A művész – aki a nevét következetesen LS Lowry-ként használta – Manchester egyik külvárosában született 1887-ben. Egy középosztálybeli, anyagi nehézségekkel küzdő családban nőtt fel, ahol rideg légkör vette körül. Már fiatalon elkezdett dolgozni, és az alkotás mellett az egész élete során végzett még valamilyen munkát.
„Egy vasárnapi festő vagyok, aki a hét minden napján fest” – vallotta önmagáról.
Rangos művészeti iskolákban végezte tanulmányait, a Manchester Art School és a salfordi Művészeti Akadémia tanulója is volt; előtte pedig esténként – miután végzett az aznapi munkával – rajzórákat vett.
Művészi munkássága a témák széles skáláját ölelte fel; például portrékat, tájképeket is rajzolt és festett, időnként pedig a képzelete – gyakran szürreális – szüleményeit is megörökítette. Érdekes, hogy csak öt színnel dolgozott: fehérrel, elefántcsontfeketével, vörössel, poroszkékkel és okkersárgával.
Szorgalma nemcsak a munkahelyein, hanem az életművében is megmutatkozott: összesen 1000 festményt és több mint 8000 grafikát alkotott. Nem volt saját családja, egész életében egyedül élt, viszont sok barát vette körül. Nagyon szeretett utazni. Főleg a tengerpartot kedvelte, ami gyakran meg is ihlette – ha nem volt nála vázlatfüzet, akkor borítékokra, szalvétákra, ruhatárjegyekre rajzolt. Futballmeccsekre is sokat járt, a Manchester Citynek szurkolt.
Az egyik leghíresebb festménye a futball varázsáról szól
Nem meglepő tehát, hogy több sporttal kapcsolatos alkotása is született, amelyek közül néhánnyal az volt a célja, hogy bemutassa a sportág társadalomra gyakorolt hatását is. Így volt ez az 1953-ban készült Going to the Match című festménye esetében is.
A mozgalmasságot tükröző alkotáson Lowry rengeteg embert ábrázolt, akik valamennyien egy irányba tartanak: a boltoni Burnden Parkban álló akkori stadionba, a Bolton Wanderers csapatának egykori otthonába. A mű – amelyen a festő a rá jellemző módon mellőzte a harsány színek használatát – több érzékre is hat: amellett, hogy látjuk a mérkőzésre igyekvő embertömeget, szinte halljuk is a hangos szurkolást, a beszélgetések lármáját.
Díjazták is a művet
Az alkotás Lowry egyik legsikeresebb festménye lett: a brit The Football Association által szponzorált kiállításon első díjat nyert, a festő 1976-ban bekövetkezett halálát követően pedig fontmilliókat adtak érte. 1999-ben a brit Profi Labdarúgók Szövetsége (PFA) vásárolta meg, és egy évvel később az akkor megnyílt, a művész alkotásait bemutató komplexumban, a salfordi The Lowryban helyezte el letétként. Csakhogy a PFA ellen 2013 és 2019 között számos pénzügyi vizsgálatot indítottak a nem megfelelőnek tartott gazdálkodás miatt. A szervezet ugyan többször is tett kísérletet a hiányok orvoslására, de végül a konszolidáció mellett döntött, ami miatt a Lowry-művet is áruba bocsátotta.
Eladása jótékony célt szolgál
Az intézmény részére ezt a hatalmas összeget a The Law Family Charitable Foundation nevű jótékonysági alapítvány biztosította, amely célja az volt, hogy a kép a Lowry-gyűjteményben maradhasson. Az eladásból befolyt összeg viszont a Players Foundation nevű szervezethez kerül majd, amely a már visszavonult és megélhetési nehézségekkel küzdő focisták támogatását tűzte zászlajára.
Salford polgármestere, Paul Dennett nem rejtette véka alá az örömét, amikor megtudta, hogy a festmény visszakerül a galériába.
„Igazi győzelem, hogy a festményt itt, a The Lowryban láthatjuk”
– mondta a városvezető.
A The Lowry Központ vezetője, Julia Fawcett is el volt ragadtatva az aukció eredménye miatt. „Hat hónappal ezelőtt levették a galériánk faláról, az volt talán a legsötétebb nap a szervezetünk történetében, akkor álmodni sem mertünk arról, hogy a festmény visszakerül hozzánk” – fogalmazott.
Kiemelt fotó: Youtube
