Kínos vereségek, szép győzelmek az Európa-ligában – a magyar női csapatok szereplésének értékelése

Alapvetően helytálló az az állítás, hogy egy sportág erejét a hátország mutatja meg. Bár örülünk a Győr, a Ferencváros, a Veszprém és a Szeged szép sikereinek a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligás-csapatok szereplése sokkal jobb indikátor a magyar kézilabda erejét illetően. Egy bajnokság erősségét nem feltétlenül az egy-két kiemelkedő csapat határozza meg, hanem hogy a további helyezettek hogyan állnak helyt más bajnokságok hasonló csapatai ellen. Ráadásul ezekben a gárdákban főként magyar játékosok játszanak, akik a BL-együttesekbe nem férnek be, így a válogatott kerettagok jelentős részének ez egy nagyon fontos lehetőség nemzetközi tapasztalatszerzés szempontjából.

Épp ezért szomorú, hogy bár egy forduló még hátravan, már most biztos, hogy ebben a szezonban a Mosonmagyaróvár és a Vác sem jut tovább a csoportból. Kezdjük az előbbi csapattal, hiszen ennek ellenére is büszke lehet a szereplésére.

Mosonmagyaróvári KC

Az előző szezon meglepetéscsapata kétségtelenül Gyurka János együttese volt. A korábban a magyar mezőny második feléhez tartozó gárda az idény elején rögtön villámrajtot vett, és bár mindenki arra számított, hogy nem fog kitartani ez a szereplés a szezon végéig, az óvári lányok rácáfoltak a várakozásra, és megszereztek a bajnoki harmadik helyet, ezzel pedig az Európa-liga-indulás jogát. Rögtön felmerült azonban a kérdés: hogy bírja majd az együttes a kettős terhelést, és hogyan áll majd helyt a csapat a nemzetközi porondon.

Összességében egyébként, nagyrészt a szerepléstől függetlenül elmondható, hogy a Mosonmagyaróvár jelenleg a magyar kézilabda egyik legszimpatikusabb vállalkozása. Főként olyan magyar játékosokra építenek, akiket korábban már több csapatban leírtak, itt azonban képesek voltak szintet lépni. Ráadásul, ami nagyon fontos, hogy Gyurka Jánosnak van egy olyan víziója a kézilabdáról, amit a csapat a nemzetközi kupában is (legalábbis nagyrészt) tudott képviselni.

A Mosonmagyaróvár igyekszik gyorsan játszani, folyamatosan építenek az indulásokra, ennek pedig az is a következménye, hogy a magyar bajnokságban és az Európa-ligában is rendre sokgólos mérkőzéseket játszanak.

Az tehát mindenképpen pozitívum, hogy a csapat majdnem minden ellenfelével szemben képes érvényesíteni az akaratát. A csoportkör második felében azonban pont az igazolódott be, amitől a legtöbben féltek, az együttes teljesítménye valószínűleg a kettős terhelés miatt sokat romlott, hiányzóik voltak, az elhalasztott meccsek miatt elképesztően sűrűvé vált a program, így nem tudtak továbbjutni a csoportból. A Besancon és a Lokomotiva Zagreb elleni győzelmek után jött a két Sola HK elleni vereség, majd a francia együttes elleni súlyos idegenbeli kudarccal biztossá vált a kiesés. Ezzel együtt nem kell szégyenkeznie a Mosonmagyaróvárnak, voltak kifejezetten biztató meccsei, más kérdés, hogy a bajnoki botlások miatt a következő szezonban nehezebb lehet majd a főtáblára jutás.

Érdemes beszélni a válogatott környékén lévő játékosokról is. Sajnos Tóth Gabriella és Tóth Eszter sem győzhette meg a közvéleményt kiegyensúlyozott teljesítménnyel. Az elmúlt időszakhoz hasonlóan nagy hibaszázalékkal, elképesztően hullámzóan játszottak. Pásztor Noémit viszont dicséret illeti, a rövidre sikerült ferencvárosi kitérő után képes volt felépítenie magát, olyannyira, hogy jelenleg talán ő a legjobb formában lévő magyar beálló.

Váci NKSE

A váci lányok helyzete nem egyszerű, mert most szinte mindenki az ő gondjaikról beszél. Egyrészt van ebben némi igazságtalanság is, hiszen nem lehet egy csapatot számonkérni rendszerszintű problémákért, az azonban tény, hogy a váciak szereplése szimbolikus. Azokat a hiányosságokat jeleníti meg, amelyekről mi is szinte hétről hétre beszélünk. Rossz erőnlét, hozzáállásbeli problémák, és esetenként kínos vereségek. Mindez pedig azért különösen elkeserítő a Vác esetében, mert több olyan játékosa is van Ottó Katalin csapatának, aki vagy már jelenleg is válogatott, vagy hamarosan kellene a nemzeti csapat kapuján dörömbölnie.

Rögzítsük a tényeket, a Vác kétszer kapott ki a Viborgtól (egyszer nagyon csúnyán), eddig egyszer maradt alul a Valceával szemben (szintén nagy különbséggel), és az idegenbeli vereség után a francia Chambray-t otthon megverte.

Az 33 kapott gól átlagban elképesztően sok, voltak olyan mérkőzések (főként a Viborg és a Valcea ellen idegenben), amelyeken a váciak gyakorlatilag képtelenek voltak bármiféle ellenállást kifejteni. A játékosok egyéni teljesítményében is óriási hiányosságok voltak, de talán ennél is elkeserítőbb volt, hogy a védekezés olyan – elsősorban a hozzáálláson múló – elemeiben is alul maradt a csapat, mint a visszafutás.

Németh András, a klub szakmai vezetője vasárnap a Sport TV vendége volt, és meglepően korrekten reagált a kritikákra. Elmondta, hogy ők is tapasztaltak problémákat a játékosok hozzáállásával kapcsolatban, a fizikai teszteken (a korábbi szövetségi kapitány a szezon eleji futótesztet említette konkrétan) a kézilabdázók rendre rosszul teljesítenek. Utóbbira szeretnék még röviden reagálni: nem elvitatva a játékosok egyéni felelősségét, ha egy egyesületben ilyesmi előfordulhat, az magának a szervezetnek is a hibája.

Összegezve a helyzetet, azzal nincs gond, ha egy csapat priorizál, és kimondja, hogy a bajnokság fontosabb, ám ez a szereplés nemcsak számára, hanem a magyar kézilabdának is kínos.