Az európai és dél-amerikai szurkolói kultúrában nevelkedett egyszerű drukkernek szokatlan lehet az ázsiai csapatokat körülvevő furcsa jelenség. Míg előbbi területeken a múltban éles ellentét volt a munkásosztály és az arisztokraták, a társadalmi elit csapatai között, addig a Távol-Keleten inkább a nagyvállalatok által alapított kluboké volt a főszerep. Tökéletes példa erre Dél-Korea és Japán, ahol a mai napig a világ legnagyobb autógyártói és elektronikai vállalatai a labdarúgó csapatok többségi tulajdonosai, elég csak például Ádám Martin bajnokcsapatára, az Ulszan Hyundaira gondolnunk koreai oldalon; a friss japán bajnok, a Yokohama F. Marinos pedig 80%-ban a Nissan tulajdona, a maradék 20% a világszerte jelen lévő City Football Groupé.
Az 1900-as években nem a futball számított a legnépszerűbb sportnak Japánban, az a baseball volt és a két sportág a mai napig hatalmas csatát vív a szurkolókért. A J-League azon ritka, kivételes bajnokságok egyike, ahol nem a fővárosi csapatok viszik a prímet, olyannyira, hogy az egyetlen tokiói bajnok, a jelenleg másodosztályú Tokyo Verdy 1993-ban még Verdy Kawasakiként ért a csúcsra. Ezzel szemben, ahogy Tokió lakossága nőtt, úgy emelkedett a szomszédos városoké is, és szép lassan szinte egybeolvadt Kavaszakival és Jokohamával – a két város csapatai összesen 11 bajnoki elsőséggel büszkélkednek.
Az első japán bajnokságot 1965-ben írták ki és kezdetben elég gyér meccsenkénti nézőszámokat produkáltak – 1968-ban például 7491 volt a bajnokság átlagnézőszáma. Nem véletlen, hogy ebben az időben a futball nem tudott versenyezni a baseballal, és a vállalatok által irányított csapatokban 1986-ig amatőröket foglalkoztattak a klubok. Ekkor ismerte fel a Japán Labdarúgó-szövetség a profi futballban rejlő lehetőséget, így egy évvel később már 57 hivatásos játékosa volt a JSL-nek. A mai formájában létező J-League ötlete 1988-ban vetődött fel, figyelve arra, hogy elkerüljék azokat a városokat, amelyek igazi baseball-fellegvárnak számítottak.
Az első derbi a J-League-ben
Üde színfoltja a szigetország futballjának a már említett Jokohama városa és két csapata, az F. Marinos és a Yokohama FC. A J-League 1993-as indulásakor csak az egyik klub létezett a kettő közül, ám a városnak már ekkor is két csapata volt: a Nissan FC-ként indult, de a profivá válás során átnevezett Marinos és a Flügels. A két klub történelme az évek során szorosan összefonódott, hiszen nem elég, hogy a városon, de a városi keleti részén található Mitsuzawa Parkon is osztozniuk kellett, mint hazai pálya. Manapság a város harmadik csapata, a Yokohama FC használja ezt a létesítményt pályaválasztóként, az F. Marinos pedig a 71 ezer férőhelyes Nissan Stadionban fogadja vendégeit.
Az első jokohamai derbire 1993. július 12-én került sor – valamivel több, mint 11 ezer néző előtt – és a Marinos 3-2-es győzelmével zárult. Mindkét csapat, a Flügels és a Marinos is jól szerepelt a nemzetközi kupasorozatokban, az ázsiai KEK-ben például kétszer nyert a Marinos (egyszer még Nissan FC-ként) és egyszer a Yokohama Flügels, nyertek Birodalmi-kupát és ázsiai Szuperkupát is, de a bajnokságban nem tudtak átütő sikert elérni. Ez a nézőszámokon is meglátszott, ameddig a nemzetközi mérkőzéseken nem volt a ritka a 25 ezres drukkerhad, a bajnoki meccsekre alig 7-8 ezren voltak kíváncsiak – különösen a Flügelsnek nem sikerült magához csábítania a szurkolókat.
