TÖRTÉNELEM
Franciaország középső részén található, Auvergne-Rhone-Alpes régióban, azon belül is Puy de Dome megyében Clermont-Ferrand városa, melyet mintegy 150 ezren laknak. A környék híres a vulkánokról és az ott lakók futball iránti szeretetéről is, amely most fogja teljesen rabul ejteni az embereket, mert végre hétről hétre a legnagyobb francia csapatok ellen láthatják a kedvenceiket.
A klubot 1911-ben alapították, de a viszontagságos múltjában többszöri csőd, profizmusról való lemondás és egyéb bukkanók is akadtak, viszont a mai formáját 1990-ben nyerte el. Előbb a helyi sportszerető polgármester, majd két év múlva a város egyik nagyvállalkozója vette szárnyai alá, és töltötte be a klubelnök szerepét, hogy biztosítsák a stabil hátteret. Tizenhárom év alatt az egyesület a legalsó amatőr szintről egészen a Ligue 2-ig menetelt, hogy ott három szezonon át sikerrel vegye a bennmaradásért folytatott harcot, de 2006-ban mégis kiesett.
A 2006–07-es idényben a Clermont Foot megnyerte a Nationalt, majd egy évvel később már ötödik helyen zárt a másodosztályban, ami a legjobb eredménye volt az idei szezonig, miközben akkor a második legkisebb költségvetésű szereplője volt a ligának. A következő esztendők a stabilitásról szóltak, többnyire a tabella első felében zárt a csapat, egyszer megismételte az ötödik helyes legjobb helyezését, majd jött egy rosszabb időszak, hogy eljussunk 2014-ig, amikor is az első történelmi bejegyzést tették.
2014 májusában kinevezték az új edzőt a portugál Helena Costa személyében, aki egy hölgy, s ezzel Franciaország első női vezetőedzője lett a férfi labdarúgásban. A nagy port kavaró esemény nem tartott sokáig, mert a másfél hónappal később Costa felmondott, miközben még egyetlen mérkőzésen sem irányította a csapatot. A klub vezetősége elfogadta a döntését, másnap reggel pedig bejelentették a második női vezetőedzőt Corinne Diacre-t. A francia hölgy három szezonon át irányította a klubot, közte egyszer a hetedik helyen futottak be, ami máig a legjobb női edzői teljesítmény.
Így jutottunk el 2017 nyarához, amikor kinevezik Pascal Gastient, aki a második csapattal elért szép eredményei után megfelelőnek tűnt a feladatra, hogy levezényelje a komoly átalakulást a klub életében és összehozza a történelmi sikert, amelyre senki sem számított.
AZ ÚJ TULAJDONOS ÉS A NAGYRA TÖRŐ TERVEI
A 2018–19-es szezont elég rosszul indította a csapat, mert már a nyári átigazolási időszak is arról szólt, hogy Claude Michy üzleti felfogása nem látott további potenciált a klubban, így szeretett volna túladni azon. A rossz körülményeket a játékosok is érezték, így jó pár meghatározó karakter távozott, és bár generáltak a transzferpiacon több mint négymilliós bevételt, az új tulajdonos jelölt már az ajtóban kopogtatott.
2019. március 4-én egy sajtótájékoztatón Michy bemutatja a klub új elnökét, Ahmet Schaefert. A svájci üzletember nagyon komoly tervekkel érkezett, mert már az első beszéde során bemutatta a négyfős csapatát, amelyben egy pénzügyi szakember, egy magasan képzett scout és egy PR-os van önmaga mellett, akikkel szeretné a klubot még magasabb szintre emelni.
Bemutatkozik az új tulajdonos, Ahmet Schaefer, aki korábban Sepp Blatter asszisztense is volt (Fotó: Clermont Foot 63)
Schaefer nem beszélt mellé, mert márciusban már egyeztetett is a Ligue 1 vezetőségével a feljutás esetleges feltételeit illetően, hogy mit kell a stadionon átalakítani, április végén pedig partneri kapcsolatot jelentettek be a Kongói DK-beli TP Mazembe csapatával, valamint a JMG Academy Abidjan afrikai fiatalokra szakosodott sportintézettel, amelynek több országban is van akadémiája. Júniusban a klub utánpótláscsapatát reformálják meg, amellyel együtt a tartalékegyüttes is új edzőt kap, valamint jó néhány fiatal tehetséget az afrikai partnerek révén.
Időközben az osztrák másodosztályban szereplő Austria Lustenau résztulajdonosává válik Schaefer, így pedig egy európai partneri kapcsolat is születik, aminek a célja, hogy a Clermont Foot ifjú tehetségei profi körülmények közt pallérozódjanak, ne csak a második csapatban, amely a hatodik vonalban szerepel.
