Huszonnégy éves stratégiai terv az indiai labdarúgás felvirágoztatására – Wengerrel a fedélzeten

Az indiai labdarúgó-szövetség (AIFF) január 7-én, Újdelhiben tartott sajtótájékoztatóján mutatta be az ország labdarúgásának új stratégiai tervét, amelynek nyomán a világ legnépesebb állama 2047-re a kontinens egyik legerősebb futballnagyhatalma lenne – mind válogatott, mind klubszinten.

A Republicworld cikke szerint a terv kidolgozásakor az ázsiai szövetség (AFC) és a FIFA véleményét is kikérték, illetve egyeztettek az indiai labdarúgás valamennyi fontosabb szereplőjével. A „Vision 2047” projektben – ellentétben a korábbi hasonló, Kína által elindított projekttel – nem szövögetnek világhatalmi terveket, bőven megelégednének azzal, hogy Ázsiában vezető szerepet töltenek be. A konkrét cél, hogy a kontinens legjobb négy csapata közé kerüljenek be, működtessék Ázsia egyik legnívósabb bajnokságát és élénk futball-ökoszisztémát építsenek fel.

A hat, négyéves stratégiai tervre felosztott „Vision 2047” első üteme 2026-ig tart majd és nem csak a pályán, de azon kívül is jelentős fejlesztéseket kívánnak eszközölni.

„A Vison 2047 felfesti azt a képet, hogy milyen labdarúgó életet képzelünk el Indiában az országunk függetlenségének századik évfordulóján” – mondta az AIFF elnöke, Kalyan Chaubey az Újdelhiben megtartott bemutatón.

„Egy olyan időszaban, amikor India szerepe egyre inkább előtérbe kerül a világ színpadán, olyan ambiciózus útra indulunk, mint maga a nemzetünk. Ezt azt utat azonban nem csak a szövetségnek, hanem minden, az indiai labdarúgáshoz kötődő szervezetnek végig kell járnia.”

„Az az álmom, hogy az indiai labdarúgás az 50-es, 60-as évek dicsőséges napjait elevenítse fel és ismét az ázsiai futball egyik nagyhatalmává váljunk. Jogunk van álmodni és kötelességünk mindent megtenni azért, hogy ez az álom valóra váljon. Úgy érzem, együtt vagyunk elég erősek törekedni arra, hogy az indiai labdarúgást soha nem látott magasságokba emeljük” – zárta szavait a szövetség első embere.

Hiába azonban a stadionokba és a digitális fejlődésbe beleölt milliárdok, ha nincs ki pályára lépjen és ők sem képviselnek megfelelő minőséget. A mostani bajnoki rendszer nem teszi lehetővé a folyamatos játéklehetőséget, ezért a szövetség a világ futballjához hasonló piramis rendszert tervez létrehozni, ahol a játékosok legalább 55 mérkőzésen játszhatnak a különböző bajnokságokban – beleértve a nemzetközi találkozókat is.

De nem csak a ligákat, hanem az állami szövetségeket is megreformálják és teljesen átszervezik. A tervezet szerint az AIFF minden tagszövetségét rendkívüli támogatási megoldásokkal fogja segíteni, hogy növelni tudják a kapacitásukat és elérjék azt, hogy 2027-re minden tag teljesen önellátó legyen és anyagilag biztos lábakon álljon. Ezen felül a szövetség egy teljes üzleti és marketing részleget szentel majd a futball fejlesztésére, ápolására és a befektetések ösztönzésére.

Az indiai szövetségnek nem lesz könnyű dolga a tervek megvalósításában. Az ország méretéhez és lakosságához képest szinte elenyésző az igazolt játékosok száma és különösen drasztikus a különbség a női és a férfi futballisták között, illetve hiányoznak a városokban azok a terek, illetve parkok, ahol az utánpótláskorú gyerekek vagy akár a felnőttek a szabadidejüket sportolással tölthetnék.

Az egyik legnehezebb feladat a mostani bajnoki rendszer összefésülése lesz. A jelenleg egymás mellett futó, korábbi és jelenlegi első osztály, az Indiai Szuper Liga és az I-Liga a jövőben 14-14 csapatosra bővül a mostani 11 és 12 helyett, a jövőben létrehozásra kerülő I-Liga 2. pedig 12 csapatból állna majd. A probléma, hogy jelenleg hatalmas a szakadék az ISL és az I-Liga csapatainak tudásában, ami a következő években a színvonal csökkentéséhez vezethet majd rövid távon. Az ütemterv egyik sarokköve egy nemzeti játékfilozófia kialakítása lesz, amit több évnyi megfigyelés és konzultáció után alakítanak ki – és aminek az egyik vezetője a hírek szerint az Arsenal korábbi menedzsere, Arsene Wenger lesz, de neki az utánpótláskorú játékosok megfigyelésében és kiválasztásában is meghatározó szerepet szánnak majd. Wengert a hírek szerint februárban mutathatja be a szövetség a nagyközönségnek. A labdarúgás minőségének fejlődését szem előtt tartva 50 ezer edzőre lesz szüksége a szövetségnek a felmérések szerint – jelenleg 8479 trénernek van megfelelő képesítése.

A tervek egyik buktatója, hogy a FIFA 2022 nyarán harmadik, külső fél befolyásolása miatt felfüggesztette India tagságát, amivel a szövetség súlyosan vétett a FIFA alapszabályai ellen.

Hosszútávú munka folyik Indiában (Forrás: India Posts English)

India nagy fába vágta tehát a fejszéjét a 24 éves tervével, ám ez közel sem tűnik kivitelezhetetlennek. Tanulva a szomszédos és regionális ellenfél Kína hibájából, akik nem is olyan régen még a világ minden jüanját elköltötték a futball legnagyobb csillagaira és 2050-re világbajnoki győzelemről álmodoztak, az elmúlt két évben a „kőkorszakig” bomlasztották vissza a labdarúgásukat és nem is látni, mikor térhetnek vissza esélyesként legalább klubszinten a nemzetközi vérkeringésbe.

India szerencséje, hogy nulláról kell elkezdenie az építkezést és bár a négyéves ütemtervek kissé erőltetettnek és kivitelezhetetlennek tűnnek, a 2047-es cél már jóval elérhetőbb képet fest.

Kiemelt fotó: insidesport.in