetően nevelőbajnokság. Rengeteg fiatal kap szerepet, úgy tartják, ha valakit húsz-huszonegy éves koráig nem visznek el nagyobb bajnokságba, sosem fogják. A ligát temérdek scout figyeli. Kulturális értelemben is közelebb van a topligákhoz, minthogy a játékosok beszélnek angolul, németül, taktikailag érettebbek, megkapták az ezen a szinten kívánatos edzésterhelést. A mieinknek egyfelől a nyelv hiánya is gondot okoz, másfelől nincs is olyan edzésmunka, illetve taktikai felkészítés, mint odakint. A dán bajnokságba kerülve is annyira nagy lenne az ugrás, hogy nem csodálkozom azon, ha a mieinknek nehezükre esik a holland vagy német szintet meglépni. Az is egyfajta kulturális különbség, hogy a dán utánpótlásnevelésben próbálják ugyanazt a tíz-tizenöt játékost végigvinni a rendszeren, türelemmel, mintegy a holland alapfilozófiát követve, nevezetesen, hogy nem küldünk el tehetséget. Attól, mert valakinek az U16-ban van egy nehezebb időszaka, még bent marad a rendszerben, segítik, hogy újra a legjobbját nyújtsa. Otthon az egységes koncepció sincs mindig meg, sokszor egészen mást játszik az U17, mint az U19, megint mást akar az NB III-as csapat trénere.

 

– Mi jellemző a csapatok játékfelfogására? Melyik ligából táplálkozik a dán?

Lőrincz Ábel: Érdekes a kép, mert a Nordsjaelland nem hajlandó például feladni a stílusát, legalább öt-hat tizennyolc év körüli labdarúgó játszik a csapatban, amelyik mindig földön tartja a labdát, rendre megpróbálja kihozni. De sok csapatra a fizikalitás jellemző, a német bajnokság, vagy az angol másodosztály áll a legközelebb a dánhoz.

 

– A portugál csapatok játékfelfogásában találni közös vonást?

Pap Marcelo: Egyre többen akarják a labdát birtokolni, rövid átadásokkal átjátszani a pályát. A kisebb csapatok nehezebben valósítják meg, de ez az elsődleges cél. Miénk legyen a labda, az ellenfél fusson csak labda nélkül, mi meg próbáljuk átjátszani a vonalaikat. De a labdabirtokláson alapuló játékfelfogáson belül is vannak eltérések, a Porto Sérgio Conceicaóval elég gyors támadásokat vezetve futballozik, a Benfica, a Sporting tartalmasabb labdabirtoklással játszik. Sok az árnyalat, még ha mindegyik kék is.

 

– Másfelé is vezethet még az utad a futballon belül?

Lőrincz Ábel: Számomra az elsődleges cél, hogy pályaedzőként, illetve elemző-pályaedzőkent a lehető legmagasabb szintre jussak.

Pap Marcelo: Én egyértelműen edzőnek készülök. De minél több területbe belekóstolok, annál inkább fejlődöm. Van annak hátránya, hogy nem voltam profi játékos: nem ismerem a vezetőket, nincs menedzserem. A tudomány oldaláról közelítem meg a futballt, ami viszont erősíti a felkészültségemet. De határozott céljaim vannak, szerintem tíz éven belül vezetőedző vagy segédedző leszek valamelyik első vagy másodosztályú klubban, ez lehet a realitás. Ha nem, elemzőként biztos el tudok jutni erre a szintre, de nem ez a cél.

 

Továbbjut-e a Braga a Sherrif Tiraspol ellen az Európa-ligában? 

1,33 – Igen

3,25 – Nem

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Európa-liga/Sheriff Tiraspol – S.C. Braga útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj nemzetközi kupákra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.