A L’Équipe története – a Nemzeti Sporthoz hasonlóan – egészen 1903-ig nyúlik vissza, a napilap a ma ismeretes formáját csak a II. világháború után, 1946-ben vette fel. Rengeteg sportágat dolgoznak fel a médium munkatársai, köztük az első és legfontosabb természetesen a labdarúgás, amelynek a történelmének alakulásában is szerepet játszottak, a lap munkatársa volt ugyanis Gabriel Hanot, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának, azaz a BL elődjének a fő ötletgazdája.
A francia lap (és a mellette működő hírportál) híres arról, hogy szigorú kritériumrendszer szerint osztályozza a játékosok teljesítményét, és ritkán fordul elő, hogy valaki annyira lenyűgözi őket, hogy tökéletes osztályzatot adjanak a számára. Eddig mindössze 17 alkalommal fordult elő, hogy a szakírók kemény pontozási rendszerében valaki megkapja a maximális, tízes pontszámot. Íme, a lista!
Bruno Martini és Franck Sauzée (U21-es Európa-bajnokság, 1988)
Franciaország U21–Görögország U21 3–0
Meglepő lehet, hogy az első tízes(eke)t egy utánpótlás-mérkőzésen osztották ki, de hát ekkortájt vezették be a pontozást és egy francia lapról beszélünk. Hogy mit keresett a kapuban az akkor 24 esztendős Martini azt nem tudná megmagyarázni valószínűleg senki sem, de az akkor még oda-visszavágós U21-es Eb-döntő második mérkőzésén könnyedén nyerő gallok kapusa többször is hatalmas védéssel segítette csapatát, ami végül megalapozta a tökéletes osztályzatát. A mellette szintén kivételes értékelést kapó középpályás két bombagólt szerzett, ami mai szemszögből nézve ugyancsak nem nagy szó, még akkor sem, ha Sauzée ekkoriban még inkább a védekezésben volt fontos szereplője az utánpótlás-együttesnek.
Oleg Szalenko (világbajnokság, 1994)
Oroszország–Kamerun 6–1
Az egy mérkőzésen szerzett öt gólt a viliág legnagyobb labdarúgótornáján aligha kell megmagyarázni, márpedig az orosz támadó ezt tudta megcsinálni az Egyesült Államokban. Annak ellenére, hogy nem jutottak tovább a csoportkörből sem, végül Szalenko mégis társgólkirály lett – a svédek ellen is volt egy találata – és megosztozott az Aranycipőn a torna meglepetéscsapatát, Bulgáriát a negyedik helyig repítő Hriszto Sztoicskovval.
Lars Windfeld (UEFA-kupa, 1997-98)
FC Nantes–Aarhus GF 0–1
A nemzetközi kupaszezon első körében a dániai első mérkőzés 2–2-es döntetlenje semmilyen szempontból nem volt kedvező a négy nappal a 35. születésnapja előtt álló dán kapus és csapata számára. A francia bronzérmes egyértelmű favorit volt, de miközben Torben Piechnik az első játékrész ráadásában egy kontrából betalált, addig Windfeld az akkori leírások alapján tíznél is több védéssel segítette hozzá a továbbjutáshoz együttesét.
Lionel Messi (Bajnokok Ligája, 2009-10)
FC Barcelona–Arsenal 4–1
A negyeddöntő 2–2-re végződő londoni első mérkőzése után úgy vághatott neki a katalán együttes a visszavágónak, hogy elveszítette időközben azt a Zlatan Ibrahimovicot, aki kétszer is betalált Angliában. Így aztán Messi gyakorlatilag hamis kilencesként kapott szerepet. Hogy ez mennyire vált be, azt jól mutatta a négy gól, amit szerzett, és amivel megduplázta a sorozatban összehozott találatainak a számát a későbbi gólkirály.
Lionel Messi (Bajnokok Ligája, 2011-12)
FC Barcelona–Bayer Leverkusen 7–1
A korábbi 13 évhez képest ezúttal alig kellett várni két esztendőt és máris villant az argentin ismét, és összehozta a BL-történelem első ötgólos teljesítményét az egyenes kieséses szakaszban. Már a leverkuseni első mérkőzésen is nyertek a gránátvörös-kékek és Messi akkor is bevette Bernd Leno kapuját, azonban ez a hetes sokkal nagyobb folt a német kapus becsületén: duplán is a címlapokra rakta őt az újfent gólkirályi címig jutó támadó az átemeléseivel.
Robert Lewandowski (Bajnokok Ligája, 2012-13)
Borussia Dortmund–Real Madrid 4–1
A német klubfutball dicsőséges pillanatképe, mikor a Bayern München 4–0-ra veri az FC Barcelonát, majd másnap a Borussia Dortmund szintén négyet rúg a Real Madridnak. Utóbbi esetben Lewandowski volt a hős, mind a négy találatot a lengyel jegyezte a Signal Iduna Parkban, és megmutatta, hogy hiába 25 éves, még csak most kezd el kijönni belőle az, ami a legszűkebb elitbe emelheti. Mára tudjuk, hogy el is jutott addig.
Carlos Eduardo (Ligue 1, 2014-15)
Guingamp–Nice 2–7
Az FC Porto kölcsönjátékosa mindössze ezt az egy idényt töltötte Franciaországban, ahol nem mondhatjuk, hogy rosszul szerepelt volna: harminc meccsen tíz gólt és öt asszisztot jegyzett. Csakhogy a találatai felét egy összecsapáson hozta össze Carlos Eduardo, amikor is a szezonban összességében remeklő Jonas Lössl kapuját egy kivételével minden lövésével bevette. A brazil ezután a Közel-Keletre távozott, pedig a nizzaiak igényt tartottak volna a szolgálataira a továbbiakban is.