A kiépülőben lévő scouting-hálózat egyre jobb hatékonysággal szűri ki a nagy csapatok akadémiáján lévő tehetségeket, akiket el tudnak hozni, valamint a környező országokban is egyre nagyon sikerrel találnak meg olyan gyémántokat, akiket később jó áron tudnak eladni.
A SIKERSZEZON TÖRTÉNETE
Az előző félbeszakított szezon során a csalódott klubok közt emlegethették a clermont-i együttest is, mert úgy állt az ötödik helyen 28 forduló elteltével, hogy mindössze négy pontra volt az éllovastól. Az ötös versenyfutásban érintett volt a csapat, a bajnoki cím és a feljutás esélyével számolhatott, de a miniszterelnök döntése elvette a reményt.
Az már ekkor is látszódott, hogy a körülmények adottak egy kiemelkedő szerepléshez, de fájó veszteségként kellett megélni a 17 gólig jutó Adrian Grbic elvesztését, aki klubrekordot jelentő kilencmillió euróért távozott. Az osztrák csatár a találataik csaknem felét jelentette, s az első számú váltótársa is elhagyta a csapatot, ami szintén rosszul érintette a nem épp veretes támadójátékot.
A papíron gyengülő együttes a 11. legértékesebb kerettel és a hatodik legalacsonyabb költségvetéssel vágott neki a szezonnak, ami nem is kezdődött a legsimábban. Pascal Gastien edző hűen kitartott a 4-2-3-1-es hadrend mellett, amely évek óta stabilitást jelentett a csapat számára és leginkább csak az egyéni hibákon tudott megbukni. Taktikailag egy komoly változás következett be, miszerint a labda nélkül inkább egy kevésbé visszahúzódó low blockban védekezzenek, ami meg is hozta a kellő sikert.
Alig hagytak területet az ellenfeleknek a vonalak közt, a ligaszinten kellően gyorsnak számító Cédric Hountondji pedig a hátsó alakzatban meg tudta oldani a védelem mögé lőtt labdákat is. Mellette a rutinos Florent Ogier kellő higgadtságot jelentett és a passzjátékban is magas szintet képviselt, mert fokozatosan a labdatartás lett az együttes védekezésének alapja. Ennek a felfogásnak hála sokkal kevésbé minőségi lehetőségeket hagytak az ellenfeleknek a Clermont Foot játékosai, ezt pedig köszönte szépen a szezon egyik legjobb igazolása, Arthur Desmas kapus, aki húsz kapott gól nélküli meccsel zárta az idényt.
Mohamed Bayo itt már a gólkirályi címért járó díjjal a kezében a feljutás ünneplése során (Fotó: Clermont Foot 63)Öt forduló után három lőtt és három kapott góllal egyetlen komoly kérdőjel volt az edző előtt, mégpedig, hogy ki fogja pótolni Grbicet. A válasz a hatodik fordulóban érkezett, mikor is a kölcsönből visszatérő saját nevelésű Mohamed Bayo megszerezte szezonbeli első találatát. Az azóta már a guineai válogatottban is debütáló center nagyon ráérzett a gólgyártásra, mert rögtön a következő fordulóban is betalált, majd két héttel később az első mesterhármasával is bejelentkezett. A szezon végére 22 találatig jutott és mindössze három olyan meccs volt, amikor egynél többször vette be az ellenfél kapuját, ez pedig konzisztens jó teljesítményt jelentett esetében.
A kezdeti nehézségek után a Clermont Foot fokozatosan lépett előre a tabellán is, köszönhetően annak, hogy egyre inkább beleszokott a csapat az átmenetek maximalizálásába. A két szélső remekül sajátította el az újdonsült feladatkört, hogy védekezésben is valamivel magasabban helyezkedjenek, így pedig labdaszerzés után azonnal lehetett őket indítani. A benini Jodel Dossou és a gaboni Jim Allevinah egyaránt 12-ig jutott gólok terén, melyek többségét kontrák végén vagy a hosszú oldalon való érkezés után szerezték, ami a csapat másik fő fegyverévé vált a szezon végére.
Noha a Toulouse a szezon hajráját nagyon megnyomta és valamelyest ráijesztett a Clermont Footra, végül megbotlottak a „lilák” is. Az utolsó körben egy győzelemmel kiharcolhatták volna a második helyet a jobb egymás elleni eredmények okán, de végül örömünnepet tarthattak Caen városában a „lándzsás katonák”, akik nagyot harcolva elvesztették a csatát, de megnyerték a háborút és történelmet írtak a feljutásukkal.