Az RB Leipzig a papírforma és a bértömege alapján is a harmadik legerősebb csapat Németországban a Bayern Münchenés a Dortmund mögött. Jelenleg ugyan az ötödik helyen állnak, de a lemaradásuk minimális az Union Berlin és a Freiburg mögött. Az xG-differencia alapján nemcsak az említett két csapatnál jobbak, hanem az egyébként a 25. fordulót követően listavezető Dortmundnál is. Elsősorban a védekezésük kiemelkedő, hiszen az xGA mutatójuk a legjobb a ligában. 4–2–3–1-es hadrendben, tehát négy védővel állnak fel. Ha Willi Orbán és Josko Gvardiol egészséges, akkor biztosan ők játszanak és egészen kiemelkedően teljesítenek a bajnokságban. Nem vétenek helyezkedési hibákat, fejjátékuk erős mindkét kapu előtt, fizikálisan remek felépítésűek, ugyanakkor a gyors csatárokkal is tudják tartani a lépést.
A támadójáték építésében elsősorban Gvardiol vesz részt, aki a Bundesliga egyik, ha nem a legjobb középhátvédje mind a labdavezetés, mind pedig a progresszív passzok terén. Az ellenfelét 93%-ban átjátssza, ami azért döbbenetes mutató, mert a ligában mögötte a második legjobb Ellyess Skhirinek ez 73%-ban sikerül. A horvát hátvédnek van a legtöbb passza a középhátvédek közül a támadóharmadba, nyáron minden bizonnyal a Premier League egyik topcsapatához, a hírek szerint talán a Manchester Cityhez fog szerződni a 21 éves játékos. Minden mutatószám alapján tökéletesen illeszkedne Pep Guardiola játékrendszerébe, pláne Aymerick Laporte esetleges távozása esetén.
Nem lehet véletlen, hogy az Orbán oldalán futballozó fiatal középhátvédek évről-évre topcsapatokhoz igazolnak: Ibrahima Konaté a Liverpoolhoz, Dayot Upamecano a Bayern Münchenhez, Nordi Mukiele a Paris Saint-Germainhez, igaz utóbbi csak kiegészítő ember a párizsiaknál. A magyar válogatott játékos mellett van lehetőségük fejődni a tehetségeknek, stabilitást ad, nem hozza őket kiszolgáltatott helyzetbe, mert annyira érzi, hogy az adott szituációkban hogyan kell helyezkedni.
Gulácsi Péter csupán hat mérkőzésen állhatott a kapuban a jelenlegi szezonban, hiszen szeptember elején, a Sahtar Donyeck elleni BL-meccsen keresztszalag-szakadást szenvedett, így a teljes évadot ki kell hagynia. Az árnyékból előlépő Janis Blaswich átlagos teljesítményt nyújt. A várható lövések minőségével szinte megegyező számú gólt kapott, a beadások hatástalanításában hatodik legjobb, míg a kijövetelek minőségében kilencedik. A következő szezont minden bizonnyal már Gulácsival a kapuban kezdheti meg a Leipzig, aki lényegesen magabiztosabban mozdul ki a kapujából és lábbal is ügyesebb, mint csapattársa. És ne feledjük, a magyar válogatott kapus kap egy nagy vetélytársat is, hiszen a lipcsei klubhoz érkezik – a legelismertebb belgiumi akadémia neveltje – a 23 éves Maarten Vandevoordt.
