Hárommillió dolláros bébi

Carlos Alonso Enrique Palacios Núnez 2000. július 20-án született Chile központi részén, a fővároshoz közeli Rencában. 2009-ben a Santiago Morning színeiben kezdett futballozni, majd 2012-től a spanyol bevándorlók által alapított egyesületnél, az Unión Espanolánál nevelkedett – a klubot rajongói La Furia Roja (A vörös harag), vagy egyszerűen Los Rojos (Vörösök) néven emlegetik. Caperucita már tizenévesen kitűnt tehetségével, néhányszor az U17-es válogatottba is meghívót kapott. Nagyszerűen látja meg a pályán az üres területeket, ahová társait pontos labdáival indíthatja, vagy ő maga befuthat. Gyermekkori bálványa Juan Román Riquelme.

A gyors, lendületes, jobb lábbal remekül célzó Palaciost az ifiedző José Luis Sánchez ajánlására az egykori kiváló argentin csatár, Martín Palermo 2017 őszén emelte ki a tartalékok közül, a 2018-as szezonban pedig már 17 alkalommal küldte őt pályára, szinte mindig a meccsek utolsó fél órájában. Az Unión Espanola trénereként tevékenykedett Palermo és az általa a klubhoz csábított argentin támadók aztán 2019-re elhagyták az együttest, ami megnyithatta volna az utat a kezdőcsapatba a fiatalabb, helyi tehetségek előtt, ám nem ez történt: az új mester, Fernando Díaz egyáltalán nem adott lehetőséget Palaciosnak bő féléves ténykedése idején, bizalmát a rutinosabb játékosokba és az idegenlégiósokba helyezte – egészen augusztusi menesztéséig, melyet a csapat gyenge eredményei indokoltak...

Ekkor érkezett az együttes élére Roland Fuentes, és láss csodát, a szezon hátralévő néhány találkozóján Caperucita bekerült a kezdőcsapatba, aminek jogosságát hat mérkőzésen két góllal és két gólpasszal igazolta. Pályafutása első találata, egy csodaszép, 18 méterről megeresztett jobblábas lövés volt a hosszú felsőbe a nála 23 évvel idősebb, 41 esztendősen az Universidad Concepción mezében utolsó szezonját taposó argentin kapusnak, Cristian Munoznak – esélye sem volt elérni a labdát. Pár hétre rá a Cobresal ellen szinte tökéletesen lemásolta a mutatványt, a közbenső bajnokikon pedig két asszisztjával bizonyította, hogy az előkészítés ugyanolyan prímán megy neki, mint a befejezés:

a Fuentes által alkalmazott 4-3-3-as játékrendszerben a számára természetes jobb oldalon, vagy tükörszélsőként balról indulva tudott igazán hatékony és eredményes játékkal előrukkolni, szemben a korábbi edzői által erőltetett irányító-, illetve centerpozíciókkal.

A csapat szempontjából eltékozolt, bajnoki kilencedik hellyel zárult idényt 2020-ban egy olyan követte, amelyre a Los Rojos, és személyesen Palacios is büszke lehet: a 34 bajnoki fordulóból 32-n kezdőként futott ki a pályára, nyolc góljával és hat gólpasszával segítette együttesét a negyedik, Libertadores-kupaindulást érő helyre. Félelmetes támadótriót alkottak névrokonával, a 15 találattal a házi góllövőlista élén végzett, a nála tíz évvel idősebb uruguayi Cristian Palaciosszal, és a tíz gólig jutott Misael Dávilával. Az idegenlégiósok által uralt chilei mezőnyben a kanadai táblázatot tekintve Caperucitánál csak egy hazai támadó bizonyult hatékonyabbnak a szezonban, a klasszikus centert játszó rutinos Andrés Vilches – egyetlen ponttal.

