„Jó versenyző típusokra van szükségünk, akikben megvan a belső hajtóerő” – interjú Hajnal Tamással

– Megtaláltad a futballon belüli helyed sportigazgatóként?

– Jól érzem magam, igen. Intenzív négy év van mögöttem, de úgy érzem, ez az a szakterület, amelyik igazán közel áll hozzám. Abban is bízom, hogy a munkámmal a klub hasznára vagyok. A Pro licences edzői tanfolyamot egyrészt éppen azért végzem, hogy a lehető legmagasabb szintű, sokrétű tudással képviseljem a klubot, másrészt pedig azért, mert fiatal vagyok, és nem zárom ki a lehetőségét, hogy egy nap edzőként is kipróbáljam magam. 

– Komolyan kokettálsz a gondolattal, hogy egy nap leülj a kispadra?

– Nehéz az életben túlságosan is előre tervezni, ugyanakkor érdemes minél több lehetőséget teremteni, képezni magad, fejlődni, komplex tudást szerezni. Nem tudom, mit hoz a jövő, azt igen, hogy most jól érzem magam.

– Milyen kvalitásokkal kell bírnia szerinted egy jó sportigazgatónak? 

– Soktényezős. Fontos a szakmai tudás, hogy átlássa a futballon belüli folyamatokat, s nem árt, ha van személyes tapasztalata is játékos korából. Ugyancsak fontos a jó kapcsolatrendszer, az idegen nyelvek ismerete, az őszinteség, hogy hiteles legyen a partnerek, azaz a játékosok, az ügynökök, illetve a konkurens klubok előtt. Legalább ilyen lényeges a határozottság is.

– Mindezeket a tulajdonságokat, képességeket a sajátjaidnak vallhatod?

– Magamat nem szívesen értékelem, de a visszajelzések pozitívak. Törekszem arra, hogy jobbá váljak, fejlődjek, futballistaként is ilyen voltam. Minden helyzetből lehet tanulni, és a tanulságokat később felhasználni.

– El lehet úgy igazán engedni magad ebben a pozícióban, vagy mindig van teendő, mindenki megtalál az ügyes-bajos dolgával?

– Nem tudod elengedni magad – nekem eddig legalábbis nem sikerült. Folyamatosan jár az agyad, mindig van megoldandó feladat, vagy ha éppen mégsincs, azon töröd a fejed, hogyan tudnál előrébb lépni, jobbá válni. Jó lenne megtalálnom a mikéntjét annak, hogy ne akarjak mindig ezerrel pörögni. Egyelőre nem megy; mindig elérhető vagyok, éjjel-nappal, éjszaka is megcsörren a telefonom. Ahogy azt mondani szokás, ebben a munkakörben napi huszonnégy órában dolgozol.

– Stresszes is a meló?

– Az. Nagyon. Már csak azért is, mert minden meccsben, igazolásban, európai megméretésben benne van a bukás veszélye, minden egyes helyzetet ugyanúgy megélek, mint az edző. Ugyanazt a feszültséget érzem, amit ő érezhet. Folyamatos a nyomás.

(Fotó: Tumbász Hédi)

– A játékosügynökök is nyilván rendre megtalálnak. Emiatt aztán szinte nem is kéne keressétek az új futballistákat, mert úgyis hozzák?

– Nem, a mi kiválasztásunk nem így működik, szeretjük azt saját kézben tartani. Megvannak a magunk kritériumai. Persze minden ajánlást feldolgozunk, elvégre sosem tudhatod, akad-e köztük olyan, amit kár volna elszalasztani. De rengeteg a használhatatlan ajánlás. 

– Akad ügynök, akit borzasztóan nehéz lerázni?

– Én ezt úgy fogom fel, hogy az ügynök a futball része, vannak köztük nagyon jók, akiknél érezni a hozzáértést, más meg csak az üzletet akarja. De a tiszteletet mindenkinek megadom, már csak azért is, mert sosem tudni, kivel mikor, milyen körülmények között hoz össze újra a sors.

– Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt négy évből?

– Arra feltétlenül, hogy sorozatban négyszer bajnokságot nyertünk, háromszor európai csoportkörbe kerültünk, hogy el tudtunk adni játékost topbajnokságba, de minden sikerünk csapatmunka eredménye. Annak persze örülök, hogy az én szerepem is megvan bennük.

– Lehetsz különösen büszke egy játékosra, akiért irtózatosan sokat dolgoztál?

– Nem emelnék ki senkit, de mindig nagy meló az igazolás. A kiválasztással kezdődik, a tárgyalássorozat ugyancsak hosszú procedúra, s azért azt is érdemes tudni, egyetlen minőségi futballista sem rohan fejvesztve Magyarországra, az eredményeink ellenére sem, ezért is fontos a megfelelő kommunikáció, a hitelesség, ami számos esetben segített már.