Szoboszlai a Leipzig legkreatívabb játékosa
A támadósorból elsőként Christopher Nkunkut kell kiemelni, aki sokáig vezette a góllövőlistát, ősszel szórta a gólokat, a világbajnokság előtt azonban megsérült és bár februárban visszatérhetett, de a formája még nem hasonlítható a tavalyihoz. A kiszolgálásban pedig Szoboszlai Dominik a csapat vezére. 109 „lövéshez vezető akcióban” (SCA) vállalt szerepet, ilyen tekintetben csak Jonas Hofmann (Mönchengladbach) előzi meg, ahogyan a várható gólpasszok terén is csak a német válogatott szélső jobb nála a ligában. A magyar támadó tizenhat gólhoz járult hozzá valamilyen módon (legtöbbször gólpasszal), ezzel negyedik a Bundesligában. Ahogyan a múlt heti cikkünkben írtuk, kiszolgálás, előkészítés és a passzok vonatkozásában világklasszis teljesítményt nyújt hétről hétre és a védekezése is átlagon felüli. Rögzített játékhelyzetek után a Leipzig xG-je a legmagasabb (11,17), amiben a szinte összes pontrúgást elvállaló Szoboszlainak oroszlánrésze van.
A Leipzig a támadásait lassan építi, ebből is látszik, hogy Marco Rose nem az a klasszikus Red Bull-edző, aki magas labdaszerzés után a gyors ellentámadásokat kéri a csapatától. Sokkal kimunkáltabb támadójátéka van az együttesnek mint amilyen Jesse Marsch idejében volt. A Bayern után a legtöbbet birtokolják a labdát és a legtöbb passzal építik a támadásaikat, a harmadik leglassabban a Mönchengladbachés a Bayer Leverkusen után. Nem lehet azt mondani, hogy unalmas futball lenne, hiszen a második legtöbb érintésük nekik van az ellenfél védőharmadában, ami abból is adódik, hogy átlagosan az első védekező interakciót közel 47 méterre a kapujuktól teszik meg és a PPDA-juk a harmadik legalacsonyabb (11,1) a Bayern és a Hoffenheim után.
Az Unionnak jókora szerencséje is van
Európa-szerte az Union Berlin csodájára járnak immár évek óta – mind a szakemberek, mind futballkedvelők. A német bajnokságban csupán két csapat költ kevesebb pénzt fizetésekre, mégis sorozatban harmadszor fognak nemzetközi kupaindulást érő pozícióban zárni a szezon végén. Jelenleg a harmadik helyen állnak a táblázaton. A fővárosiak azt a ritkán látható bravúrt hajtják végre, hogy negatív xG-különbséggel (–1,7) vannak a dobogón. Ez azt jelenti, hogy jókora szerencséjük is van, és ha a teljesítményük nem fog javulni, akkor várhatóan hátrébb fognak csúszni a tabellán. A felülteljesítésnek alapvetően két fő oka van: Frederik Ronnow 6,8-cal kevesebb gólt kap, mint amennyit a kapujára érkező lövések mennyisége és minősége alapján egy átlagos topligás kapus, így ebben a mutatóban a bajnokság legjobb kapusának számít. A másik kiugró adat, hogy a rögzített játékhelyzetekből mindössze 5,67 xG-t hoztak össze, ennek ellenére a legtöbb gólt (14) szerezték ilyen szituációt követően a mezőnyben, ez biztosan nem fenntartható a szezon végéig még akkor sem, ha a támadósorban és a védelemben is remekül fejelő játékosaik vannak. Nyílt játékból az Augsburg után ők a leggyengébbek a bajnokságban a várható gólokat tekintve.
Keveset birtokolják a labdát
A berliniek stílusa egyszerű és világos, a legkisebb intenzitással támadnak le (PPDA: 16,1), keveset birtokolják a labdát (43,88%), ha azonban megszerzik, akkor felívelik a két csatár fejére, akik lehetőség szerint lekészítik azt az érkező két nyolcas egyikének (akár a Marco Rossi által „Rókának” becézett válogatott középpályásnak, Schäfer Andrásnak, akár a Ferencvárostól a télen szerződtetett Aissa Laidouninak) vagy pedig az egyik szárnyvédőnek (például az újonnan igazolt Josip Juranovicnak), esetleg szabadrúgást harcolnak ki.
