Krisztus katonája Rotterdamban: a Feyenoordnál indul Chaquito európai utazása

El Bebote, azaz a Baba, másik becenevén, édesapja után El Chaquito vérbeli középcsatár, gyerekkori kedvence a rotterdami születésű, pályafutását a Feyenoordnál kezdő, majd ott is befejező Robin van Persie volt. Robusztus center, 185 centijéhez 79 kilogrammos testsúly társul, ballábas bombái pontosak és erősek, fejeseitől is joggal retteghetnek az aktuális ellenfelek. Kiváló helyezkedéssel és ütemérzékkel előzi meg a védőit, és juttatja a kapuba a szélről érkező beadásokat, akcióból és pontrúgások után egyaránt veszélyes támadó – sebessége, villámgyors reakcióideje révén a le- és visszapattanó labdákra is rendre lecsap. Edzője nyugodtan dőlhet hátra, ha rá bízza a 11-esek elvégzését, a gólszerzés mellett az előkészítésben sem vall szégyent; a sérülések (legalábbis ez idáig) elkerülik, remek fizikuma képessé teszi a 90 percek megbízható és eredményes végigjátszására.

Mivel Mexikóban nőtt fel, nem csoda, hogy erősen vallásos; szerelmével, a színésznő Fernanda Serranóval együtt nagyon aktívak a közösségi médiában, aki erre kíváncsi, könnyedén beleshet a magánéletükbe. Góljai után rendre „F” betűt formáz az ujjaival, amivel a barátnőjének üzen – de most már a Feyenoordot is élteti! A nagyhírű, nemrég EKl-döntőben szerepelt holland klub 4 millió eurót utalt át a játékjoga feléért a nevelőegyesületének, a Cruz Azulnak. A maradék 50%-ot egy későbbi időpontban tervezik megszerezni, a támadó kontraktusa négy évre szól új egyesületénél.

Santihoz nagy reményeket fűznek a Feyenoordnál (forrás: 1908.nl)

El Chaco Giménez, az apuka

A most 41 esztendős Christian Giménez – Argentínán belüli születési államából származtatott beceneve „El Chaco” – a Boca Juniorsnál vált futballistává, és a remek irányítónak sokan fényes karriert jósoltak: hazájában bajnoki címet és egymás után két Libertadores-kupát nyert Carlos „El Virrey” Bianchi mester vezetésével, Juan Román Riquelme csapattársaként. 2004-ben szerződött Mexikóba, ahová természetesen családja, így a hároméves Santi is követte. A közép-amerikai országban is többször nyert országos bajnoki címet, kupát, a CONCACAF Bajnokok Ligája trófeáját pedig négyszer hódította el aktuális csapataival. Aktív pályafutását 2018-ban, közel 700 mérkőzéssel a háta mögött zárta le, ezekből több mint 500-at neves mexikói kluboknál teljesített.

A válogatottakkal kevesebb szerencséje volt, 2001-ben néhány meccsen futballozott az argentin U20 korosztályos együttesben, majd elfelejtették; 2009-ben Diego Maradona szövetségi kapitánysága idején került be a felnőtt keretbe, játéklehetőséget azonban nem kapott. A mexikóiak 2013-ban honosították Giménezt, abban az évben ötször lépett pályára az El Triben, válogatott karrierjét azonban csírájában elfojtotta egy jogi huzavona: Panama szövetségének panaszára a FIFA vizsgálatot indított szereplési jogosultsága ügyében (addigra három világbajnoki selejtezőn is szerepet kapott), Mexikó illetékesei pedig nem kockáztattak, inkább „leírták”, nem hívták többé a nemzeti csapatba El Chacót. A játékos-karrierje végeztével Giménez nekiállt kitanulni az edzői szakmát, manapság a Mazatlán FC-nél dolgozik szintén argentinból mexikóivá honosodott egykori csapattársa, Gabriel Caballero segítőjeként.

Költözés és kettős identitás gyerekként

Santiago Tomás Giménez Buenos Airesben született 2001. április 18-án, hároméves korától azonban Mexikóban nevelkedett. A Mexikóvárosban székelő Cruz Azulban érett futballistává, már kölyökkorában kitűnt fantasztikus gólérzékenységével: a 2015–2016-os idényben az ifik közt 11 találatával a második helyen zárt a góllövőlistán, ekkor, 15 esztendősen kapta meg a mexikói állampolgárságot, hogy szerepelhessen az ország korosztályos válogatottjában.

A Cruz Azul, azaz a La Máquina első csapatában a remek spanyol tréner, Francisco „Paco” Jémez kezei alatt debütált az országos kupában 2017. augusztus 3-án az UANL Tigres ellen. Ez egyfajta jutalom, a megelőlegezett bizalom szimbóluma volt, a bajnokságban „csak” két évre rá, 2019. augusztus 29-én Tijuanában mutatkozott be – akkor már a portugál Pedro Caixinha trenírozta a felnőtt csapatot. Nemsokára ő is távozott, az addigi másodedző, az uruguayi Roberto Siboldi vette át a gárda irányítását, 2020 tavaszán nála került be Chaquito stabilan a fővárosi sztárcsapat támadósorába, amelyben az év őszére stabil helyet érdemelt ki kiemelkedő, gólerős futballjával. Megállta a helyét egyedüli előretolt ékként és az uruguayi válogatott gólgyáros, Jonathan „Camiseta” Rodríguez csatártársaként is, akivel remekül megértették egymást a pályán!