Novemberben mindketten meghívót kaptak Reinaldo Rueda szövetségi kapitánytól a Peru és Venezuela elleni világbajnoki selejtezőkre, és bár Santiago de Chilében a peruiak elleni, Arturo Vidal duplájával megnyert meccset csak a kispadról nézhették végig, Caracasban mindkettőjüket becserélte a veterán kolumbiai szakvezető. Mint utólag kiderült, Ruedának az a 2-1-es vereség volt az utolsó mérkőzése a chilei kispadon, januárban három év után elhagyta az országot, hogy hazatérve elvállalja szülőhazája nemzeti csapatának irányítását. A válogatottbéli debütálás még inkább felerősítette a chilei sajtóban tavaly nyár eleje óta keringő pletykákat, miszerint Palaciost a kontinens számos sztárklubja figyeli, sőt még Európából is akadnak iránta érdeklődők. Szerződésének négymillió dolláros kivásárlási záradéka legtöbbjüket ugyan elriasztotta, néhány kitartó kérője mégis akadt Piroskának: a befutó a brazil Internacional lett, melynek illetékesei némi alkudozást követően hárommillió dollárt tettek le érte az asztalra.

None

Március 9-én Palacios alá is írta új szerződését a Coloradónak, azaz Vörösöknek becézett klubbal, amely 2006-ban és 2010-ben Libertadores-kupát, 2008-ban pedig Sudamericana-kupát nyert, a hazai bajnoki címet azonban a ’70-es évek óta nem tudja elhódítani – a legutóbbi, február végén zárult idény végén egyetlen ponttal előzte meg őket a Flamengo. A két egyesület megegyezése szerint Palacios az Unión Espanola 10-én és 17-én lejátszott Libertadores-kupameccsein még nevelőegyesülete rendelkezésére állt, ezután költözött át Porto Alegrébe. Ezeken az ecuadori Independiente del Valle elleni meccseken Riquelme-rajongása jeleként hősünk a 10-es mezt választotta.

None

Éppen az ecuadori klubtól kapta új edzője, a spanyol Miguel Ángel Ramírez első vezetőedzői megbízatását, mely zajos és váratlan sikert hozott a Kanári-szigetekről származó fiatal, mindössze 36 esztendős trénernek: argentin és brazil sztárklubokon átgázolva az Independiente DV megnyerte a Copa Sudamericana 2019-es kiírását. Az Internacionalhoz március elején érkezett Ramírezzel a brazil egyesület új korszakot nyit a csapat életében, amelyet terveik szerint olyan fiatal, de már bizonyított tehetségek fémjeleznek majd, mint a húszéves középcsatár Yuri Alberto, a chilei Palacios, vagy például a középpályán a kolumbiai utánpótlás-válogatott Andrés Amaya, és a saját nevelésű Joao „Johnny” Cardoso – ő brazil szülők gyermekeként az Egyesült Államokban, New Jersey-ben jött a világra, ezt kihasználva az amerikaiak meghívták válogatottjukba, novemberben két mérkőzésen is szerepelt az USA színeiben. A projekthez tökéletes választásnak tűnik az a Ramírez, akinek a fiatalok képzése a specialitása: a spanyol 2012-től 2018-ig Katarban a híres-hírhedt Aspire Academy alkalmazásában állt, amely az afrikai kontinens legígéretesebb gyerektehetségeit gyűjti össze Dohában, neveli fel, és állítja a katari válogatott szolgálatába.

Palacios és Yuri Alberto párosát öröm lesz nézni – előbbi tud úgy passzolni, hogy nem néz oda, utóbbi pedig januárban gólt is szerzett ily módon: 

A nagy öregek pedig a megújulás részeként távoznak Porto Alegréből: nem sok sót ehet már meg ott a 37 esztendős perui ász, Paulo Guerrero, elengedték a harmincon túli argentin légiósokat, Damián Mustót és Leandro Fernándezt, valamint a keret eddigi korelnökét, a klub emblematikus figuráját, Andrés D’Alessandrót. A 2000-es években Európában is szerepelt játékmester 2008-tól 2020 végéig 490 mérkőzésen 90 gólt ért el a Vörösök mezében, amellyel örökre beírta magát az SC Internacional nagy könyvébe, például mint a klub történetének legtöbb brazil bajnokin pályára lépett futballistája. Többek között az ő feledtetése lesz Carlos „Caperucita” Palacios és fent említett ifjú társai feladata, amihez a minimum az országos bajnoki cím 1979 utáni újbóli elnyerése lenne, kezdetnek.