Schäfer András a sérülései miatt keveset játszott ebben az idényben, pedig amikor egészséges volt, akkor szinte minden mérkőzésen számított rá Urs Fischer. A statisztikái nem kiemelkedőek topligás mércével nézve, viszont labdavezetésben egészen extrát nyújt. 90 percenként 1,78 progresszív labdavezetést produkál, zömében ő viszi fel a támadóharmadba a labdát, sőt gyakran a tizenhatoson belülre is, miután a Sheraldo Becker vagy a Jordan Siebatcheu által lefejelt labdát összeszedi (a második labdák összeszedésében a saját bevallása szerint is kiemelkedően jó). Sok csellel próbálkozik, meccsenként 3,7-tel, azonban rendkívül alacsony hatékonysággal, csak 24%-ban sikeres. Változtatni kellene a játékán, ami nem egyszerű, mert jól vezeti a labdát, de ha szerelni próbálják, akkor sikerrel is járnak ellene négyből háromszor. Az Unionnál jó helye van, a képességei és a mutatott játéka alapján egyelőre nem tudom elképzelni, hogy lenne neki lehetősége magasabb szinten is kipróbálni magát.
Magasan védekezik a Freiburg
A Christian Streich által épített freiburgi mintaprojekt ebben az idényben is lenyűgöző. Évről-évre eladják a legjobb játékosaikat és mégis képesek újabb és újabb tehetségeket beépíteni, akik aztán klasszis teljesítménnyel hálálják meg a bizalmat. Az Unionhoz hasonlóan ők is sokkal jobban szerepelnek, mint az a haladó statisztikáik alapján indokolt lenne, ugyanis +2,2-es xG-különbséggel állnak a negyedik helyen a bajnokságban. A rögzített játékhelyzetek után szintén rendkívül hatékonyak, hiszen 8,6-os xG-re szereztek 12 gólt. Magasra feltolt védelmi vonallal, de csupán átlagos intenzitással támadnak le, a támadóharmadban pedig a remek szezont futóVincenzo Grifo kreativitásra, Michael Gregoritsch kapu előtti játékára és Doan Ritsu gyorsaságára építenek. Hátul pedig a jól megszervezett ötvédős rendszer Matthias Ginter vezetésével jól működik, Marc Flekken nem nyújt extrát, de a jó védekezésnek is köszönhetően neki van a legtöbb kapott gól nélküli meccse Koen Casteelsszel egyetemben.
Említettem Doan Ritsut, akit a nyáron hoztak jobb oldali támadónak a PSV-től és sajnos a japán kiszorította a kezdőből Sallai Rolandot, aki a szemsérülése miatt kihagyta az őszi szezon szinte egészét. Tavasszal már egészséges, de kevés játéklehetőséget kap a japán remeklése miatt. Az édesapja, Sallai Tibor eheti nyilatkozata sem hiszem, hogy jót fog tenni számára, ugyanis azt állította, hogy azért nem játszatja Streich, mert Olaszországból van ajánlata a fiának (a Laziót emlegették a sajtóban) és mivel nyáron úgyis távozik, ezért már a jövő évi csapatot építi az edző. Ez aligha vallana a Freiburg klubfilozófiájára és pontosan tudjuk, hogy nem a saját maga ellensége Streich, azt játszatja, aki a legjobb formában van. (A freiburgi edző már reagált is Sallai apjának e nem túl szerencsés nyilatkozatára.)
Alig több mint 600 játékperc alatt is kirajzolódott, hogy nagyon sok lövést vállal Sallai, de csak 33%-ban talál kaput, gólt még nem szerzett. Cseleket ritkán vállal be, pedig nagyon jó hatékonysággal (53%) játssza át az ellenfeleit. Kíváncsian várhatjuk, hogy ilyen szezon után sikerül-e Olaszországba (esetleg Spanyolországba, hiszen a Sevilla érdeklődéséről is lehetett már hallani) szerződnie a magyar válogatott támadónak.
Kiemelt kép: Getty Images