Két Santi-gólpassz 2020 augusztusában kedvenc csatártársának, Camisetának egy meccsen: Cruz Azul–Juárez 3–2

Berobbanása a Liga MX-be a nemzeti csapat(ok) válogatóinak figyelmét is felkeltette, ami kettős állampolgárként kényes helyzetbe hozta Giménezt: az argentin szövetség szülőhazája U20-as korosztályos együttesébe küldött volna számára meghívót, Mexikó történetesen szintén argentin szövetségi kapitánya, Gerardo „Tata” Martino azonban az El Tri felnőtt keretébe hívta be, Chaquito pedig ez utóbbi invitálást fogadta el.

Mexikó nemzeti csapatának képviseletében (forrás: Futbol Total)

Gyors sikerek a La Máquinával

Összesen 103 profi klubmérkőzésén 21 gól és tíz gólpassz került Giménez neve mellé a Cruz Azul színeiben, nyert a csapattal bajnokságot, országos kupát, két mexikói Szuperkupát, emellett kipróbálhatta magát a CONCACAF Bajnokok Ligájában is. Az idei tavasz folyamán egyre erősödtek az Európába szerződését lebegtető, sőt sürgető hangok, többek között az RCD Espanyolt is emlegették a nevével kapcsolatban.

További fejlődése érdekében a nyáron – bár a szerződése további egy évig érvényes volt nevelőegyesületével – mindenképpen váltania kellett, hiszen idei céljai között szerepel a katari világbajnokságon való részvétel is! Martino kapitány csapatában az egyetlen középcsatár pozícióját alapesetben a Premier League-légiós Raúl Jiménez (Wolverhampton Wanderers) foglalja el, az ő váltótársa a legjobb otthon játszó rutinos mexikói csatár, Henry „Bomba” Martín, a vetélkedés tehát a harmadik-negyedik pozícióért folyik ezen a kritikus poszton. Erre pályázik a szintén argentin-mexikói, tavaly honosított center, Rogelio Funes Mori és persze Chaquito is… A Monterrey rutinos gólgyárosának eddigi mérlege már 15 meccsen szerzett öt találat a címeres mezben, míg fiatal vetélytársa hét találkozóján egy-egy Chile és Nigéria elleni góllal, no meg az ecuadoriak elleni gólpasszával dicsekedhet – ezek azonban mind barátságos, vagy kvázi barátságos találkozók voltak, ha utalhatunk így a CONCACAF Nemzetek Ligájára, ahol júniusban Jiménez távollétében Santi és Henry váltogatták egymást középcsatárban.

A Camiseta Rodríguezzel (jobbra) megtalált összhang gólok tucatjait szállította a Cruz Azulnak (forrás: ESPN)

Rotterdami gólkényszer

Nagy tehát a nyomás Chaquitón, hiszen az új idényben csak akkor lehet elégedett teljesítményével, ha körülbelül annyi gólt szerez majd Feyenoord-mezben, mint eddigi pályafutása során összesen, felnőve az olyan elődökhöz új klubjánál, mint Dirk Kuijt, Pierre van Hooijdonk, Kiprich József, Roy Makaay, Graziano Pelle, a legújabb idők ásza, Steven Berghuis, vagy éppen személyes kedvence, Robin van Persie!

Az előző idény két centere távozott a rotterdamiaktól a nyár folyamán, miután a bajnokságban bronzéremhez, az Európa Konferencia-ligában pedig egészen a döntőig segítették az együttest: Bryan Linssen Japánba tette át a székhelyét, Cyriel Dessers pedig kölcsönjátéka után visszatért a belga anyaegyesületéhez. Giméneznek a klasszikus holland 4-3-3-ban, vagy az Arne Slot edző által szintén előszeretettel alkalmazott 4-2-3-1-es formációban a befejező csatár posztján csapatán belül így most a két világbajnokságon szerepelt, sokat tapasztalt iráni Alireza Jahanbaks, illetve az Ajaxnál nevelkedett, de ott végül „besült”, Rotterdamba pár hete ingyen elengedett brazil Danilo lesznek a vetélytársai. Kíváncsian várjuk, a trióból az ősz folyamán az Eredivisie-ben és az Európa-liga csoportkörében ki kapja közülük a legtöbb lehetőséget, játékpercet – motivációból, bizonyítási vágyból mindenesetre egyikükben sem lesz hiány, azt pedig pontosan tudják, a Feyenoord-drukkerek szívéhez a kulcsot a nagy gólok, a fényes győzelmek, a csillogó trófeák adják.

Kiemelt fotó: Para Ganar