„Ha második vagy, akkor te vagy az első vesztes”

Ayrton Senna nyílt, őszinte, egyenes személyiség volt, pontosan tudta mit akar, nem rejtette véka alá a véleményét. Sok szállóige származik tőle, amelyek a jövő versenyzői számára útmutatásként szolgálhatnak.

„Úgy hiszem, ha valaki versenyez, például autósportot űz, akkor vagy csinálja jól vagy hagyja abba.”

A film története egészen a brazil pilóta első Formula–1 autós vezetéséhez nyúlik vissza, interjúkból tudhatjuk meg az érzéseit, a gondolatait a nagy lehetőséggel kapcsolatban. Figyelemmel kísérhetjük versenyzői, mentális és lelki fejlődését, megismerhetjük a személyiségét és a gondolkodásmódját. Valós, megtörtént felvételeket mutat a versenyekről, interjúkról, valamint a család magánéleti videóit is felhasználja. A futamoknál még az eredeti kommentátori hangot is hallhatjuk, a videó minőségét látva néhány rész teljesen olyan, mintha visszautaztunk volna az időben. A még személyesebb hangvételért, az események hátterének megismerése érdekében narrációt is hallhatunk a nővérétől, Viviane Sennától, a volt F1-es nagy riválistól, Alain Prosttól, a család és a baráti kör tagjaitól, akik a saját érzéseik és a szakértői véleményük alapján nyilatkoznak. A film készítői többször alkalmaznak különböző Senna-interjúkat aláfestő, magyarázó eszközként, valamikor épp egy futam videója közben bejátszva – mintha a gondolatait hallanánk.

Átélhetjük karrierje legnagyobb hibáit éppúgy, mint a legendás győzelmeit, a zseniális előzéseit. Az 1988-as monacói versenyét követően nyilatkozta:

„Egyszer csak észrevettem, hogy többé nem tudatosan vezetem az autót. Ösztönösen vezettem, mintha csak egy másik dimenzióban lettem volna.”

Ezen a versenyen ütközött a falba, mely után pár órára teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Megtudhatjuk, hogy a baklövéseit követően újra kellett építenie az önbizalmát, de azután egyre erősebben és nagyobb tudás birtokában tért vissza a pályára, közelebb kerülve Istenhez, készen állva, hogy ismét felülmúlja önmagát.

A történet egyes részleteiben elszakad a versenypályától és betekintést enged Senna magánéletének egy részébe, valamint a hazájában, Brazíliában tomboló politikai káosz okozta szegénységbe, forrongásokba. Láthatjuk, hogy a pilótát mekkora kultusz övezte, példaképnek, tulajdonképpen a reményt megtestesítő hősnek számított. Sokat adakozott, támogatta a közösséget, főleg a gyerekek sorsán próbált segíteni. Bármerre járt, óriási tömeg vette körül, szerette a rajongóit, törődött velük, igaz nem egyszer a biztonsági szolgálat közbelépésére is szükség volt.

A Formula 1 háromszoros világbajnoka 34 évesen hunyt el (motorsport.com)

A film megismerteti a nézővel a Formula–1 világát, a versenyzés menetét, a veszélyeket, a tehetség, a rátermettség fontosságát. Tapasztalhatjuk, hogy a technika milyen mértékben változtatja meg az erődominanciákat, a csapatok helyzetét. Senna többször is kiemeli interjúi során azt, hogy a közeg erősen át van szőve politikai szálakkal, és hogy a döntések általában a már befutott, nagy befolyással rendelkező versenyzőknek kedveztek.

„A Formula–1 csupa politika, csupa pénz, és amikor az ember még kispályás, keresztül kell mennie ezen…”

Megdöbbentően közeli, sokkoló hatású kameraképből mutatnak meg egyes baleseteket, mint például Donelly-ét. Érzékelhetjük, hogy az ütközések milyen traumaként érik a pilótákat, hogyan képesek feldolgozni a történteket, majd ezt követően visszatérni a pályára és félelmüket leküzdve ismét a határokat feszegetve autózni.

Kiemelt helyet kapott az alkotásban az Alain Prosttal való kapcsolata, ami még karrierje elején, a McLarennél töltött első évében baráti, támogató, viccelődő, viszonylag közelinek mondható volt. A bajnoki címért való rivalizálás következtében azonban – hogy egy közelmúltbeli példával éljünk, mint Lewis Hamilton és Nico Rosberg esete – az 1988-as szezon végére a kapcsolatuk megromlott, ellenséges lett. 

„Nem tudok úgy vezetni, hogy ne legyen benne rizikó. Mindenkinek fejlesztenie kell magát. Minden versenyzőnek van egy határa. Az enyém egy kicsit távolabb van, mint a többieké.”

A következő szezonokban mindketten agresszívabbak lettek, egymás fő ellenfeleivé váltak, futamról futamra nőtt az feszültség közöttük. Részletesen szemléltetik a film alkotói az 1989-es világbajnoki címért zajló harcot, Senna és Prost ütközését, és az ezt követő botrányokat, nézeteltéréseket, valamint a politikai befolyásoltságú döntések következményeit. Ezután Prost otthagyta a McLarent és a Ferrarihoz igazolt, Senna pedig majdnem felhagyott az F1-es karrierjével. Kapcsolatuk csak Prost williamses világbajnoki címét követő visszavonulásával enyhült és vált egyfajta távolságtartó, de tiszteletteljes viszonnyá. A film betekintést enged Senna Williamshez igazolásának menetébe, azt ezt követő kudarcokba, gyötrődésekbe, a Frank Williamssel való közös, kétségbeesett megoldáskeresésbe. Nyomon követhetjük, hogy egy-egy technológiai újítás mekkora előnyhöz juttatja a pilótát, betiltása pedig mennyi problémát okoz egy-egy istállónál.

Végezetül eljutunk a film utolsó futamához, ami az autósport egyik legsötétebb hétvégéjét mutatja be. Az 1994. májusában rendezett tragikus kimenetelű San Marinó-i Nagydíjon az időmérőn életét vesztette az osztrák Roland Ratzenberger, a következő nap megrendezett futamon pedig Ayrton Senna szenvedett halálos balesetet. A feszült, nyomasztó légkör áthatja a film további részét, lezárásként láthatjuk a temetést, Brazília és az egész világ gyászát, az óriási tömeget, amely elkísérte őt az utolsó útjára.

„Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni. Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember vagyok.”

A záró filmkockák élete szép pillanatait vetítik elénk, megható keretet adnak a filmnek, egy interjú során pedig visszatekint a gokartos éveire, a Formula–1-et megelőző versenyzéseire és legszeretettebb rivalizálására.

A film egyik fő üzenete, hogy felhívja a figyelmet az autósport veszélyességére, bemutatva a halálesetek után bevezetett új védelmi intézkedések fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Ayrton Senna tragédiája után az akkori mentőorvost, Sid Watkins professzort kérték fel – aki közeli barátságban állt Sennával –, hogy fejlesztéseivel járuljon hozzá a sportág biztonságosabbá tételéhez. Azóta nem történt halálos baleset a versenysorozatban.

Kiemelt kép: Getty Images