– Ért nagy csalódás is? Amikor közel jártál a nagy fogáshoz, mégsem akadt horogra?

– Persze. Ugyanakkor tudjuk jól, hatalmas a verseny, nem egyedül vagyunk a piacon. A lehetőségeinkhez mérten próbálunk minél messzebbre nyúlni, de van úgy, hogy nem minket választanak.

(Forrás: smagpictures.com)

– Kubatov Gábor beszélt arról, a Fradiban a kiválasztásnál a játékos sebessége rendkívül fontos kritérium. Mi még?

– Az atletikus képesség ma már valóban különösen fontos tényező, de szintén alapvetés, hogy minden posztra a játékstílusunknak megfelelő egyént találjunk. Posztonként eltérő a kívánalom, egy támadó játékosnál például lényeges, hogy legyen flexibilis, ne csak egy poszton tudjon futballozni, hanem két-három szerepkörben is akár. Belső védőnél fontos szempont, hogy tudjon hátulról építkezni, jó legyen a passzjátéka, be tudjon lépni a játékba, így létszámfölényt kialakítva. 

– A Fradi elnöke ugyancsak megemlítette, hogy három-négy igazolása lehet a csapatnak a nyáron. A szélső Adama Traoré, a védő Mats Knoester és a támadó középpályás Xavier Mercier érkezését már bejelentettétek. Akkor hát meg is vagytok?

– Rajtuk kívül hosszabbítottunk Tokmackal, ami szerintem nagyon nagy siker. A téli átigazolásokkal együtt nagyjából megvagyunk, bár egy-két kiszemelt még akad. Hosszú azért a nyári átigazolási időszak, sok minden történhet, fontos, hogy ha helyzet van, tudjunk reagálni. Azzal, hogy a BL első selejtezőkörében mindjárt játszunk, már most kész keretünk kell, hogy legyen, csak hát az edzőtáborból tíz válogatott játékos hiányzik, így aztán a teljes keretnek két és fél hete marad felkészülni az első selejtezőmérkőzésre, amelyik mondhatni az egész idény egyik legfontosabb párharca. Már csak ezért is lényeges lenne a jó nemzetközi szereplés, hogy emelkedjen a magyar csapatok koefficiense, s egy-egy cseh, szerb, osztrák együtteshez hasonlóan csak a második vagy harmadik körben kelljen bekapcsolódni a küzdelmekbe. 

– Mit érdemes tudni a három új emberről?

– Próbáltunk kész labdarúgókat szerződtetni, akiknek gördülékeny lehet a beépítése, és akik bizonyítottan azon a szinten vannak, ahova szeretnénk eljutni. Traoré a szélen és középen is szerepelhet elöl, különlegesen gyors, gólveszélyes, jó az egy az egy elleni szituációkban, komoly erősítésnek reméljük. Kerestünk ballábas belső védőt, aki képes belépni a játékba, a hosszú indításokban is jó, megfelelően agresszív, azt reméljük, Mats Knoester ilyen. Fiatalabb futballista, de a holland első osztályban a sokszor védekezésre kényszerülő Heraclesben sok párharcot kellett megvívnia, emellett jó karakter, folyamatosan kommunikál a pályán, irányítja a társakat. Xavier az utolsó passzokban, a kulcspasszokban remek, kiváló pontrúgó, kreativitásával, ötletes játékával a hazai és a nemzetközi mérkőzéseken is pluszt adhat nekünk. 

– Az eddigi sportvezetői pályádat szinte csak siker övezte. Az említett bajnoki címek, a BL-csoportkör és két El-csoportkör. Mi kellett elsősorban a sokáig hiába vágyott nemzetközi klubsikerekhez? Az első bejutás, és az hozta a többit? A megfelelő edző megtalálása? A jó játékoskiválasztás? 

– Ez valószínűleg mind, de ami nagy változást jelentett, hogy tervszerűbben raktuk össze a keretet, jó időzítéssel, azaz a hangsúlyt áttettük a téli átigazolási időszakra, hogy a rövid nyarak alatt ne kelljen már új csapatot építeni. Az elmúlt négy évben azt tapasztaltam, hogy a menedzsmentünk kiváló munkát végez, élén a klub elnökével, Kubatov Gáborral, akinek hálás vagyok a támogatásáért, és aki nélkül nem születhettek volna meg az említett sikerek. De mindenki beletette a magáét a közösbe, az edzők, a játékosok és a háttérben dolgozó stábtagok is. Szeretném kiemelni drukkereink odaadó támogatását, szurkolását, akik rendkívül nagy erőt adnak a csapatnak. Ugyancsak hangsúlyossá vált a futballisták mentális felkészítése, el kellett hitetni velük, képesek magasabb célokért küzdeni. Ugyanakkor jó tudni, semmi nem jön magától, azért, mert egyszer ott voltál a legjobbak közt, nem térsz vissza automatikusan, szóval jó versenyző típusokra van szükségünk, akikben megvan a belső hajtóerő.

