A kapusposzton sok múlt
Ha végignézünk a döntő két résztvevőjének keretén, talán beállóban és a kapuban lehet egyedül egyértelmű sorrendet felállítani: előbbiben a franciák, utóbbiban a dánok számítanak sokkal jobbnak. Mindkét előzetes ítélet igaznak bizonyult ezen a mérkőzésen, ám fontosabb végül a kapusok közötti különbség volt, főként azért, mert a meccs elején kialakult dán vezetés leginkább annak volt köszönhető, hogy míg Niklas Landin ziccereket hárított, Vincent Gerard szemre védhetőnek tűnő lövésekből is gólt kapott A később elmaradozó Landin védésekre ráadásul Jacobsen szövetségi kapitánynak volt még egy csattanós válasza, hiszen Kevin Möller beállítása is remek húzásnak bizonyult.
Elképesztő merítés, különböző generációk
Ha a magas színvonalú játék nem lett volna elég, a két edző cseretaktikája mindenkit meggyőzhetett arról, hogy milyen elképesztő merítési lehetőséggel dolgozhatnak ezek az országok. A meccs utolsó harmadában olyan játékosok kerültek először pályára, mint Romain Lagarde, Mads Mensah Larsen vagy Nicolas Tournat. Az pedig már ezeket a játékosokat dicséri, hogy az ő beszállásuk semmiféle minőségbeli visszaesést nem okozott.
A franciák beállójátéka ebben a szakaszban kezdett igazán működni, viszont belső posztokon voltak problémáik, főként azért, mert Henrik Möllgard középső védekezése dán oldalon egészen mintaszerű volt az egész meccsen, de az is remek döntés volt Jacobsentől, hogy Niclas Kirkelökkét játszatta a szélen, hiszen így hátul kettesben egy specialistát tudott szerepeltetni.
Végül azonban egészen különlegesen alakult ez a mérkőzés, két generáció együttműködése hozta el a dánok sikerét. A torna során írtunk már arról, hogy Mikkel Hansen szerepe milyen mértékben változott meg ebben a dán válogatottban, de arra azért kevesen számítottak, hogy a legendás játékos a második félidőben alig-alig lép majd pályára. Ennek oka a Telekom Veszprém klasszisa, Rasmus Lauge volt, akinek a gólerős játéka (tíz találatig jutott) ennek a döntőnek a legnagyobb meglepetését szolgáltatta, hiszen a veszprémi irányító-átlövő sérüléssel bajlódott az elmúlt időszakban, ezen a világbajnokságon is alig lépett pályára, most azonban afféle Hansen-csereként egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
Ahogy Simon Pytlick is, aki ezen a tornán, illetve konkrétabban ezen a mérkőzésen tette meg az első, de igen látványos lépést a klasszissá válás felé. Még a dán közvélemény sem volt biztos abban, hogy a csapat két kiemelkedően tehetséges, ugyanakkor igen fiatal átlövője, Pytlick és Mathias Gidsel hogy reagál majd a döntő okozta stresszre és nyomásra, azonban hamar kiderült, hogy alaptalan volt a félelmük: bár utóbbi is kitűnő volt, előbbi a döntő második legjobb egyéni teljesítményét nyújtotta, kilenc gólt szerzett élete első világbajnoki fináléjában.
Immáron nem nagyon lehet fukarkodni a jelzőkkel, ez a dán válogatott bizony korszakos jelentőségű a férfi kézilabda történetében. És látva, hogy a hátország szinte minden tornára elő tud rukkolni egy újabb klasszisjelölttel, nem is igazán várható visszaesés a közeljövőben.