Neymar Jr. (Ligue 1, 2017-18)
Paris Saint-Germain–Dijon 8–0
Valamivel több mint négy évbe telt, de ismét a francia élvonal szolgáltatta az újabb tökéletes értékelést, amikor a brazil csillag megvillantotta a legjobb formáját. Neymar előbb kiosztott egy gólpasszt, majd jött egy szabadrúgásgól tőle, hogy a fordulás után újabb két találat, egy assziszt, végül egy értékesített büntető következzen. A nyolcból hat alkalommal is fontos szerepet vállalt tehát abból, hogy bevették a fővárosiak Baptiste Reynet kapuját.
Dusan Tadics (Bajnokok Ligája, 2018-19)
Real Madrid–AFC Ajax 1–4
A nyolcaddöntő amszterdami első mérkőzésén még a rekordgyőztes nyert, és még csak gondolni sem gondolta senki, hogy a hollandok egészen az elődöntőig menetelhetnek, hiszen a nyolc közé jutásukra is igencsak alacsony esélyt adtak. Csakhogy jött Tadics, aki lőtt egy gólt, kettőt pedig előkészített és az addig kevéssé ismert szerb középpályás Erik ten Hag irányítása alatt hőssé vált a madridi estén, karrierje talán legjobb meccsén.
Lucas Moura (Bajnokok Ligája, 2018-19)
Ajax–Tottenham 2–3
Ahhoz képest, hogy az esetek többségében éveket kellett várni egy újabb tökéletes osztályzatra, ezúttal alig telt el két hónap, ráadásul az előző „tízes” (Tadics) is érintett volt a friss „tízest” hozó meccsen, ám ezúttal a vereséget szenvedő fél csapatában játszott. Egygólos előny az idegenbeli első mérkőzésen, majd két találat otthon, és így már minden rendben lévőnek tűnt holland szempontból, csakhogy aztán jött Moura, és három góllal tönkretette az amszterdami csodát, és újabb angol házidöntőt hozott össze a legrangosabb európai kupasorozatban.
Serge Gnabry (Bajnokok Ligája, 2019-20)
Tottenham–Bayern München 2–7
Nagyon nagyot változott a világ, hiszen a finalista alig pár hónappal később máris olyan pofonba szaladt bele, amit nem is nagyon hevert ki. Ahhoz képest, hogy néhány évvel korábban Gnabry nem tudott bekerülni Tony Pulis West Bromjába, a londoni estén arról tett tanúbizonyságot, hogy jobb napjain egy igazi szupersztár is tud lenni. Négy góllal és egy assziszttal mutatta meg, hogy ha Észak-London, akkor még mindig nem szereti a Spurst (ő korábban hosszú ideig az Arsenal játékosa volt)
Kylian Mbappé (világbajnoki-selejtező, 2021)
Franciaország–Kazahsztán 8–0
Hiába francia, hiába volt már ekkor is néhány káprázatos teljesítmény a neve mellett, Mbappé csupán ezen az egy mérkőzésen érdemelte ki a tökéletes osztályzatot a szaklapnál, amikor a kazahokat megszórta négy találattal és még egy gólpasszt is kiosztott. El kell ismerni, azon a párizsi éjszakán valóban karrierje egyik legnagyszerűbb meccsét hozta le, bár ehhez kellett az ellenfél is, amely – kis túlzással – csak asszisztálni tudott ehhez.
Alban Lafont (Ligue 1, 2021-22)
FC Nantes–Paris Saint-Germain 3–1
Noha egy kapott gól nem szokott beleférni egy tökéletes teljesítménybe a szigorú ítészeknél egy kapustól, de Lafont most mégis kivételt jelentett. Nem csak egy tizenegyest védett ki, de a nyolc hárítása közül ötször is nagy helyzetben tudott menteni, így pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csapata otthon tartsa a három pontot a mezőny kiemelkedően legjobb csapata ellen. (Mivel a PSG xG-je 3,93 volt, egy kapott gól beleférhetett.)
Erling Haaland (Premier League, 2022-2023)
Manchester City–Manchester United 6–3
Pár hete még azt mondhattuk volna, hogy a United a városi rangadón kapta a szezon legnagyobb pofonját (azóta „belenéztek” egy 0–7-be a Liverpool ellen…), amikor Haaland a mesterhármas mellett kétszer is kiszolgálta az amúgy szintén triplázó Phil Fodent, ám csak a norvég csatár kapott tökéletes osztályzatot.
Dominik Livakovic (2022, világbajnokság)
Horvátország–Brazília 1–1, 11-esekkel: 4–2
Ha világbajnokság és horvát csapat, akkor a döntetlent a legtöbb esetben egy biztos tippként vehetjük. Erre képesek esélyesként és akkor is, ha nem ők a favoritok, ezt a katari negyedöntőben a végső győzelem első számú favoritja ellen is megmutatták. Livakovic ihletett formában védett, majd a tizenegyes-párbaj során a koronát is feltehette a fejére, mikor kivédte Rodrygo lövését, amivel ismét bejutottak a négy közé.
Erling Haaland (Bajnokok Ligája, 2022-23)
Manchester City–RB Leipzig 7–0
A tizenhetedik tízes osztályzat még friss élmény. Messi után Haaland is „duplázni” tudott a francia sportnapilapnál azzal, hogy összehozott egy ötöst a lipcseiek ellenében. A norvég nem aprózza el a szezont és talán nem túlzás azt állítani, hogy minőségi ellenfelekkel szemben tud olykor a leginkább megvillanni. Alighanem még mindig több van benne, mint amit eddig láttunk.