– Sztanyiszlav Csercseszov szintén beválni látszik?

– A stábjával egyetemben remekül dolgozik a csapattal, tapasztalt edző, jó ember, ismeri a játékosok lelkivilágát, jó érzékkel követeli meg a kemény munkát. Neki is jelentős céljai vannak.

 (Fotó: fradi.hu)

– Ha valaki azt mondja, de ne bújjak más bőrébe, ha azt mondom, könnyű a Fradinak, sokkal több a pénze, mint bármelyik riválisának, könnyű így a bajnoki címeket gyűjtögetni, arra mit felelsz?

– Azt, hogy mondok legalább két csapatot, amelyekre vonatkozóan nem igaz az állítás. Minket az európai bevételek jelentősen segítenek, könnyebben tudunk általuk gazdálkodni, szerintem nem is rosszul, de azért a pénzért jócskán megdolgoztunk, a munkánk jutalma. Ugyanakkor semmiképp sem fognám csak az anyagiakra a hazai dominanciánkat.

– A léc mindenesetre magasan van. Az El-csoportkör kivívása már-már csalódás volna?

– Semmiképp sem. Nem lehet az. A lehető legmagasabb célokat akarjuk elérni, de reálisan kell látni a helyzetünket. A BL mezőnyéhez képest a mi anyagi lehetőségeink még mindig nagyon szerények. Szeretnénk odakerülni, ehhez bravúrok kellenek, fontos ugyanakkor, hogy minden kis sikert megéljünk. Az El-csoportkörös szereplés is siker lenne, sőt az Európa Konferencia-liga-részvétel is. Bebizonyosodott, az is egy minőségi versenysorozat, amelyet értékelnünk kell. Tűzd ki a lehető legnagyobb célokat, de nem szabad folyamatosan hajszolni valamit, ami messze túlmutat a realitáson. Jürgen Klopptól legalábbis ezt tanultam. Ő vallotta azt, ha mindig olyan célokat kergetsz, amelyek elérése szinte lehetetlen, mindig marad benned egyfajta csalódottság, ami negatívan befolyásolhatja a napi munkát.

– Megélheti a tavaszt a Fradi a következő két-három év valamelyikében, vagy az éppen a realitáson messze túlmutató álmok kergetése volna?

– Attól függ, melyik versenysorozatról beszélünk. Azért dolgozunk, hogy egy nap így legyen, de ez sok mindentől függ, sorsolástól is egyebek mellett. Azért azt láttuk, van olyan csapat, amelyik hozzánk hasonló játékerőt képvisel, mégis versenyben maradt a tavaszra. Nem lehetetlen, de egyszerre csak egyet érdemes lépni, és mi egyelőre az előttünk álló feladatokra koncentrálunk, ami az újabb csoportkörös szereplés kivívása. Ettől még remélem, egy nap elérjük a tavaszi kieséses szakaszt.

– Ez a legnagyobb kihívás a számodra? A kollégákkal összerakni egy olyan együttest, ami esélyes a tavaszra? 

– Persze, meg lehet fogalmazni hasonló célokat, erről diskurálni, de önmagában attól, hogy kitűzzük magunk elé, még nem jutunk el oda.

– Mint korábbi neves légiós, s mint az egyik legnagyobb magyar klub sportigazgatója, a véleményed a magyar futball általános problémáival kapcsolatban is fontos. S ha létezik gyenge pontja a honi labdarúgásnak, az a nevelés: kevés a kapós, nyugatra kellő magyar fiatal. Hogyan lehetne ezen változtatni? Mert mintha sehogyan sem menne.

– Az infrastruktúra terén hatalmasat léptünk előre az elmúlt években, ez a feltétel tehát adott. Ugyanakkor jó szakmai munkára lenne szükség, jó edzőkre, jó kiválasztási folyamatra, jó versenyzőalkatokra, akik nem adják fel, akik nem a könnyebbik utat választják. Ugyancsak fontos az átmenet az ifiből a felnőttbe, hogy annak legyen egy tervszerűbb folyamata. De minden klubnak más a küldetése, ez a nemzetközi futballban is így van. Itthon is más-más az egyes klubok célja, mindenkinek magának kell eldönteni, hogyan akar működni, mennyire akarja beépíteni a fiatalokat. Nem lehet uniformizálni.

– Csak hát egy ország labdarúgásának valódi erejét azon lehet lemérni, hány futballistát ad a nagy bajnokságoknak, nemde?

– Igen, ez valóban jelzésértékű mutató. Ha ezt vizsgáljuk, és a környező országokkal összehasonlítjuk magunkat, van lemaradásunk. Remélhetőleg azonban a mi sikereink, valamint a válogatott eredményei növelik a magyar játékosok értékét, és egyre többen jutnak el itthonról a topligák valamelyikébe.

Kiemelt fotó: Üllői129