Részben ez is volt az oka annak, hogy 1998-ban a Flügels társtulajdonosa és főszponzora, a Sato Labs úgy döntött, nem fektet több pénzt a csapatba, ami nehéz helyzetbe hozta a klub másik fő tulajdonosát, az All Nippon Airwayst. A légiközlekedésben érdekelt cég hosszas mérlegelést követően úgy döntött, egyedül nem képes életben tartani a csapatot, így tárgyalásba kezdett a városi rivális Marinosszal, illetve a Nissannal a két klub egyesüléséről. Ez érthető módon ellenérzéseket váltott ki a Flügels szimpatizánsaiból, akik az egész ügyletben inkább szeretett klubjuk felvásárlását látták, mintsem a két klub összeolvadását. De a drukkerek tiltakozása és az 1999. január elsején, hősies csatában megnyert Birodalmi-kupa-döntő sem tudta megmenteni a Flügels csapatát, amely végül összeolvadt a Marinosszal.
Főnixként újjászületett Yokohama FC
1999. február elsején a már egyetlen talpon lévő jokohamai csapat felvette nevébe a Flügels tagot, így született meg a mai napig is használatban lévő Yokohama F. Marinos elnevezés. Hiába ugyanakkor a gesztus, sok korábbi Flügels-szurkoló nem tudott az ellenfélnek drukkolni, ám a futballtól nem akartak távol maradni. Hosszas ötletelés után szurkolói kezdeményezésre 1998-ban megalapították a Yokohama FC-t, ahova a Flügels korábbi játékosai közül is sokan csatlakoztak.
A Yokohama FC főnixként kelt életre az ezredforduló előtt, az ikonikus madár a klub logójában is megtalálható. De nem csak emiatt kuriózum a J-League-be idén visszatérő Yokohama. Ez az egyetlen olyan klub a japán labdarúgásban, ahol az alapítástól kezdve többségi tulajdonosok a szurkolók, a társadalmi szerepvállalásban pedig számos LaLiga- vagy éppen Bundesliga-csapathoz szokták hasonlítani őket.
A kezdeti években szerény költségvetés mellett próbált talpon maradni a klub és csak a legszükségesebb személyzetnek fizettek: a játékosok maguk mosták a mezeiket és az edzőfelszereléseiket, de sokszor a pályát is ők maguk készítették elő egy-egy bajnokira. Az első évet az amatőr harmadosztályban töltő Yokohama egyből bajnokságot nyert, de a szövetség döntése értelmében csak 2000-ben juthatott fel a J2-be, ahol története nagy részét töltötte.
Az első osztályban összesen három szezont játszottak – túl sok köszönet egyikben sem volt. 2007-ben a másodosztály bajnokaként érkeztek a J-League-be, ahol 4 győzelemmel és ugyanennyi döntetlennel a tabella utolsó helyén végeztek, és visszapottyantak a második vonalba, ahonnan egészen 2020-ig nem is sikerült feljutniuk. Ekkor viszont jöhetett az első liga, és hősies küzdelemmel sikerült kiharcolni a bennmaradást is, ám 2021-ben már nem, és csakúgy, mint 14 évvel korábban, utolsóként estek ki.
Viszont ezúttal már nem kellett hosszú éveket várniuk a szurkolóknak a visszatérésre, a 2022-es szezonban az Albirex Niigata mögött másodikként zártak, és így visszatértek a legmagasabb osztályba, ahol ismét összecsaphatnak az F. Marinos csapatával. Lesz is miért visszavágniuk, 2021-ben egyszer sem sikerült legyőzniük a városi riválist (0–5, 2–2), és az örökmérleg sem túl rózsás: mindössze kétszer nyert a Yokohama FC (2007, 2020) és egyetlen, a már említett 2–2-es iksz szerepel a nevük mellett.
Idén sem lesz könnyű dolguk, a Yokohama friss feljutóként egész szezonban a túlélésre fog játszani, az F. Marinos pedig címvédőként – a Kawasaki Frontale mellett – az egyik legnagyobb esélyes az első osztályú bajnokságban.